Gyarmatiné Lauduver Márta, az közművelődési intézmény vezetője elmondta, hogy szerették volna, ha minél több – a falubeliek által – nem ismert érdekességet tudnának meg a falu lelkészéről, aki 1980 óta szolgál folyamatosan a Békés megyei településen.

Ahogy Gáncs Péter püspök fogalmazott: kinyitották a lelkipásztor virtuális fotóalbumát, hisz fényképek segítségével idézték fel a múltat. A közönség megtudhatta, hogy lelkészük a békéscsabai nagyszülői házban látta meg a napvilágot. A család hitét jól példázza az, hogy az újszülött pólyájába egy szelet kalácsot és egy Bibliát tettek, hogy a testi és lelki kenyér egész életében vele legyen. Húsz évesen jelentkezett a teológiára egy olyan korban, amikor a nők nem élveztek egyenjogúságot az evangélikus egyházban sem. A megkülönböztetés egyik jól látható példája volt, hogy a nőket, így Lászlóné Házi Magdolnát sem szentelték lelkésszé a diploma megszerzését követően, éveken át civil öltözékben szolgáltak az istentiszteleteken.

Az est egyik meglepetésvendége Szabóné Mátrai Marianna volt, akivel a teológus évek alatt együtt laktak a budapesti Karácsony Sándor utcában. Az egykori lakótársak négy évtized távlatából idézték fel az akkori körülményeket. „Fás kályhával kellett fűtenünk, és mindig a fiúkkal hozattuk fel a fát” - emlékeztek. „Magdit céltudatos, precíz lánynak ismertem meg, akinek a jegyzetéből sok teológus tanult” - osztotta meg a jelenlévőkkel Szabóné Mátrai Marianna. A másik meglepetésvendég Horváth Anikó, a Szarvas-Ótemplomi gyülekezet lelkésze volt, aki – még Holecska Anikóként – Pusztaföldvárról választotta a lelkészi hivatást, és elmondása szerint egyfajta példaképeként tekint Lászlóné Házi Magdolnára.

Az este folyamán felidéztek a résztvevők olyan tragikus eseményeket is, mint a 2010-es parókiatűz, amely után lebontották a lelkészlakást, amely után visszaidézték az új épület szentelésének perceit. „Hadd hangsúlyozzam, hogy nem volt annyira természetes, hogy ebben a faluban új gyülekezeti centrum épül” - fogalmazott az elnök-püspök - de az erőfeszítésnek köszönhetően új esélyt kapott a pusztaföldvári gyülekezet.” A megújulásra a lelkésznő is utalt, amikor visszaemlékezett, hogy a 37 évvel ezelőtti gyülekezet tagjai közül szinte mindenki megtért már az Istenhez, ugyanakkor érkeztek újak, és az egyházközség jövőjét jelenthetik a hittanosok Pusztaföldváron és a szolgálati területéhez tartozó Nagybánhegyesen is. A püspök abbeli reményének adott hangot, hogy majd Lászlóné Házi Magdolna nyugdíjazása után is sikerül majd lelkipásztort költöztetni a parókiába, aki folytathatja a szolgálatot a helyiek által „megtartó falunak” nevezett településen.