A két intézmény között együttműködés van kialakulóban, amely szerint a Szeberényi gimnázium folyamatosan külföldi gyakorlati helyet biztosítana a nebraskai egyetem hallgatóinak.  Békéscsaba mellett Hanoi, Ausztrália két tartománya, továbbá Sanghaj, Panama, Indonézia és Törökország evangélikus iskolái fogadnak még diákokat.

Idén a nebraskai Concordia hat végzős diákja számára biztosította a külföldi gyakorlat lehetőségét. Egyikük Claire Hoy volt, akinek a csabai evangélikus gimnáziumban Rumble Erika volt a gyakorlatvezetője, Béresné Juhász Ágnes pedig a mentortanára. Claire – aki életében először most jár külföldön – március 5-én érkezett és rövidesen hazautazik.

– Milyen tanulmányokat folytatsz otthon, és mi volt itt a feladatod?

–  Középiskolai tanárnak tanulok Sewardban angol nyelv és irodalom, illetve egészségnevelés szakokon. A képzés végén járok, május 6-án fejezem be a tanulmányaimat az evangélikus egyetem, ahol evangélikus felsőoktatási diplomát kapok. Annyival többet ad az itt szerzett diploma, hogy akárcsak a lelkészeket, engem is hívhatnak majd az evangélikus gyülekezetek által fenntartott oktatási intézményekbe. Mielőtt ideérkeztem, nyolc hétig egy nebraskai iskolában voltam gyakorlaton, ahol hetedik osztályosokkal dolgoztam. Békéscsabán nem angol nyelvet és irodalmat tanítottam, hanem angolt, mint idegen nyelvet, így ez más felkészülést igényelt. Itt öt osztályban foglalkoztam 8–15 fős csoportokban a diákokkal. A mentoromtól tudom, hogy már az érkezésem előtt nagy volt a várakozás a diákokban. Jó volt látni a fejlődésüket, jó volt látni, hogy szeretnének nyelvet tanulni, és remélem, hogy kicsit bátrabbak lesznek majd, ha angolul kell megszólalniuk.

– Az egyetemen be kell adni valamilyen összefoglalót az itt töltött hetekről?

– Az otthoni gyakorlatról kellett egy online portfóliót készítenem egyhetes óratervvel, a megvalósítás dokumentálásával, értékelésekkel. A külföldi gyakorlat nem állít elém ilyen feladatokat. Itt az volt a dolgom, hogy a megszokottól eltérő környezetben használjam a már megszerzett tudást. A gyakorlatvezetőm és a mentorom küld majd erről értékelést az egyetemre.

– Hogyan éltél Békéscsabán a mindennapokban? Hogy érezted itt magad?

– Nagyon segítőkész emberekkel találkoztam Békéscsabán, akik mindent megtettek azért, hogy otthonosan érezzem magam. Aki külföldi gyakorlatra megy az iskolánkból, az rendszerint befogadó családoknál él, de nekem a főiskola kollégiumában volt a szállásom és az evangélikus kollégiumban étkeztem. Így jobban rá voltam kényszerítve arra, hogy én magam fedezzem fel a várost. Emellett viszont többen a szárnyaik alá vettek, szóval olyan volt, mintha akár több befogadó családom is lenne. Rumble Erikával például többször jártam a csabai piacon, Köveskúti Péterrel Gyulát fedezhettem fel jobban, és szinte folyamatosan bombáztak programajánlatokkal. Hét közben az órákra való felkészülés sok időt igényelt, de a hétvégéket szívesen töltöttem a város bebarangolásával. Az iskolától kaptam egy kerékpárt, azzal pedig a környéket fedeztem fel.

–  Akadtak olyan ismerősök, akikkel a későbbiekben is tartani szeretnéd a kapcsolatot?

– Megismerkedtem itt más külföldi fiatalokkal, például az evangélikus gyülekezet amerikai önkéntesével, illetve a Jankay iskola kínai vendégtanárával, akivel egy kollégiumban laktunk. Több diák is megkeresett, akik szívesen tanulnának az Egyesült Államokban, nyomon szeretném követni majd az ő sorsukat is.

– Ha hazamész, hogyan tudnád leírni az otthoniaknak, hogy milyen Békéscsaba, milyen az a város, ahol nyolc hetet töltöttél?

– Jókat tudok mondani, hiszen nagyon jól éreztem itt magam. Békéscsaba nagyon sokban hasonlít ahhoz a környékhez, ahonnan érkeztem. Seward, ahol az egyetemi campus van, Nebraska egy olyan területén helyezkedik el, ahol a táj hasonlóan rónás, és ott is fontos a mezőgazdaság. Békéscsaba sokkal nagyobb Sewardnál, de tele van barátságos emberekkel. Az utánam ideérkezőnek azt tudom majd mondani, hogy bátran vágjon bele, itt nincs mitől félnie, hiszen segítőkész, szeretettel teli emberek fogadják.