Stengeli Andrásné 155 centi magas, 56 kiló és 90 éves. Ezen adatok ismeretében ámulhatunk csak el igazán azokon a dolgokon, amelyeket megcsinál, véghezvisz Kölesden, ahol mindenki ismeri, és bensőségesen Julcsi néninek szólítja.

Élelmiszerüzletet, vasboltot és panziót működtet, autót vezet, anyagot szerez be, sok energiát fordít az evangélikus templom felújíttatására, és gondozza a kölesdi születésű énekesnő, Baksa Kató hagyatékát. (Lánya az élelmiszerboltban, unokája a mellette lévő gazdaboltban dolgozik.)

Sima karriertörténetek persze nincsenek, csak göröngyösek. Az első göröngy már lánykorában az útjába került. Apját kuláknak minősítették, a malmát államosították, munkát sehol sem kapott. Négy gyermeke közül a három nagyobb elkerült Kölesdről, s az otthon maradt legkisebb próbált pénzt keresni. Mindent elvállalt: istállómeszelést, ekézést lovakkal, és volt felöntő a tejiparnál, 25 literes kannákat mozgatva. Ott ismerkedett meg Stengeli Andrással, akihez feleségül ment, s aki később a település vb.-titkára lett.

Teljesen átlagos életet éltek a szocializmusban. Julcsi néni a helyi iskola gazdasági vezetőjeként ment nyugdíjba, 1983-ban, 2950 forinttal. De megözvegyült, s így már riasztóan kevésnek tűnt ez az összeg. Elkezdett ládából terményt árulni az utcán, aztán nyitott egy kis vegyesboltot, apja malmának szomszédságában. Magánkereskedői igazolványt 58 évesen váltott, és letette a boltvezetéshez szükséges tanfolyamokat.

A malmot nem kapta vissza a rendszerváltás után, viszont arra lehetősége nyílt, hogy megvásárolja a téesztől, 1993-ban. Átköltöztette a vegyesboltot 1997-ben, ami ma is ott működik. Közben, 72 évesen letett egy élelmiszer-minőségbiztosítási vizsgát.

A malomudvaron lévő rozoga épületet is rendbe hozatta. Konyhát és konferenciatermet alakított ki benne, s ott helyezte el Baksa Kató hagyatékát. Képek, kották, tárgyi emlékek. 

Az énekesnő Kölesden született, s ott is van eltemetve; Horthy Miklós őt nevezte a magyar nóta királynőjének.

De nézzük tovább Julcsi néni repertoárját! Nagyon szeret fotózni, filmezni. Megérezve az idők szavát, 1988-ban kiment a Trabantjával Németországba, és hozott egy videokamerát. Azzal éveken keresztül rögzítette a fontosabb helyi eseményeket: szüreti bálokat, ballagásokat, lakodalmakat.

Rajong a technikáért, mobilozik és netezik. Van szántóföldje, szőlője, gyümölcsöse, fenyvese, intézi a betakarítást, a szüretet, a favágást. És, hogy ne nagyon unatkozzon, 2003-ban nyitott egy tízszobás panziót, mert addig az elszármazottak, az esküvőre, temetésre érkezők elszállásolása problémás volt Kölesden.

Most, a reformáció ötszázéves évfordulója kapcsán – gyakorlatias gondolkodású evangélikusként –, különféle felújítási munkákba vetette bele magát. Hatszázezer forintból új kerítést építtetett a közösségi háznál. Az összeg felét ő fizette, másik felét ő szerezte. (A paksi atomerőműtől kért és kapott támogatást, az egyháznak.) Ennél jóval több pénzt, több millió forintot szedett össze, a presbitérium tagjaival együttműködve az evangélikus templom felújítására. Nagy meccs volt, de megnyerték.

Új a templomtető és a toronysisak

Két hete elkészült a kölesdi evangélikus templom felújítása. Kiváló munkát végeztek az ácsok. Új a tető és a toronysisak. Adományok érkeztek ötezertől egymillió forintig. Stengeli Andrásné sokat segített a presbitereknek a pályázatkészítésben, az ügyintézésben, a szervezésben. Ennek is köszönhető, hogy a Déli Evangélikus Egyházkerület és Gáncs Péter püspök személyesen is az ügy mellé állt, anyagilag is támogatva azt.