A püspök egykoron, siófoki szolgálata idején maga is megtapasztalta a hosszú vasárnapok kihívásait. Most talán azon gondolkodik el újra: vajon saját, vagy a szórványhelyzetben munkálkodó lelkész szolgálata fárasztóbb. Van azonban egy másik kérdés is, amire nem mindig könnyű a válasz: kell-e kilenc óra leforgása alatt száz kilométert utazni száz evangélikusért? Mielőtt elhamarkodottan, talán csak a gazdaságosság kérdését szem előtt tartva válaszolnánk, jusson eszünkbe Jézus missziói parancsa és a Jó Pásztor példázata! És a válaszunk egyértelmű igen lesz.

Az öt istentisztelet bár változatos körülmények között zajlott (a háromszáz férőhelyes templomtól a nyári konyháig), közös volt mindegyikben a kicsinység – és a több felekezetiség. A vasárnapi textus alapján (Róm 1,16-17) a püspök az együtt maradás és Pál apostol „nem szégyellem az evangéliumot” hitvallásának fontosságát helyezte a hívek szívére. Ha szégyelljük Krisztus-követésünket, akkor minden más kegyes cselekedetünk hiábavaló. Isten a minden körülmények között élő reménységet várja követőitől. Ettől leszünk hű tanítványok. Ott kell erősítenünk a hívő közösséget jelenlétünkkel és bizonyságtételünkkel, ahova helyeztettünk. És Krisztus nem fogja cserben hagyni még a legkisebb gyülekezetét sem.

Képek a tokaji evangélikusok Facebook oldaláról: