1517. 1867. 2017. – E három évszám szerepel az evangélikus egyházközség gondozásában a Vácott többszörösen is ünnepi év alkalmából megjelentetett postabélyegen. A sor éppenséggel kiegészülhetett volna az 1847-es évszámmal is, hiszen a már tíz éve működő közösség ekkor alakult önálló gyülekezetté, és dr. Székács József pestvárosi esperes 1847. október 31-én a gyülekezet első parókus lelkészét is hivatalába iktathatta. 

1867 a templomépítés dátumát jelöli, jóllehet az építkezés 1866 nyarán kezdődött, és a hajlékot 1868. november 22-én szentelte fel az akkor már szuperintendens tisztséget viselő Székács József. Ugyan a helyi védettségű ipari műemlékként számon tartott „lyukas” öntöttvas torony 1867. elején még csak félig kész állapotban volt, de az év végére megérkezett Sopronból az a három bronzharang is, amelyeket december 23-án szenteltek fel, a torony csúcsára került kereszttel együtt. A mostani – nyári – ünnepségre az apropót mégsem ez, hanem a torony alatti bejárat legfelső ablakszemének felirata adta, amelyből az 1867/8.hó dátum olvasható ki. No meg az a körülmény, hogy Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő műhelyében – a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára – elkészültek a templom új harangjai. Merthogy a templom tornyában 1915 óta csak a legkisebb harang végezhette szolgálatát, a két nagyobbikat ugyanis rekvirálták…

Százkét év után újra három harang lakik tehát a váci evangélikus templom tornyában, s a harangszentelő ünnepi istentiszteletre már a 325 kilogrammos és a 162 kilogrammos új harang is hívogatott. Feliratuk szerint a templom szolgálatának százötvenedik évfordulójára, illetve a reformáció ötszázadik évfordulójának emlékére öntettek. Az előbbi a Zsid 3,15 igeverse (Hodie si vocem eius audieritis nolite obdurare corda vestra – Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!), utóbbi a 46. zsoltár első mondatát is „hirdetve”: Deus nostra spes et fortitudo – Isten a mi oltalmunk és erősségünk! 

Az évfordulók, illetve a váci harangok históriája egyaránt felidéződött az ünnepi istentisztelet Mt 11, 28 alapján tartott igehirdetésében. Dr. Fabiny Tamás egy összetételében – életkorát tekintve – üdítően vegyes gyülekezet előtt utalhatott arra, hogy a harang kirekesztés nélkül hív mindenkit, s hogy a hívó szó mindenkit helyének megtalálására kell, hogy késztessen. Összegzésként a püspök – egyebek mellett – hangsúlyozta, hogy mindenkinek a maga hivatásában helyt állva kell dicsőítenie az Istent, hiszen az emberi szolgálat a harang szavának meghosszabbítása…

* * * * *

„Ma a 150 éves váci evangélikus templomban három harangot szentelünk…” – ezzel a mondattal a délutáni istentiszteleten kezdte igehirdetését az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője, rámutatva, hogy a lelkészszentelés párhuzamba állítható a harangszenteléssel. Hiszen a harang is eszköz az Isten kezében a gyülekezet szolgálatában, hogy hívja az élőket, sirassa a halottakat és megtörje a villámokat. Az „élő harang”, a lelkész szolgálata is magában foglalja mindhárom feladatot, így a „villámok megtörését”, a konfliktuskezelés, lelkigondozás feladatát is. Az ordinálandó lelkész, Sinkó Gábor Vilmos által választott ige – „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöket teremjetek…” (Ján 15,16) – alapján a püspök utalt arra, hogy 

1530-ban épp ezen a napon, június 25-én olvasták fel az evangélikus egyház egyik legfontosabb – lutheri hittételeket összefoglaló – iratát, az Ágostai hitvallást. Ennek 7. cikkelye úgy fogalmaz, hogy „Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják.” Ma is ebben áll minden lelkész legfontosabb feladata – mondta Fabiny Tamás.

A lelkészszentelés liturgiájában dr. Korányi András professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese és ifjabb Detre János, a váci gyülekezet lelkipásztora segédkezett. Az ősi confirma eléneklése előtt tucatnyi Luther-kabátos kolléga mondott áldó igét újdonsült szolgatársának, aki meleg szavakkal köszönte meg családi, gyülekezeti, teológiai támogatói útra indító segítségét. Akárcsak délelőtt, a gyülekezet kórusa ezúttal is az alkalomhoz illő énekkel színesítette az ünnepi együttlétet. 

Az istentiszteletet követően – még szintén a templomban – hangzott el néhány köszöntés az ifjú lelkészhez közel állók részéről. Elsőként Sinkó Gáborhoz hasonlóan, a szintén zebegényi illetőségű dr. Beer Miklós váci megyéspüspök idézte fel személyes kapcsolatukat, majd dr. Korányi András tolmácsolta az evangélikus hittudományi egyetem tanárainak, hallgatóinak jókívánságait. Szabó András esperes egykori mentoraként köszöntötte új szolgatársát, hiszen Gábor – hatodéves teológusként – Vanyarcon sajátíthatta el a parókusi munka gyakorlati tudnivalóit. Ifjabb Detre János utalt arra, hogy Sinkó Gábor személyében a váci egyházközség immár a hetedik lelkészt „adja” a hazai evangélikusságnak. Az Északi Evangélikus Egyházkerület részéről – a püspök mellett – dr. Fábri György egyházkerületi felügyelő köszöntötte az új lelkészt, akinek első szolgálati helyét vélhetően augusztus végén jelölik ki. 

Az 1982. április 14-én Hatvanban született Sinkó Gábor Vilmos az evangélikus egyház aszódi gimnáziumában érettségizett, majd történelem szakon végezte el a Károli Gáspár Egyetem Bölcsészettudományi Karát. Ezután két évig otthon, a zebegényi általános iskolában tanított, és itt kapta elhívását az Úr szolgálatára. Teológiai tanulmányai alatt Neuendettelsauban volt 2013/14-ben ösztöndíjas, majd Székesfehérváron vállalt hitoktatói feladatot. A következő évben váci anyagyülekezeténél volt hitoktató, ezt követte hatodévesként a gyakorlati év, Vanyarcon. Gábor a teológián ismerte meg menyasszonyát, Szabó Lillát, akivel idén nyáron terveznek összeházasodni.

A „kettős harangszentelés” úrvacsorával zárult, melyen az Úr testét – immár ordinált lelkészként – Sinkó Gábor Vilmos szolgáltatta ki. Többek között a Váci Evangélikus Egyházközség felügyelőjének, Sinkó Vilmosnénak – a nap vélhetően legboldogabb édesanyjának.