Az ELCA (Evangelical Lutheran Church in America) idén rendezi meg hatodik alkalommal ezt az egyhetes szemináriumot, amelynek címe: „The Reformation and the Empowerment of Women” (A reformáció és a nők felhatalmazása). Az ELCA minden résztvevő költségét nagylelkűen magára vállalta, amit ezúton is hálásan köszönünk.

Szombat estére mindannyian szép lassan összegyülekeztünk a wittenbergi kollégiumban, és egy finom vacsora után elkezdtük a bemutatkozást: a táblára írva a nevünket és a térképen megmutatva az országot, ahonnan érkeztünk.

Bár igencsak kimerültünk a nap végére, Natalie-val (Omszk, Oroszország) mégis csak a nyakunkba vettük a várost, és a szemerkélő esőben, jó hangulatú beszélgetés keretében bejártuk Wittenberg utcáit. Számtalan plakát szegélyezte utunkat, és igencsak szórakoztató volt, ahogyan egy orosz és egy magyar lány próbálta angolra fordítani kicsit hiányos német tudással a feliratokat, hogy mindketten megértsék az üzenetet.

Vasárnap a wittenbergi vártemplomban ünnepelhettük együtt az istentiszteletet a színültig telt Isten házában. A fiatal segédlelkész Lk 15,1-32 (Az elveszett juh, Az elveszett drahma és A tékozló fiú példázata) alapján arról prédikált, hogy amíg mi emberek csak a ritkaságokat ünnepeljük meg, addig Isten minden egyes alkalmat megünnepel, amikor mi visszatérünk hozzá. Észreveszi, ha csak egy is hiányzik a nyájból, utánamegy és megünnepli a visszatérését. Vajon mi is így teszünk? Tudjuk-e kik ülnek mellettünk? Ismerjük őket? Utánuk megyünk-e? A bárányokból nekünk is pásztorokká kell lennünk, megkeresni és vezetni a ránk bízottakat. Együtt örvendezni és ünnepelni minden egyes megtérő emberrel.

Délután városnézésre indultunk. Első utunk a Stadtkirche épületéhez vezetett, ahol Luther és Bugenhagen prédikált, és ahol először ünnepelték az istentiszteletet latin helyett német nyelven. A reformáció Mutterkirche-jének (anyatemplomának) is nevezik.

Majd a bájos macskaköves, virágosládás, zászlókkal díszített utcákon keresztül átsétáltunk a Schlosskirchébe (Vártemplom), aminek a kapujára Luther 1517-ben kiszögezte 95 tételét.

Megtekinthettük Cranach és Melanchthon házát kívülről, Luther és Bóra Katalin otthonát pedig belülről is.

Az Isten dicsőítés ideje

Hétfőtől kezdve minden napot reggeli áhítattal kezdtünk, amelynek a vezetésére bárki jelentkezhetett. Így történt, hogy a hetet egy összevont magyar–erdélyi–román áhítattal kezdtük. A román testvérek a liturgiát hozták, Kalit Eszter prédikált, jó magam pedig a Gyülekezeti és Missziói Osztály által kiadott 5 perc 500-at fordítottam le angolra, és alakítottam át reggeli meditációvá. Kedden az oroszok, szerdán a tanzániaiak, csütörtökön a brazilok és a kolumbiaiak, pénteken pedig az indiaiak vezették az áhítatot. A záró istentiszteleten egy amerikai hölgy prédikált, és spanyol nyelven folyt az úrvacsorai liturgia. A lelki alkalmaknak és maguknak a résztvevőknek is az Alte Lateinschule adott otthont. Közvetlen szomszédunk a Stadtkirche volt, így minden egyes reggel, amikor elhúztuk a szobánkban a függönyt, Luther prédikáló templomának látványa tárult elénk.

A tanulás ideje

Délelőttönként a wittenbergi konferenciateremben a már korábban kiküldött olvasmányokon keresztül vizsgáltuk meg a reformációban jelentős szerepet betöltő nők életét és munkásságát (Katharina von Bora, Argula von Grumbach, Katharina Schütz Zell, Elizabeth of Rochlitz). Emellett téma volt még Luther Magnificatja és a gyermekük elvesztését átélő nők vigasztalására írt melléklete Bugenhagen könyvéhez. A beszélgetések során olyan otthonos és barátságos légkör alakult ki, hogy még a bátortalanabbak is meg mertek szólalni, és elmondani saját véleményüket, tapasztalataikat.

Esténként két-két ország mutatta be részletesebben a nők egyházi és társadalmi helyzetét az adott országban. Ezúton is köszönöm Balogh Évának azt a tanulmányt, amely az én bemutatóm alapjául szolgált. A gyulai kolbász és a pálinka pedig nagyszerű ízelítőt adott a prezentációhoz. A hét folyamán arra is fény derült, hogy a Northeastern Iowa Synod (Északkelet Iowa-i Egyházkerület) reformáció emlékére szervezett tematikus évei közül a tavalyinak Árpád-házi Szent Erzsébet volt a központi alakja, a velük való testvérkapcsolatnak köszönhetően.

A kirándulás ideje

Délutánonként kirándultunk. Hétfőn Yadegar Asisi 360°-os, három emelet magas, Luther-korabeli Wittenberg panorámáját néztük meg, amit fény- és hanghatások tettek még elevenebbé. 

Kedden a Luther-kertben jártunk, ahol mindenki megkereshette a több mint 450 fa között a saját egyháza által ültetett fát. (A tervek szerint jövőre fejeződik be a projekt, és lesz teljes a kép az ötszáz fával.) A kert közepét egy hatalmas Luther-rózsa ékesíti.

Szerdán Torgauba utaztunk, hogy megcsodáljuk az első protestáns építésű templomot, amelyet a várkastély falain belül emeltek. A lelkésznők fel is mehettek a szószékre egy fénykép erejéig. Ezután átsétáltunk abba templomba, amelyikbe Bóra Katalin sírját helyezték el.

Csütörtökön szabadon tölthettük el a délutánt, így lehetőség nyílt kis csoportokban legalább egy pár kiállítást végigjárnunk a számtalanból, amit a Reformáció ötszázadik évfordulójának tiszteletére készítettek. Mindenhol nagy szeretettel fogadtak minket, és sehonnan nem jöttünk el üres kézzel. Kaptunk virágmagot, szóróanyagot, képeslapokat, reformáció korabeli nyomtatást végezhettünk, keresztelési emlékeztetőn vehettünk részt, üzenetet hagyhattunk az interneten, ecuadori kávét ittunk, koreai professzor porszívózta fel előttünk a vörös szőnyeget, gofrit sütöttek nekünk, a „tengerparton” ücsörögve limonádéztunk, megáldott minket egy robot, és mi magunk is írhattunk áldást. Felsorolni se lehet mindazokat az élményeket, amit a reformáció szülővárosában élhettünk át.

Pénteken az a megtiszteltetés ért minket, hogy részt vehettünk dr. Ishmael Noko és Margot Käßmann vallásközi párbeszédről folytatott pódium-beszélgetésén.

p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 8.0px 0.0px; text-align: justify; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 8.0px 0.0px; text-align: justify; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 15.0px}
p.p3 {margin: 0.0px 0.0px 8.0px 0.0px; text-align: justify; text-indent: 35.4px; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p4 {margin: 0.0px 0.0px 8.0px 0.0px; text-align: justify; text-indent: 35.4px; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 15.0px}
span.s1 {font-kerning: none}
span.s2 {font-kerning: none; background-color: #ffff00}

Egymás hite és személyisége által gazdagodva térünk haza mind, és visszük magunkkal azokat a tapasztalatokat, élményeket és jó gyakorlatokat, amelyek által a Szentlélek vezetésével erősíthetjük majd gyülekezeteinket és társadalmunkat. A szervezők figyelmességének köszönhetően mindannyian egy-egy oklevéllel és USB-vel a kezünkben tesszük ezt, amelyre nemcsak minden olvasmány, de számos hasznos tanulmány is felkerült a gyülekezetvezetésről.