Amint egy festő képén meg vannak azok a jellegzetességek, amelyek csak azt a festőt jellemzik, ugyanúgy fedezhetjük fel a természetben Isten stílusjegyeit. Az egyik legismertebb német fizikus, a Nobel díjas Werner Heisenberg (1901-1976) mondta: „A természettudományok kelyhéből benyelt első korty ateistává tesz. Ám a kehely alján Isten vár ránk!”. Jóllehet megsejthetjük a vilégegyetem nagyságból Isten nagyságát -  hangsúlyozza Schimmel professzor -, ám Istent természettudományos eszközökkel nem lehet felfogni. Csak a bibliai üzenet vezet minket tovább. A Szentírás tanúsága szerint Isten Jézus Krisztusban lett emberré, s Őbenne tette magát megismerhetővé. És Ő mindnyájunktól egy imádságnyi „távolságra” vagy közelségre van. A természet törvényszerűségeit akkor tapasztalhatjuk meg, ha kísérletileg igazoljuk azokat, ugyanígy Isten is csak az ima által igazolható. Ő az imában lesz személyes tapasztalatunkká. A modern fizika egyik atyja, Max Planck (1858-1947) valamikor ezt írta le: „Tudomány és hit nem ellentétei egymásnak. Sőt inkább kiegészítik és feltételezik egymást”. Schimmel professzor több tudományos díjat nyert már, és egy nanotechnológiai szakfolyóiratnak is főszerkesztője. Ugyanakkor tagja az egyik pietista-protestáns irányzatú karlsruhei egyháztartományi közösségnek. Schimmel professzor gondolataira rímel az oxfordi kiváló újprotestáns matematikus, John Lennox professzor gondolatmenete, aki szerint a természettudomány egyáltalán nem tudta megsemmisíteni Istent, sőt inkább mint tudmány fontos utalásokat tesz létezésére. Lennox nem is tudja elképzelni a világot Isten nélkül.