Fülöp Károly, az Áprily Lajos Főgimnázium tanára, az evangélikus-lutheránus egyházmegye felügyelője a reformációnak az anyanyelvi oktatásra gyakorolt hatásáról, a brassói oktatás múltjáról tartott érdekfeszítő, számos adalékkal megtoldott előadást. Tisztázta, hogy a német nyelvű oktatás bevezetése után azonnal elindult a magyar anyanyelvi oktatás is, majd ezt követte a román oktatás. Adataink vannak arról, hogy Brassó város tanácsa biztosította a fizetést a magyar tanítónak is. Az előadás igazolta, hogy a templom és az iskola elválaszthatatlan volt a középkorban és az újkorban is.

A nagy reformátor, Iohannes Honterus szobrának megkoszorúzása után – melyen részt vett Adorjáni Dezső Zoltán püspök, Koszta István lelkész, a Szórványnapok főszervezője – a résztvevők a magyar evangélikus templomba mentek, ahol a Zelenák József esperes által tartott áhítatot követően két előadás hangzott el a reformáció vezéralakjairól: Luther Mártonról és Kálvin Jánosról. Az előadók – Sándor Frigyes miskolci evangélikus lelkész, esperes és Szegedi László Tamás kőhalmi református lelkész, esperes – a két felekezet közti megfelelőségekről beszéltek.

Sándor Frigyes vetített képes előadásában Luther Márton életét és korát mutatta be. A 16. század elejének zűrzavarában vezérlő fényként jelenik meg Luther egyházat reformáló, a Szentíráshoz és az első négy évszázad egyházatyáinak írásaihoz visszatérő és visszatérítő munkája.      

Felidézte Luther Márton véleményét, miszerint „A világ Isten kertje, amelyet művelni kell. A műveléséhez azonban tudás kell.” Luther halálának körülményeit ismertetve zárta előadását, felolvasta a nagy reformátor utolsó üzenetét: „Öt év elegendő, hogy valaki a szántást-vetést jól megtanulja. Huszonöt esztendőre van szüksége annak, aki az államkormányzást akarja elsajátítani. De száz évig kell az egyház élén állnia annak, aki a Bibliát igazán meg akarja érteni. Koldusok vagyunk. Ez így igaz.”

Szegedi László Tamás Kálvin János szerepét és személyiségét idézte meg. Hangsúlyozta, hogy Institucióját a Szentírásra alapozta. Feltette a kérdést, vajon hogyan értékelné Luther és Kálvin azt a rajongást, amellyel ma őket övezik akkor, amikor a reformátorok több ízben is nyomatékosították, hogy egyedül Istené a dicsőség. Kálvin Jánosnak még a sírhelye sem ismert, ez volt az akarata, hogy Isten egyedülvaló dicsőségét ezzel is kiemelje. A református esperes a folyton megújuló egyház szükségességét hangsúlyozta, valójában a folytonosan a Szentíráshoz igazított élet megélése kell, hogy legyen a keresztény ember célja.

Este a kolozsvári Harmadik zenekar autentikus magyar népdalokat játszott, majd táncházat is tartottak.

Pünkösdvasárnap az ünnepi istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán hirdette az igét János 16,12-15 („Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek”), valamint 2Timóteus 1,7 („Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanságnak lelkét”) alapján.

A püspök az előző napi előadásokra utalva, feltette, majd meg is válaszolta a kérdést: az egyház történetében, a reformáció történetében ki volt a legnagyobb Luther-követő? A válasz egyszerű: Kálvin. „Van egy mondás, hogy ami összetartozik, az összenő. Én ebben nagyon hiszek. És ezért imádkozom, és ezért teszek. Jó úton haladunk, el kell mondanom, hogy ami összetartozik, az össze fog nőni, mert két héttel ezelőtt, május 19–21. között tartották meg Nagyváradon a Varadinum napokat, s ennek keretében a történelmi Magyarország református egyházai a református egység napját szervezték meg. Helyreállító tény, hogy erre a rendezvényre püspökként és személyem által is meghívtak. És ami ennél is fontosabb: nem az első sorban ültem a vendégek között, hanem a szolgáló lelkészek és püspökök között kaptam helyet. Tehát szolgálni kértek fel. Igehirdetésre, liturgiai szolgálatra. Sőt, az istentiszteleten arra kértek fel, hogy az úrvacsora liturgiáját evangélikus szertartás szerint tartsam meg a reformátusok gyülekezetének, az 5-6000 református testvérnek, s köztük a néhány száz evangélikusnak. Történelmi esemény ez, hiszen a két egyház között a második és harmadik generáció idején, tehát nem Lutherék, nem Melanchtonék idején, történt meg az egyházszakadás. Többek közt  az úrvacsora fölött történő, szerintem elfogult és értelmetlen viták miatt. Hála Istennek, eléggé ritkán álltunk mi egymással szemben, noha volt olyan időszak is, hogy szinte ridegen éltünk egymás mellett, szinte nem is akartunk tudomást venni egymásról. A történelem lassan arra tanított meg, hogy mégiscsak testvérek vagyunk, és a testvérek között az a rend, hogy szívvel-lélekkel támogassák egymást. Igenis lehet testvérként együtt élni, úgy, hogy mindenki a maga identitását éli meg”  – mondta Adorjáni Dezső Zoltán püspök.

Az istentiszteleten kiosztották az úrvacsorát.

Díszoklevelet nyújtottak át Rab Gyula nyugalmazott evangélikus lelkésznek szolgálata, egyháza iránti hűsége elismeréseként. A feketehalmi gyülekezet tagjai szavaltak és énekeltek.

Az ünnepi istentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult.

A VI. Szórványnap egybeesett a Nemzeti Összetartozás Napjával. A barcasági csángó evangélikusok összmagyarhoz tartozó, ám mégis különleges kultúrájának illusztrálását szolgálta a kulturális műsor. Fellépett a Brassói Fúvószenekar, majd a citeraegyüttes. Az Evangélikus Egyház néptáncegyüttese, a Mátka fél éve alakult. Oktatójuk Ráduly Zsuzsa és Ráduly Sándor. Az énekeket Koszta Enikő lelkész tanítja. A fiataloknak ez volt az első fellépésük, és máris nagy sikert arattak. A Búzavirág néptáncegyüttes előzte meg a Mátka  lányainak körtáncát. Végül a tatrangi Boricások járták el az évszázados, világszerte híres táncot. A műsort a sepsiszentgyörgyi Lady& The Trampsegyüttes zárta.

A VI. Szórványnap sikerét igazolja, hogy sokan így búcsúztak el egymástól: Találkozzunk jövőre is!