„Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre” (1Thessz 1,8) – olvasható Pál apostol küldési igéje, mely nemcsak az akkori, hanem a mai gyülekezetekre is igaz. Ennek az üzenetnek különös aktualitása van a Jó család életében, akik a keresztény élet missziói lelkületét komolyan véve, immár többedszer vágnak neki távoli földrészek felkeresésére, hogy az örömhír üzenetét oda is elvigyék és életükkel képviseljék. A külső-kelenföldi református templomban tartott ökumenikus kibocsátó istentisztelet keretében elhangzott, hogy küldetésük lényege nem a térítés, hanem a mai, viszályoktól, ellenségeskedésektől terhelt világunkban a békítés és a párbeszéd kialakítása. Ebben a meggyőződésben kívánják Isten igéjét úgy képviselni, hogy az az ázsiai országban a jézusi szeretet, a mások megbecsülésére épülő élet és a párbeszéd példája legyen. A kiküldött család tagjai hangsúlyozták, hogy a misszió nem csak az ő életükben fontos, hanem biztatták a gyülekezetet, hogy foglalkozástól és beosztástól függetlenül vegyen részt a Krisztus-arc kibontásában, azaz éljen küldetésével, hiszen „mindenki a saját helyén Isten küldötte”.

Az emberhalászatról prédikált a kibocsátó istentiszteleten Lupták György. Az evangélikus esperes Péter halfogásának (Lk 5,1-11) története alapján rámutatott, hogy sokszor tűnünk alkalmatlannak egy feladatra, világi értelemben, piaci szinten esetleg valóban azok is vagyunk, de Istennél más mérce van, ott a legkisebb embernek, a legelesettebbnek tűnőnek is feladata, küldetése van. Simon Péter iskolázatlan, hirtelen szájú, Jézust is megtagadó volt, ugyanakkor ő volt az, aki először tett hitvallást azzal, hogy vallotta: Jézus a Krisztus. „Mi vagyunk a ma péterei, azok, akik nem a saját alkalmasságunk, hanem Jézus által válunk alkalmassá feladatunkra” – fogalmazott az esperes. A külmissziói szolgálattal kapcsolatban a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese Albert Schweitzert idézve mutatott rá arra, hogy ma nem csak az ige hirdetésének klasszikus szolgálatával, hanem tanítással, életvitellel és cselekedettel is hirdetni lehet az örömhírt.

„Csak hálával szólhatunk, mert drága, elhívott embereket adott az Úr a szolgálatra” – fogalmazott a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségi Tanácsának zsinati tanácsosa. Gér András beszédében kiemelte, hogy Jézus missziói parancsa teret és időt összekötve mindenhova kiterjed, így a külmisszió kiemelt és fontos szolgálati küldetés. „Emberhalásznak küldünk most titeket egy távoli, idegen vidékre, de nem lesztek egyedül, hiszen az Úrral vagytok ott is közösségben” – mondta a Jó családnak a zsinati tanácsos.

„Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira” (2Kor 3,2-3) – idézte hálaadó imádságában Zentai Zsuzsanna, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének elnöke.

„Nagy öröm, hogy a gyülekezet öleléséből küldhetjük ki a Jó családot” – fogalmazott Molnár Sándor. A Külső-kelenföldi Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy Isten a gyülekezetekre bízta a külmisszió ügyét. „Ma Európában nincs ébredés, de a lelkileg száraz időben elképzelhető, hogy Isten éppen a külmisszióból érkező beszámolók által plántálja az itteni gyülekezetet, hiszen a távoli keresztények megküzdött hite olyan tanúság, mely itt is ébredést szülhet” – fogalmazott.

A kibocsátó istentiszteleten a felekezetek képviselői megáldották a Jó család útját és szolgálatát, valamint kérték a gyülekezetet, hogy imádságban erősítsék a családot.

Alábbiakban a Jó család üzenetét olvashatják:

1999 és 2002 között egy dél-ázsiai keresztény nemzetközi iskolában tanítottunk misszionárius-tanárként. Isten különleges kegyelméből fél évszázados kényszerszünet után mi lehettünk egyházunk első külmisszióba hivatalosan kiküldött misszionáriusai 1999-ben. Ez a kiküldetés akkor a Magyarországi és az Amerikai Református Egyház (MRE, RCA), illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház részvételével létrejött partneri megállapodás keretében valósult meg. Most, tizennyolc év elteltével újra visszamegyünk Ázsiába, immár gyermekeinkkel.

A szolgálati helyünk egy nagy múltú keresztény intézmény, mely 1901 óta szolgálja az ázsiai egyházat. Ma mintegy 700 diák és 100 tanár család él ebben az egyenlítőhöz nagyon közel fekvő, mégis kellemes hegyi környezetben. Az előzetes beszélgetések alapján eleinte az angol, mint idegen nyelv tanításában, illetve a gimnáziumi hittan tanításában fogunk részt venni, emellett fokozatosan be szeretnének vonni bennünket az iskolai vezetésébe is, mint a főigazgató helyettesét. Nagy kihívás és megtiszteltetés ez számunkra, hiszen iskolánk Ázsia egyik legrangosabb angol tannyelvű bentlakásos iskolájáról van szó.

Önkéntes szolgálat keretében megyünk, jelenleg egy évre szól a meghívásunk, melyet esetleg meg lehet hosszabbítani. Eközben missziós szervezetünk helyi csapatában is aktív szerepet szeretnénk vállalni, hiszen ennek a testvéri közösségnek vagyunk 2003 óta a tagjai. Ez azért is nagyon fontos, mert külföldiek alig-alig kapnak ma már hosszú távra vízumot ebben az országban.

Az iskola az önkéntes tanár családok számára az alapvető életfeltételeket biztosítja: szolgálati lakást, szerény zsebpénzt, energiát, étkezést, orvosi ellátást és a gyerekeknek ingyenes oktatást, sőt, sikerült elérnünk, hogy a retúr repülőjegyünket is kifizessék. Ezzel együtt az ottani megélhetésünkhöz szükségünk lesz továbbra is a küldő testvérek anyagi támogatására, melyet a WBE (Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete) és az Evangélikus Külmissziói Egyesület juttat el hozzánk.

2018 nyarán újra találkozunk, addig is rendszeres hírlevelekben, írott beszámolókban szeretnénk támogatóinkat tájékoztatni és imádságra sarkallni Isten Dél-Ázsiában is folyó hatalmas munkája iránt, melybe munkánk támogatásán keresztül egyházaink és támogató testvéreink is részt vállalnak.

A Jó család szolgálatáról ezen a blogon olvashatnak majd híradást: jo-hirek.blogspot.com

Képgaléria: