Hamarosan tíz óra. A medgyesegyházi evangélikus templomból vasárnaponként általában ilyenkor már kifelé szoktak ballagni a hívek, most azonban még csak az izgatott gyülekezés zajlik. Vannak, akik nem hallották a hírt, nem is értik, miért nem a megszokott időpontban, 9 órakor kezdődik az istentisztelet. Valami szokatlan, valami nem hétköznapi, valami különleges dolog történik – ez van benne a levegőben.
És valóban, „ez a nap más, mint a többi”, ahogy Halász Judit énekli a születésnaposoknak. Mert ma bizony születésnap van, az egyház, Az Egyház, a Krisztust követők világméretű családjának megszületése napja.
Mikor máskor, ha nem ezen a napon van a legjobb alkalom arra, hogy a gyülekezet gyarapodjék? Elvégre a születésnapi tortán is évről évre több a gyertya. Itt pedig lélekből lesz több és több.
Rögtön itt van két új tag. Két új tag, akik ugyan eddig is jól ismertek voltak a közösség számára, most viszont nyilvánosan megerősítik hitüket, amely idáig vezette őket. Ez a megerősítés, azaz konfirmáció szólal meg Mocsári Ágnes és Boda Katalin ajkán, akik ezzel hivatalosan is belépnek az evangélikus egyház közösségébe. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” – hangzik feléjük a biztatás a Jelenések Könyvéből.
Az ő vallástételükkel együtt azonban mások is ünneplik ma a konfirmációjukat, azt, ami 10, 20, 30, 40, 50, 60 sőt akár 70 (!) évvel ez előtt történt. Azóta járni – sokszor már egész távolra elvetődve – a Krisztust követő rögös utat, és azon kitartóan megmaradni: valóban az isteni gondviselés és megtartó kegyelmének csodája. Végighallgatva a névsort, amelyet az anyakönyv rögzített, persze hallani olyan nevet is, amelyet azóta már a temetőben is megtalálunk kőbe vésve. De emlékezünk rájuk, s emlékük itt van velünk – együtt vagyunk!
Együtt vagyunk – ez lesz a jelszava mostantól két közösségnek is: a medgyesegyházi és csanádapácai gyülekezet tagjainak. Ritkán találkoznak, még a lelkészük is elvileg más, bár az egyik a férj, a másik a feleség. Régi kapcsolat ez a két település evangélikussága között, jó másfél évtizedes múltra tekint vissza, hogy Csanádapácán a medgyesegyházi lelkész felesége látja el a szolgálatokat. Ennek ellenére a kis közösség mindeddig hivatalosan Orosháza leányegyháza volt. A mai napon azonban új bejegyzést ejt a két gyülekezet az egyháztörténet lapjaira: Medgyesegyháza immáron anyaegyházközségként gondoskodik leányegyházáról. Az ezt kinyilvánító, a medgyesegyházi lelkész és felügyelő aláírásával ellátott okiratot a csanádapácai gondnok veszi át.
Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen köszöntőt mond Madarász Géza, a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye felügyelője, valamint levélben köszönti a híveket Ribár János, az egyházmegye nyugalmazott esperese is. Egyfajta búcsú is ez a részükről Csanádapáca felé, akik mától így már a Kelet-Békési Egyházmegyéhez tartoznak. A köszöntések után a konfirmáltak és a jubilánsok vehetnek át ajándékot: a Déli Egyházkerület ajándékaként a Jónás és Jézus rockoratórium frissen megjelent CD-jét, a gyülekezet ajándékaként Bibliát, illetve a templom grafikájával díszített emlékgyertyát.
Amíg zárásként még egy csoportkép készül az oltár előtt az ünnepeltekkel, a templom kertjében már terített asztal várja a vendégeket a nagy filagória árnyéka alatt. Hamarosan dél, megszólal a harangszó, de senki sem siet még haza: beszélgetünk, örülünk a találkozásnak, együtt falatozunk, de szívünk inkább a hálával és a szeretettel lakik jól. Ami az ünnep elmúltával is a miénk marad még sokáig. Talán egészen a következő születésnapig.