– Miért választották éppen a pedagóguspályát?

Bodor Eszter: Családunkban tanárok és közgazdászok vannak. Édesanyám húsz évig egy általános iskolát vezetett, édesapám középiskolában tanított, majd a közgazdaság-tudományi egyetem (a mai Budapesti Corvinus Egyetem – a szerk.) adjunktusa volt. Az egyik nagyszülőm is tanító volt. A családi hagyományokat folytatva lettem én is pedagógus, ami nem csoda, hiszen szinte ott nőttünk fel az iskolában, a rendezvényeken magunk is részt vettünk. Mondhatom tehát: predesztinálva volt a sorsom, de ezt a mai napig nem bántam meg. Magyar és pedagógia szakon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A férjem is pedagógus, tanító, testnevelő műveltségterülettel. Így aztán, ha valamilyen szakmai problémám adódik, akkor van kivel megbeszélnem. A Kosztolányiban második éve vagyok igazgató. Előtte két munkahelyem volt, az egyik önkormányzati, a másik evangélikus fenntartású.

– Az evangélikus egyházi kötődésük honnan jön?

B. E.: Katolikus családban nőttem fel, anyai ágon a nagynéném volt rám nagy hatással, aki felszentelt apáca – a kalocsai iskolanővérek társulatának tagja –, illetve a Zeneakadémián végzett hegedűművész volt. Az evangélikus felekezettel iskolalelkészünk, Deák László közvetítésével ismerkedtem meg. Olyannyira hitelesnek találtam, hogy magam is evangélikus lettem. Férjem, aki nem volt megkeresztelve, ugyancsak az ő a hatására keresztelkedett meg. A lányomat még katolikusnak kereszteltük, de már ő is konfirmált evangélikus. Van egy tizenkét éves fiam is, ő most fog majd konfirmálni. A kispesti gyülekezetbe járunk, ahol az említett lelkész olyan közösséget alakított ki, amely az élő egyházat tudja megvalósítani.

Ferenczi Judit: Én Pápán születtem és nevelkedtem. Pedagógus szülők gyermeke vagyok. Apai ágon a nagyszülők, dédszülők is pedagógusok voltak. Evangélikus kántortanító is akadt köztük. Tehát az én utam is adott volt, csak én más szakot választottam, mint a szüleim. Ők matematika–fizika szakosok, én pedig történelmet és földrajzot végeztem az ELTE-n. A lányom apja is pedagógus. A pedagógus szülők gyermekei viccesen azt szokták mondani, hogy ők halmozottan hátrányos helyzetűek. Nos, a mi családunkban a tanári pálya inkább előny volt, mint hátrány.

– Az evangélikus kötődés?

F. J.: A kispesti gyülekezetbe járunk mi is, a kislányomat Deák László lelkész keresztelte, akiről az imént már szó esett.

– Kérem, foglalják össze röviden a legfontosabbakat az iskola történetéről és jelenéről.

B. E.: A gimnázium épületében 1894 óta működik iskola. 1991-ben jött létre a nyolcosztályos gimnázium. A diákokra bízták annak eldöntését, hogy mi legyen az új intézmény neve. Három név közül választhattak. Kosztolányi Dezső kapta a legtöbb szavazatot, aki az iskola mögötti Logodi utcában élt. Két éve négyosztályos gimnázium is működik az iskolában. A tanulók létszáma elég nagy, tizenkilenc osztályban 541 fő, ennek ellenére nagyon öszszetartó, családias szellemű az intézmény. Nemrég tanúja voltam annak, amikor egy végzős diák egy kisdiákot pátyolgatott a folyosón.

F. J.: Iskolánkhoz közel esik a Széna téri buszvégállomás és a Déli pályaudvar. Ennek tulajdonítható, hogy a diákok közel fele a fővároson kívülről jár be hozzánk. A családias légkör talán ezzel is összefügg. A gimnázium környéke nemcsak forgalmi, hanem történelmi „csomópont” is. Az iskola Vérmezőre néző ablakaiból például látni lehet a magyar jakobinusok kivégzésének helyén emelt emlékművet. Impozánsak a környező történelmi mementók is: a várfalon az utolsó budai pasa síremléke, a Széna téren az '56-os emlékmű, szemben a középkori városfal maradványai.

B. E.: Negyvennégy főállású tanár dolgozik nálunk, közülük tizenhárom férfi, ami nem rossz arány. Emellett tíz mentortanárunk is van. Több egyetemről is szoktak érkezni, így a Károli Gáspár Református Egyetemről, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, az ELTE-ről, a Testnevelési Egyetemről. Szakmailag kiváló a tantestület, s a kollektív szellem is kifejezetten jónak mondható. Iskolánkat kettős orientáció jellemzi: a természettudományos és a társadalomtudományi. Örömmel mondhatom, hogy természettudományokat oktató tanárokban sem szenvedünk hiányt.

– Hogyan jelentkezik az említett két orientáció a történelem és a földrajz oktatásában?

F. J.: A kerettantervtől nem térhetünk el. Vannak azonban szakköreink, például Történelem a 20. században vagy Történelem a filmeken keresztül, amelyek szélesíthetik a tanulók társadalomtudományi ismereteit. A földrajz szintetizáló tudományág, így az iskola számos rendezvényét, például a témaheteket is átszövi. Most például a pénzügyi témahét van soron. Meghívtuk több alapítvány képviselőit, hogy tartsanak ismertetőt, ezek révén a tanulóink megismerhetik a különböző pályázati lehetőségeket, ösztöndíjakat, s mérlegelhetik, melyik ország vagy város mit tud nyújtani.

– Az iskola Kosztolányi Dezső nevét viseli. A szellemisége megnyilvánul valamiképpen az intézmény mindennapjaiban?

B. E.: Kosztolányi hatása nem annyira irodalmi tevékenységekben, mint inkább a pedagógiai programunk szemléletében mutatkozik meg. Gondolok például a magyar nyelv ápolására vagy arra, hogy magyar identitásunkat leginkább a nyelvünkben tudjuk megélni. Mindamellett második éve színjátszó csoport is működik az iskolában. Színjátszóink nyertek már mindenféle oklevelet, és most is szerepelni fognak a József Attila Színházban.

F. J.: Az iskola minden rendezvényére meghívjuk Nagy Borbála Ildikót, aki mint a Kosztolányi-örökség támogatója a Kosztolányi Gimnázium Alapítvány kuratóriumának is tagja.

– Megmutatkozik-e valamiben az, hogy az iskola igazgatója és igazgatóhelyettese evangélikus?

B. E.: Iskolánk állami fenntartású, tehát politikamentesnek és vallássemlegesnek kell lennie. Az, hogy ki miben hisz, a magánügye. Példamutatással azonban értékrend sugallható, ezért sok múlik azon, hogy milyen a tantestület szelleme. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Kosztolányiban olyan emberekkel dolgozhatom együtt, akiket a barátaimnak mondhatok. A minap egy alapítványi bálon Müller Pétertől idéztem a következő passzust: „Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.”

– Miként fest a filozófia, az erkölcstan-, a hittanoktatás a Kosztolányiban?

F. J.: A filozófiát kimenő rendszerben még négy-öt éven keresztül oktatjuk a végzősöknek. Az 5–8. osztályban a hit- és erkölcstan keretében a tanulók mintegy húsz-huszonöt százaléka valamilyen hitoktatásra jár. A római katolikus, a református és az evangélikus egyház mellett, ha csak egy fővel is, az izraelita vallás is képviselteti magát. Kuriózumként a buddhista hitoktatás is jelen van. A csoportok részaránya szinte leképezi a magyar társadalmat, a buddhista csoport azonban meglepő módon ugyanakkora, mint a reformátusoké. Ennek az lehet az oka, hogy itt nem annyira hitről, mint inkább az erkölcstan kiváltásáról van szó, de szerepe lehet annak is, hogy manapság divatosak a különféle keleti ezoterikus tanok és filozófiák.

– Megemlékeznek-e az iskolában a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáról?

F. J.: A tanórák keretébe természetesen – a vallássemlegesség említett kívánalma miatt – nem építettük be a jubileumot, a faliújságokra azonban plakátok kerültek ki.

– Egy intézmény életében negyedszázad alatt időnként óhatatlanul szükség van a változtatásra. Nyilván nem kerülhette ezt el a Kosztolányi sem, közben pedig bizonyára igyekezett megőrizni az értékeit.

B. E.: Munkánk során igyekszünk építeni az iskola hagyományaira és megfelelni az új kihívásoknak. Vannak nagyon jó hagyományaink még azokból az időkből is, amikor az intézmény általános iskolaként működött. De bizonyos dolgokat időszerű volt szabályozni. Jogharmonizációra is szükség volt. A legnagyobb újdonság a felvételi. Nem bántuk meg, hogy belevágtunk, a jelentkezések száma folyamatosan nő. Fontos célunk az is, hogy megerősítsük az alapítványunk helyzetét. Ezt célozta például az alapítványi bál. Új fejlemény, hogy megszereztük az „ökoiskola” címet. Ez két tanárnő, Weiszkopfné Kövesközi Zsuzsa és Földiné Reider Mónika évek óta folytatott áldozatos munkájának köszönhető. Fontosnak tartjuk, hogy itt, a városban is kialakuljon az ökotudatos szemlélet a gyerekekben. Ehhez sok támogatást nyújtott a budavári önkormányzat – például madáretetőket kapott az iskola – és a szülők is. Nagy súlyt helyezünk a tehetséggondozásra. A gyerekek minden évben sok versenyen indulnak. A kollégáknak ehhez igyekszünk pluszórákat adni. A pályázati lehetőségeket is figyelemmel kísérjük. A nemzeti tehetségtámogató programnak egy természettudományos pályázatán nemrég 1,6 millió forintot nyertünk. A gyerekek Paksra mennek, kihelyezett órákon vesznek részt.

F. J.: Az egyik nagyszabású hagyományos rendezvényünk az idén a 2017 perces focitorna, amelyet immár huszadik alkalommal rendezünk meg. Ezen a tornán a végzős diákok szoktak játszani a tanáraikkal és meghívott – például színészekből vagy öttusázókból verbuvált vagy a határon túlról, Pozsonyból, Eszékről, Zentáról érkező – csapatokkal. Iskolánk az említett és más határon túli csapatok részvételével az összetartozás napját is örömfocival szokta megünnepelni, erre már a törvénybe iktatás előtt is sor került. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 13. számában jelent meg, 2017. április 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.