Mária alapvetően az első évszázad női Che Guevarája volt, aki forradalomra szólít bennünket – mondta 2017. május 25-én reggel tartott bibliatanulmányában Nadia Bolz-Weber. Arról a bibliai igehelyről volt szó, amelyben Lukács evangéliuma szerint Mária találkozik Erzsébettel és a két terhes asszony különleges helyzetben van: egyikük túlságosan fiatal és még nem házas, így nem lehetne gyermeke, a másik pedig már túlságosan idős és eddigi egész életét megbélyegezte az, hogy gyermektelen volt.

„De Isten egymásnak adta őket és milyen jó, hogy voltak ők ketten egymásnak! – mondta Bolz-Weber, aki hozzátette: – Milyen jó, hogy az angyal azt mondta Máriának, hogy nincsen egyedül. Bár Erzsébetnek is a Szentlélek segített abban, hogy gyermeke lehessen, mégsem volt olyan a helyzete, mint amibe Mária került. Mennyire jó, hogy Mária nem tért ki a meghívás elől és nem ódzkodott elmenni Erzsébethez, aki olyan korú lehetett, mint a saját édesanyja. És így elment hozzá, találkozott vele és a két nőnek volt ideje egymásra és Istenre.

Találkozásukkor énekelte Mária a Magnificatot, amelyben Isten kegyelméről vallott és egy olyan szociális rendet előlegezett meg, amely csak ezután fog eljönni.

Bolz-Weber kedveli a Magnificat ezen részét. Egyházközségében a denveri „House for All Sinners and Saints”-ben tradicionálisan a Magnificatot – sok más lutheránus egyházhoz hasonlóan – esti imádságként, vesperás alkalmakon éneklik. 

Templomukba sokféle emberek jönnek: függőségben szenvedők, szegények, problémás emberek. Ide illik a világ felforgatásának képe. És meglepő volt számára, amikor a szülei által látogatott templomban – ahová elővárosban élő, fehér bőrű, jól szituált, felső középosztálybeli emberek járnak – egyszer felcsendült a Magnificat a liturgiában.

De Bolz-Webert csalódás érte, mert csak a Magnificat első részét énekelték el, ami az Isten dicséretéről szól. Aztán abbahagyták. A hatalmasságok, akik trónjukról ledöntetnek, az éhezők, akik jót kapnak, vagy a gazdagok, akiknek nem jut semmi, valahogy kimaradtak.

„Jézus nem azért jött, hogy megváltoztassa a rendszert. Jézus azért jött el, hogy az elnyomás egész gondolatát széttörje. Isten győz Jézus születésében és halálában egy széttörhető és feltétlen szeretet által. Néha azt kérdezzük, vajon tényleg itt van-e Isten, amikor azt a rengeteg szenvedést látjuk a világban és a saját életünkben is sok rosszat tapasztalunk. Tényleg énekelhető még a Magnificat? Éppen ebben a szenvedésben van benne az Isten. Hiszen Isten mindig is ilyen volt, mindig is más volt, mint amilyennek elképzeljük. Az emberek, a Máriák, akik ismerik ezt az igazságot, nekik van igazi hatalmuk a világban. Ez a hatalom a széttörhetőség hatalma.

Isten a saját történelmét írja és nem a mienket. Isten egész története sajátos és nem olyan, amilyennek elvárnánk. Jézus prostituáltakkal járt egy úton, a rossz, a bűnös emberekkel evett együtt, szerette az ellenségét és  nem foglakozott a külsőségekkel, a felszínességgel.

„De mi a kereszténységet tisztává tettük. Az evangéliumban nem a státuszról, a kedvességről van szó. Az evangéliumban vannak dalok, amelyek terhes tinikről szólnak. Dalok, amelyekben az elnyomók a trónjuktól megfosztatnak.

Amikor Mária elment Erzsébethez, senki sem figyelt rá. Senki sem sejtette, hogy Krisztus van a hasában. Talán az embereket annyira foglalkoztatta a saját imádságuk, hogy senki sem vette észre, hogy Isten ment el mellettük. Isten még ma is ilyen. És mi is ilyenek vagyunk manapság.

„Gyorsan elrohanunk és idegesítenek a gyerekeink, akik játszani akarnak velünk, idegesít az utcasarkon álló férfi, akinek kikerüljük a tekintetét, mert épp egy olyan nőre figyelünk, aki kávét ad nekünk – Mária pedig elmegy mellettünk és Krisztus van a hasában.”