Dr. Fischl Vilmos a közép- és kelet-európai országok ökumenikus tanácsait is képviselte ezen a konferencián. Közel 150 egyházi vezető érkezett Bejrútba erre a négy napra, hogy elmondhassák véleményüket a térségben történt változásokról. „Jó volt hallani arab szót újra, hiszen Líbiában, Tripoliban jártam általános iskolába, majd a kuvaiti egyetem arab szakán tanulhattam állami ösztöndíjasként arab nyelvet és iszlám történelmet” - mondta szerkesztőségünknek a MEÖT főtitkára. 

„Az első két napban közel 70 felszólalást hallhattunk a közel-keleti egyházi vezetőktől. Mindenki el akarta mondani a konferencia résztvevőinek, hogy mi az, amit ő egyházi vezetőként fontosnak tart a Közel-Keleten. Általános vélemény volt, hogy bár a keresztény egyházak kisebbségben vannak, hatásuk a társadalomra megkérdőjelezhetetlen. Az egyházak számos iskolát, korházat és diakóniai intézményt is működtetnek, amelyek segítségével a társadalom látható és tapasztalható részévé válnak” - tette hozzá dr. Fischl Vilmos. 

A libanoni egyházak hangsúlyozták ökumenikus nyitottságukat, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy úrvacsorájuk nyitott más felekezetek számára is. Az egyiptomiak nagy fejlődésen mentek keresztül, hiszen a tavalyi évben megalakult az Egyiptomi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (EEÖT), öt tagegyházzal. A kormányváltás egyértelművé tette számukra, hogy össze kell fogniuk keresztényekként, mert csak így tudnak az iszlám közegben érvényesülni. Ennek következményeként közösen kérték a kormánytól az egyházi törvény változását is, annak érdekében, hogy esküvőik Egyiptomban hivatalosan elismerést nyerhessenek, és ne a sariajog legyen érvényes például válás esetén.

„A legérdekesebb megszólalása a szír egyházi vezetőknek volt, akik elmondták, hogy Szíriában minden rendben van - számolt be Fischl Vilmos. - Azt állították, hogy a nyugati média nem megfelelő képet ad a kialakult helyzetről. Ezt a gondolatmenetet nemcsak a nyugati országokból jövők, hanem a közel-keleti országokból érkezettek is furcsállották. Senki nem ezt várta. Azt gondoltuk, hogy elítélik majd kormányukat az elnyomásért, de nem ez történt. Egy emberként állították, hogy ők az emberek oldalán állnak, országuk szabad és biztonságos. A két szír püspök elrablása kapcsán annyit mondtak, hogy arról azok a csoportok tehetnek, amelyek ellenségeskedést keltenek az emberek között. Nehezen tudtunk ezekhez a mondatokhoz viszonyulni. Éreztük, hogy a politikai hatalom hatása milyen komoly befolyással bírhat. Magam is próbáltam személyes beszélgetéseket folytatni a szír egyházi vezetőkkel, de töretlenül kitartottak álláspontjuk mellett.”

A konferencia arab nyelven folyt, angol tolmácsolással, ahol a résztvevőknek lehetősége volt három percben felszólalni. „A MEÖT főtitkáraként szót kértem és elmondtam, hogy Magyarország hagyományosan jó kapcsolatokat ápol az arab világgal (a Közel-Kelettel), hiszen ösztöndíjainkon keresztül sok orvos és mérnök tanult hazánkban. Elmondtam, hogy Bechara Butrosz Rai, a maroniták antiókhiai patriarkája Libanonból tavaly Budapestre látogatott, s a látogatás alkalmával egyházi együttműködési megállapodást írt alá a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Libanoni Kaslik Szent Lélek egyetem. Ennek a látogatásnak hatása volt a politikai kapcsolatokra is Libanon és Magyarország között, hiszen Magyarország miniszterelnöke – számos magyar üzletemberrel – a gazdasági kapcsolatok elősegítése céljából idén tavasszal Libanonba látogatott. Felszólalásom arabul történt, amit azért tartottam fontosnak, hogy ezáltal is megerősítsük a magyarországi egyházak keresztényi szolidaritását Közel-Keleten élő keresztény testvéreink iránt. Elmondtam, hogy Budapesten vannak kopt keresztények is, akikkel jó kapcsolatot ápolunk. Európából csupán néhányan voltunk a konferencián” - így Fischl.

A konferencia harmadik és negyedik napján főként munkacsoportokban folytak a megbeszélések. „A résztvevőknek lehetőségük volt választani a munkacsoportok közül - mesélte Fischl Vilmos. - Az ökumené lehetőségei és határai elnevezésű munkacsoportot választottam. A körülbelül tízfős csoportban felmerült a vegyes házasság kérdése és a közös úrvacsoravétel is. Jó volt látni azt a szeretetet, ahogy ezekről a nem egyszerű teológiai és gyakorlati kérdésekről beszélgettünk. Végül a csoportok vezetői megosztották a konferencia résztvevőivel a konklúzióikat. Hálás vagyok Istennek, hogy lehetőségem volt ezen a konferencián részt venni. A találkozás reményében búcsúztunk el egymástól.”