A program összeállítását készítők minden évben egy központi téma köré szervezik az elhangzó szolgálatokat: reggeli áhítatot, melyhez imaközösség kapcsolódik, délelőtti bibliatanulmányt és előadást, valamint az esti áhítatot. Délután tartják a csoportfoglalkozásokat, melyek vezetését az előre kiválasztott csoportvezetőkre bízzák. Ezeken a beszélgetéseken dolgozzák fel az elhangzott délelőtti igetanulmányt és előadást. A különböző alkalmakon sok ének hangzik el, melyeket az evangélikus énekeskönyvből, 2017-ben pedig a jelenlevők számára kiosztott MEÖT énekeskönyvből énekeltünk. Ez utóbbi énekkönyvecskét a MEÖT főtitkára, dr. Fischl Vilmos osztotta ki ajándékul a résztvevőknek. A zenei kíséretet Isten mindig megoldja, e mostani alkalommal hegedű- és zongorakíséretet kaptunk ajándékba, dr. Dobos Ágoston és Jó András személyében. 

A 2017. évi konferencia főelőadója dr. Bijoy Koshi, a gyülekezeti misszió kiváló szakértője volt, aki Indiából érkezett közénk. Három előadást tartott angol nyelven, melyek tolmácsolását Dani Eszter református lelkipásztor, az MRE Misszió irodájának vezetője vállalta el. 

Koshi első előadásának témája Az egység kérdése az egyházban, a második előadásé A missziói közösség a társadalmi különbségek áthidalásában, a harmadik előadásé A misszió holisztikus megvalósulása. Mindhárom előadás középpontjában Isten országának felfedezése állt, Jézus Krisztusnak, mint megváltónak és királynak a középpontba helyezésével.
A Szentírás közösségi szemléletű kultúrában született, előadónk ezt a közösségi szemléletet, mint lencsét hozta el a számunkra, mivel az európai, de általában a nyugati kereszténység az Írások individualista módon történő olvasásához áll közelebb. Találó képet kaptunk a szemüvegkeretbe helyezett két lencsével, melyek az optikus megfelelő kiválasztásával és annak segítségével javíthatják látásunk. E két lencse használatát – a Szentírásnak az egyénre és a közösségre is fókuszáló olvasását – tanulhattuk ezeken a napokon. Ismerkedhettünk a keleti kultúrában meghatározó szerepet betöltő „szégyen”, „tisztesség”, „dicsőség” fogalmak összefüggéseivel, valamint a közösségi szemlélettel. A keleten élő keresztények számára fontos Isten országa, Jézus király volta. Évtizedeken át egyoldalúan, mint Megváltót hirdették meg az Indiában munkálkodó misszionáriusok Krisztust, de Krisztus, mint király, háttérbe szorult. 

Isten országát példázatokon keresztül ismerhettük meg, a mustármag, a kovász és más példázatok segítségével. A Biblia nem definíciókba foglalva mondja el, hogy mi az Isten országa, hanem példázatokban, mivel Isten országa túlságosan gazdag ahhoz, hogy definíciók által megragadható, leírható legyen. Az egyház egységének modelljét a Szentháromság Istenben találjuk meg. A Szentháromságot szintén nehéz megmagyarázni, az egyházban élőknek is, az azon kívül lévőknek pedig alig lehetséges. Mégis hirdetnünk kell a Szentháromság Istent és az Ő országát. Akkor fogják az emberek sejteni, hogy kicsoda a Szentháromság egy Isten, ha az egyházban látják megvalósulni a szeretet által formált egységet. Jézus főpapi imájában (János 17. fejezete) könyörög ezért az egységért, mert ennek megvalósulása segíti a világot, hogy megértsék, hogy az Atya küldte el a Fiút ebbe a világba. Az Atya a Fiút küldte el, de ahogyan őt elküldte, úgy küldi el Jézus is az ő tanítványait: „Ahogy engem küldött az atya, én is elküldelek titeket…” János 20,21. Két dologról feledkezünk meg e küldetéssel kapcsolatban. Az egyik, hogy az Isten országát kell hirdetnünk, a másik az anyagiakra vonatkozik, a szegénység felvállalásával kell tanítvánnyá tennünk embereket. A tanítvánnyá tétel életközösséget jelentett a Közel-Keleten és keleten egyaránt. A jövőben a pénznek egyre kevesebb szerepe lesz a missziói munkában, Isten a Szentlélekhez fogja vezetni azokat, akik ebben a küldetésben részt vesznek. A vetőmagnak el kell halni a talajban ahhoz, hogy termést hozzon, Krisztus követője, országának hirdetője elveszti életét, meghal önmagának, hogy életét a királyra bízva megtalálja benne. A kereszténység 80%-a (Operation World számítása) 2020 körül a globális világ dél-keleti felén lesz megtalálható: Latin Amerikában, Ázsiában és Afrikában. A misszió Isten szívéből fakadó cselekvés, ezért együtt kell világítanunk („Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” Mt 5,14) e világban, és hirdetnünk Isten országát, Jézus megváltását és királyságát, aki halálával és feltámadásával legyőzte a gonosz hatalmát. Királyi papság vagyunk (1Pt 2,9) és küldetésünk, hogy Krisztus megváltására és uralmára épülve (Ő a sarokkő, némelyeknek a botránkozás köve, másoknak zárókő; 1Pt 2,4-9), mint lelki ház, egymásra épülve hirdessük az Atya dicsőségét és a Szentháromság Isten egységét e teremtett világban. Krisztus új teremtéseként, megújult istenképűséggel ez lehetséges.

Többek óhajára előadónk, dr. Bijoy Koshi külön foglalkozott azzal kérdéssel, hogy mit jelent szolgálni a „szégyen – tisztesség” kultúrájában élők közt. 

Dr. Garádi Péter, az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület elnöke A gyülekezet a világban címmel tartott előadást. 

Dr. Horváth Levente, református lelkipásztor, a Bonus Pastor Alapítvány elnöke négy estén át hirdette az igét. Az első igehirdetés textusa a Lk 14,7-24. volt, a másodiké részben ugyanaz az igeszakasz: Lk 14,15-24., a harmadik és negyedik napi igehirdetések a Lk 10, 38-42. rész alapján hangzottak el Mária és Márta történetéről, de új megvilágításban és újszerű alkalmazással. Az igék Kecskeméthy István fordításában szólaltak meg. 

Négy igetanulmány volt, melyeket más és más előadó tartott meg a következő sorrendben: dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkipásztor, az Oktató Központ igazgatója, aki egyben a Reformáció Emlékbizottság munkájáért felelős miniszteri biztos, Nemeshegyi Dávid rákoshegyi baptista lelkipásztor két alkalommal tartott igetanulmányt, a záró igetanulmányt pedig Rozgonyi Botond, a PTF tanszékvezető tanára tartotta.

Csoportvezetők: Nemeshegyi Zoltán, Szeverényi János, Gyurkó József, Pintér Imre és Prókai Árpád lelkipásztorok voltak. 

Isten áldása legyen az elhangzottakon, Szentlelke munkálja, hogy a konferencia résztvevőinek életében folytatódjon megkezdett munkája, hogy a Szentháromság Isten dicsősége nyilvánvalóvá váljon általunk abban a környezetben, amelyben élünk és szolgálunk.