A lelkipásztor hálát adott az új napért, azért, hogy Krisztusban van az élet, és áldást kért a találkozó minden résztvevőjére és szervezőjére. Prédikációjában elmondta, hogy mennyire ellenszenvesek voltak számára a felszólítások. Így van ezzel minden fiatal, hiszen a szabadság legnagyobb ellenségének találják a tiltó szavakat, akár a  Tízparancsolat előírásait is. Azonban ha más szemszögből figyeljük meg a Sínai-hegyen kapott törvényeket, azok a szeretetet védik. Szeverényi tiszteletes úr azt is elmondta, hogy Isten nem ájtatos élettelenségre hív, hanem életre. Hangsúlyozta: nem szereti, amikor valakinek a hitét megkérdőjelezik, hiszen nem az ember dönt Isten mellett, hanem mindig Isten dönt mellettünk. Igehirdetésében megemlékezett az immár 500 éve történt reformációról is, megemlítve, hogy a világ akkor sem volt jobb hely, akkor is káosz uralkodott, a római egyház mélyponton volt. Isten azonban látta a világ bajait, és megsegítette Luthert. Ezt követően a missziói lelkész Sámuel első könyvéből idézte fel Dávid királlyá kenését, azt, hogy miként bánta meg Isten azt, hogy Sault választotta királlyá, és hogyan emelt egy egyszerű pásztorlegényt hatalmas dicsőségre. Emlékeztetett, hogy Istennek mindig van ötlete, jó elgondolása, akkor is, amikor a világ rossz felé fordul.

Zárásként a missziói lelkész a tékozló fiú példázatát elevenítette fel. Meglátása szerint a példázat nem a fiúról, sokkal inkább az atyáról szól, aki „meglátta, megszánta, elébe futott, megölelte, majd megcsókolta gyermekét”. Ismét kiemelte ennek kapcsán: Isten dönt mellettünk, Ő választ minket, mi csak az ő ellenálhatatlan hívására reagálhatunk.

A fiatalos hangvétel hatása nem maradt el. A fiatalok arcán tükröződött az érdeklődés, a kíváncsiság. Érezhető volt, hogy a fiatalok nemcsak színből jöttek a találkozóra, hanem épp az ilyen áhitatok feltöltő ereje miatt.

A III. Középpont Erdélyi Lutheránus Ifjúsági Találkozó második napján Balázs-Bécsi Attila művészettörténész, a Téka Alapítvány Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett elnöke tartott előadást Wass Albert – Kard és kasza címmel a népszerű író-költő szülőfalujában.

Az előadó beszélt a Mezőség viszontagságos történetéről. Arról, hogyan lett szórvánnyá az őshonos magyarság, és hogyan telepedtek be más népek erre a csodálatos vidékre. Elmondása szerint a Mezőség a pusztulás ellenére is jelentős értékekkel szolgálta és szolgálja az összmagyarságot. A Wass család történetéről is mesélt, megemlítette, hogy Béla király emelte nemesi rangra a családot, a nevük pedig arra az erőre utal, amelyet a család képviselt a térségben. Ugyanakkor azt is megtudhatták a résztvevők, hogy a Wass család kastélyai már nem tündökölnek régi dicsőségük fényében, hiszen Szentgotthárdon még a köveket is széthordták a második világháború után.

Ezt követően a táborozók ördöngösfüzesi és búzai népdalokat hallgattak meg. Az előadó említést tett a melegföldvári vár romjairól is, a fiatalok megtudhatták, hogy már a honfoglalás korában is vár állt ott. Balázs-Bécsi Attila arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy: „A szórványhelyzetet nem hátrányként, hanem feladatként kell felfogni!”

Ebéd után a résztvevők alternatív programokon vettek részt. Mindegyik ifjú kíváncsian lépett be és mosollyal lépett ki a Kallós Zoltán által létrehozott népművészeti múzeumból. A fiatalok szemügyre vették, hogy hogyan éltek az emberek a Mezőségen és Kalotaszegen. Mára már lassan feledésbe merülő, nemcsak magyar, hanem szász és román népviseleteket is megtekintettek Erdély különböző térségeiből, és megismerkedtek a bútorfestés motívumaival, valamint azt is megtudták, miért olyan különleges a moldvai csángó népművészet. A fiataloknak élmény volt betekinteniük a tisztaszobába, ahol néhányan rácsodálkoztak arra, hogy ez a megnevezés nem is egy helyiség rendbe szedett állapotát jelenti. 

A kreativitásban hiányt nem szenvedő résztvevők kézműves foglalkozáson engedték szabadjára a fantáziájukat. Megtapasztalták a fafaragás nehézségeit, készítettek karkötőt és nemezeltek is. Mások a láthatatlan színházat választották, amelyen a szervezők bekötötték a szemüket, majd különböző hanghatások közepette vezették végig az érdeklődőket a terepen, elmélkedésre ösztönözve őket.

A délutánt áhitat zárta, amelyen Szeverényi János lelkész szolgált, folytatva a Dávid-történet elemzését. Arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy bár Isten a legjobb „edző” és mellettünk áll, készen kell álljunk a harcra a hitünkért.

A III. Középpont Erdélyi Lutheránus Ifjúsági Találkozó második napja is eseménydús volt, mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb és legépítőbb programot. A fiatalok az est folyamán a Bagossy Brothers Company koncertjén tombolták ki magukat, hogy az elkövetkezendő napokban is testben és lélekben egyaránt jelen tudjanak lenni az izgalmas és tartalmas programokon.

A képgaléria ITT érhető el.