Az egyik legrégebben alapított magyar nyelvű teológiai szakfolyóirat, a Theológiai Szemle, a reformáció kérdéskörét helyezi szeptemberben megjelenő ünnepi számának fókuszába. A szerkesztőbizottság döntése alapján ez a szám a különböző felekezetek teológusainak tanulmányait fogja tartalmazni. A szerkesztők most tudományos ülést tartottak, ahol a szerzők ismertették írásaikat.

A tudományos ülés Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke igei köszöntésével kezdődött. A református püspök Pál apostol Zsidókhoz írt levele alapján a testvéri szeretetre hívta fel a figyelmet, valamint áldást kért a szolgálattevőkre és a tudományos munkára.

Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára elmondta, hogy a konferencia anyaga három nyelven, magyarul, angolul és németül fog megjelenni a Theológiai Szemle ünnepi számában. A fordítói munkával a szerkesztőbizottság Szentpétery Pétert, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét bízta meg.

Kádár Zsolt, a Theológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke elmondta, hogy „amikor minden globalizálódik és szekularizálódik, akkor az Isten igéje az, ami áldást ad”. A konferencia levezető elnöke kitért arra is, hogy a szerkesztőbizottság az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az egyes nyomtatott lapszámokat itthoni és külföldi teológiai intézményekben is bemutassák.

„A reformáció nem tért el a hagyománytól. A reformátorok a tradíciót folytatták” – fogalmazott Karasszon István. A reformáció jelentősége biblika-teológiai szempontból című előadásában a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyetemi tanára elmondta: „Tűnjön föl, hogy a reformáció gondolatai területileg különböző helyen jelentkeztek, de hasonló gondolatokkal.” Az Ószövetségi Tanszék tanszékvezetője megállapította, hogy a reformátoroknál nagy hangsúly került a bibliatanulmányra, a bibliafordításra, az oktatásra és a prédikációra. Karasszon előadásában a prédikációs műfaj változásait érintette, valamint felhívta arra is a figyelmet, hogy a reformátorok eleinte nem írtak dogmatikát. Ezzel kapcsolatban az egyetemi tanár Luthert idézte: „A spekulatív teológia a pokolba, az ördöghöz tartozik.” Karasszon ugyanakkor lényegesnek tartotta, hogy ebben a korban hitvallási iratok születtek, „amik nevelnek, valamint meghatározzák a liturgiát és az egyházfegyelmet”. A református oktató a Szentírás önmagát magyarázza (sui ipsius interpres) elvet ismertette. A reformáció korában több műnek is az a címe, hogy Loci communes, mely írások „a hittételek bizonyító helyeit gyűjtötték össze, abban a meggyőződésben, hogy a Szentírás önmagát magyarázza”.

Száz éve így emlékeztek eleink a 16. századi reformációra címmel Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója tartott előadást. A történész elmondta, hogy 1914 előtt az evangélikusok lélekszáma úgy haladta meg az egymillió főt, hogy abba nem számolták bele a hozzávetőlegesen kétszázötvenezer fős erdélyi szász egyház tagjait. A korszakkal kapcsolatban Czente Miklós kiemelte, hogy mind az előkészületet, mind az ünnepet beárnyékolta az első világháború. „Ugyanakkor így is voltak központi és gyülekezeti ünnepek. Az Evangélikus Egyházkerületek ünnepségeket szerveztek, az iskolák, egyesületek külön-külön is megszervezték a maguk reformációi ünnepségeit” – fogalmazott. A történész elmondta, hogy a négyszázadik évfordulóra számos kiadvány megjelent, többek között a Masznyik Endre által szerkesztett hatkötetes Luther kiadás, valamint egyháztörténeti munkák és irodalmi kötet is. 1917. október 31-én a budapesti városházán tartották meg a református és evangélikus felekezetek közösen a központi ünnepséget. Itt többek között Kapi Béla volt a szónok, aki Mit adott a reformáció az emberiségnek? címmel tartott előadást.

„Miközben a reformáció igyekszik visszaállítani az ige helyét a kultuszba, addig nem szabad megfeledkezni arról, hogy a homiletikai törekvéseket meghatározza az adott kor” – fogalmazott A Reformáció jelentősége – homiletikai szempontból címmel tartott előadásában Kocsev Miklós. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Gyakorlati Teológia Tanszékének tanszékvezető professzora elmondta, hogy a reformátorok homiletikai felvetései a kor kérdéseire igyekeztek választ adni. „A reformáció célja, hogy fókuszáljon a személyes Isten megismerésére. A szubjektummal való foglalkozás, a szubjektum felelősségvállalása hangsúlyossá válik. Ilyen értelemben a protestantizmus kultúrtörténeti lépcsőnek is tekinthető” – mondta a dékánhelyettes. Az előadó kijelentette: „A reformátorok nagy lépése az, hogy a homiletikában ismét »szóba hozzák Istent«, mégpedig úgy, hogy az Isten megszólítsa a kor emberét. Aminek lesz egy különös lecsapódása is, nevezetesen hogy az igehirdetés »szakramentalizálódik«, tehát szentség-értékűvé válik.”

A reformáció jelentősége társadalometikai szempontból címmel Mészáros Kálmán tartott előadást. A Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára a reformáció előzményeit bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyháztörténelem egyes korszakaiban nyomon követhető, hogy az egyházi torzulást többször is igyekeztek korrigálni. Ezt egészen Nagy Konstantintól, a keleti és nyugati egyházszakadáson át a huszita mozgalmon keresztül, a lutheri reformációig mutatta be vázlatosan az előadó. „Luther idején egész Európa nyugtalan volt” – mondta a történész. Mészáros beszélt arról is, hogy „a reformáció időszaka nem ébredési mozgalom volt, hanem annak a jele, hogy a földesúr határozta meg a felekezeti hovatartozást”. Kitért a reformáció népi irányzatára is, valamint ismertette, hogy az anabaptisták ellen milyen üldözést hajtott végre a keresztény Európa.

„A humanizmus és a reformáció kart-karba öltve járt. Ez a nyelv szempontjából is lényeges” – mondta Fekete Csaba, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának tudományos munkatársa. A reformáció jelentősége himnológiai szempontból címmel tartott beszámolójában az előadó kitért arra, hogy a gyülekezeti énekhez az egyes felekezeteknek milyen viszonyuk volt. Fekete Csaba elmondta, hogy a protestantizmusban nemcsak a liturgia hivatalos nyelvén szólalhatott meg a Biblia üzenete, hanem a vallásos költészetben és a népénekben is. A tudományos munkatárs 16–17. századi énekek bemutatásán és sajátosságain keresztül tárta fel a reformáció korának színes énekkincsét, valamint érintette azt is, hogy a vizsgált időszakban az énekek többsége imádság volt. Az előadó elmondta, hogy a 20–21. századi énekekből pont az imádság jelleget hiányolja, hiszen ennek van hitet erősítő szerepe.

A Theológiai Szemle szerkesztőbizottsága által szervezett konferencia előadásainak írott változata a szeptemberben megjelenő ünnepi számban lesz majd olvasható. A reformációi számban olvasható lesz még Reuss András professzor emeritus A Reformáció jelentősége rendszeres teológiai szempontból című tanulmánya is.

Képgaléria: