Az őszire tervezett számos egyházi és világi ünnepen, előadáson és kiállításon túl a marosvásárhelyi protestáns felekezetek szoborállítással és utcanévadással is emléket szeretnének állítani a reformáció közelgő ötszázadik évfordulója alkalmával. Az evangélikusok már negyedévvel ezelőtt beiktatták kérésüket, az önkormányzat névadó bizottsága tagjainak azonban egyetlen városházi illetékes sem jelezte, hogy a testületnek össze kellene ülnie.

A reformátusok egyelőre a vártemplomi szoborállításra összpontosítanak, és azon túl, hogy ők is szeretnének utcát és teret elnevezni két személyiségről, túl nagy reményt nem fűznek a polgármesteri hivatal segítőkészségéhez. Vass Levente, az RMDSZ helyi elnöke lapunknak megígérte, a szövetség képviselői mindent megtesznek annak érdekében, hogy az esetleges hivatali packázások ne árnyékolják be az ünnepet. A szobrok elkészültek, az utcaneveket csak tervezik, két szoborral és legalább két utcanévvel szeretnének emléket állítani a kerek évfordulónak a város reformátusai. A Vártemplom udvarán Kálvin János és Károli Gáspár büsztjét készülnek felállítani ez év október 14-én. Az előbbi Péterfy László, Magyarországon élő, nyárádselyei, Kossuth-díjas szobrászművész, az utóbbit Deák Árpád, Nagyváradon élő, marosvásárhelyi származású alkotó munkája. Mindkét szobrot bronzba öntötték és Vásárhelyre szállították. Kérdésünkre, hogy miért nem köztérre állítják, Ötvös József, a Vártemplom leköszönt lelkésze azzal érvelt, hogy nem akarták kitenni magukat és a közösséget a hatóságok visszautasító magatartásának. Ugyanakkor komoly szimbolikája van annak, hogy a város legnagyobb temploma, több országgyűlés színhelye mellé állítják fel a francia származású svájci reformátor és a Biblia első magyar fordítója szobrát – érvelt lapunknak Ötvös. Szóba került egy emléktábla felállítása is, de arról lemondtak. Kérni készülnek viszont a Vártemplom alatti Posta utca átkeresztelését Kálvinra. A Kistemplom gyülekezete egykori lelkészéről, Csiha Kálmán későbbi püspökről szeretné átneveztetni a jelenlegi Memorandum teret, amely 1986-ig éppen a templom nevét viselte. A tervek maradéktalan megvalósulásában azonban az egyház sem igazán hisz. Kérdésünkre, hogy milyen reményt táplálnak a tér átnevezésével kapcsolatban, Lakatos Péter elismerte, hogy nem igazán hisznek a terv megvalósulásában.

„Amilyen állapotok uralkodnak a polgármesteri hivatalban, egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy sikerülni fog” – fejtette ki a kistemplomi lelkipásztor, aki hozzátette: egyelőre még le sem adták a kérvényt. Az evangélikusok Luther utcát kérnek. Az evangélikus-lutheránus egyházközség Luther Mártonról, a protestáns reformáció szellemi atyjáról szeretné átneveztetni az egykori Mentovich Ferenc, a mai Maroshévíz utcát, azt, amelynek sarkán a főtéri lebontott templomuk helyett 1960-ban egy magánházat kaptak, amelyet istenházává alakították. Magos György, az egyházmegye felügyelője elmondta, aláírásokat gyűjtöttek az utca lakóitól, akik támogatásukról biztosították az evangélikusok kezdeményezését. „Főként templomjáró személyeket kerestünk meg, akik felekezeti hovatartozásuktól függetlenül aláírták a kérésünket” – mondta el lapunknak Magos. A felügyelő hozzátette, hogy román családok körében is támogatásra leltek. Az egyház május 9-én beiktatta a kérését, amelyből egyet az önkormányzatnak, egyet a polgármesteri hivatalnak, személyesen Dorin Florea városgazdának címzett. Három hónap elteltével egyelőre nem kaptak választ.

„Addig küzdök, amíg sikerül. Ha Brassóban meg Nagyszebenben lehet Lutherről utcát vagy teret elnevezni, akkor Marosvásárhelyen miért ne lehetne?” – érvelt az egyházi felügyelő. Amennyiben a magyar evangélikusoknak sikerülne tervüket valóra váltaniuk, a Luther utca lenne az első, amely Marosvásárhelyen egy német személyiség nevét viselné. Az unitáriusok csak a jövőben lépnének. Az unitáriusok az idén nem állnak elő semmilyen követeléssel, a hangsúlyt inkább 2018-ra tolnák, amikor egyházuk fennállásának négyszázötvenedik évét készülnek megünnepelni. Lapunk érdeklődésére Nagy László lelkipásztor elmondta, hogy a kerek évfordulón Dávid Ferencnek szeretnének szobrot állítani. Az egyházalapító nevét már egy kisebb terecske viseli Marosvásárhelyen, abban a kövesdombi városrészben, ahova felépült az új templom. Nagy László ugyan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy oda állítsák a szobrot is, azonban sokkal szerencsésebbnek tartaná, ha a műalkotás a Bolyai tér valamelyik parkocskájába vagy a Vártemplom falához kerülne. Elvégre itt erősítették meg 1571 januárjában a tordai országgyűlés lelkiismereti és vallásszabadságot hirdető határozatait, tette hozzá a volt esperes. Az egyház még nem rendelte meg a szobrot, és egyelőre azt sem tudja, milyen pénzből finanszírozná.