A világszövetség régióiból az alelnökök egy-egy delegáltat küldtek a hatévenként megrendezendő világméretű nagygyűlés szervezését segítő, istentiszteleteket és bibliai hátteret előkészítő bizottságba. Fabiny Tamás püspöknek, most leköszönt LVSZ-alelnöknek a választása rám esett.

Tizenkét fős csapatunkkal az elmúlt években bejártuk a világ egy részét, és a találkozóink során kialakult, hogy milyen bibliai, liturgiai és zenei tartalommal töltjük meg az LVSZ tizenkettedik nagygyűlésének istentiszteleteit. A találkozó igei vezérfonalát Pál apostol szavai nyomán választotta a szövetség: „Isten kegyelméből szabadon”, altémái pedig már jelenünk kérdéseit és problémáit tematizálják: a teremtés, az ember, az üdvösség nem eladó.

Olyan liturgiákat kellett kialakítanunk, melyek tömören, de mélyen viszik közel Isten igéjét az emberekhez, reggel, a tanácskozások előtt és persze este is, a fárasztó napok végén. Emellett szempontunk volt, hogy figyelembe vegyük, megjelenítsük az afrikai kereszté­nyek hagyományait és az LVSZ-t alkotó régiók zenei, liturgiai örökségét és gyakorlatát is. Fontos volt, hogy az evangé­ lium bibliai, énekelt és hirdetett formája megszólaljon a világ különböző nyelvein, az LVSZ négy hivatalos nyelve – angol, német, francia, spanyol – mellett törzsi, kis közösségben beszélt anyanyelveken is.

Az istentiszteletek liturgiájának cselekvői a delegáltak közül kerültek ki. A „kántorok” csodálatos emberek és remek zenészek voltak, nagyrészt Namíbiá­ ból, kiegészülve egyházi muzsikusokkal a világ minden tájáról. A karvezetők, énekesek lelkiismeretes munkájukkal megmozgatták a nyolcszáz fős delegációt, éneklésre, táncra, szívből jövő istendicséretre segítettek bennünket.

A kiscsoportos tanácskozások vé­gén több ebéd is magyar asztali áldás éneklésével kezdődött, illetve az utolsó nap reggelén az ötfős magyarországi küldöttség vezetésével a „Paradicsomnak te szép élő fája” kezdetű énekünk is megszólalt, és csak egyre erősödött, ahogyan angolra váltottak a versszakok.

A világtalálkozón több alkalommal voltunk együtt úrvacsorai közösségben, istentiszteleteken csendben emlé­ keztünk, vagy éppen énekelve imádkoztunk a nemzetek közötti békéért, s így tapasztalhattuk meg Isten közelségét, Jézus Krisztus szeretetét.

A nagygyűlésen természetesen megemlékezett a lutheránus világ a reformá­ ció kezdetének ötszázadik évfordulójáról is. A többórás istentiszteleteken különbö­ ző régiók küldötteinek bizonyságtételeit hallhattuk. Zephania Kameeta namíbiai püspök hirdette Isten igéjét, százfős rézfúvószenekar és több száz fős kórus vezette az éneklést, illetve több mint száz lelkész adott úrvacsorát a mintegy nyolcezer fős gyülekezetnek.

Az evangélikusok ott a stadionban vagy az eseményt az interneten követők egyaránt rádöbbenhettek arra, hogy sokkal tágabb az egyház, mint eddig gondoltuk. De sokféleségünk és esendőségünk ellenére Isten megtart bennünket egy hatalmas gyülekezeti kö­zösségben, amelynek ugyanúgy részei a Nógrád megyei kis falvak gyülekezetei, mint az óceániai szigetek evangélikus egyházai. Isten kegyelméből szabadok vagyunk, ezért felelősségünk, hogy ne bocsássuk áruba semmilyen formá­ ban a teremtett világot, az embert és az evangéliumot. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 22. számában jelent meg, 2017. június 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.