Amikor 2003-ban nyugdíjba kerültem, feleségem azt mondta: feltétlen keress magadnak valamilyen mellékfoglalkozást, mert tudom, hogy úgysem tudsz majd nyugodtan itthon ülni. Ekkor hívtak meg Wittenbergbe, a Luther-központ Közép- és Kelet-Európa evangélikus egyházai felelős munkatársának, 2007-ig. Előzőleg is sokszor látogattam el oda hivatalos úton, de egészen más az, amikor a családdal és néha még az unokákkal is lakom Luther városában.

Kezdem a nekem és a helyzetet ismerők számára legfájóbb ténnyel: Luther városa ma bizony nem nevezhető evangélikusnak, mert a lakosság körülbelül 15 százalékát keresztelték csak meg, és a Szász-Anhalt-tartomány, Magdeburg fővárossal együtt a kereszténység tekintetében rosszabb adatokat mutat, mint hazánk, ugyanis a lutheri-reformációs hagyományok ellenére csak 10 százalék a keresztény. Mindez a korábbi NDK (Német Demokratikus Köztársaság - a szerk.) marxista-ateista erőszakos átnevelő munkájának az eredménye. Ma is valójában a marxista múltú politikai erők (továbbá a média és az iskolarendszer) irányítják a keleti tartományokat, miközben a „nyugatnémet” anyagi támogatást elfogadják, de a szocializmusban megszokott, „koponyazsugorító” ideológiától, életrendszertől nem tudnak szabadulni. És aki ezt nem vállalja, legfeljebb „disszidál” Nyugatra.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen elfeledték volna Luthert, mert Wittenbergben általában mindenki nagyon büszke a reformátorra és hagyományaira, főleg amikor megtapasztalják a nagyvilág érdeklődését. A Luther-központ patinás épület, régen városházaként funkcionált, a mohácsi vész előtt létesült épületben két japán kollégám is volt, akik Luther műveinek japán fordításán dolgoztak és számos kötetet jelentettek már meg. A kínai kulturális vezetés is kérte a német szakértők segítségét Luther műveinek kínai fordításaihoz, mert kultúrpolitikai céljaik szerint a nagyvilág kultúrájának (művészetek, irodalom, tudományok, sportok stb.) minden értékét meg akarják ismerni és fejleszteni. A tibeti menekült kormány vezetői is jártak nálunk Indiából és együtt örvendeztünk Kőrösi Csoma Sándor tevékenységének.

A legérdekesebb számomra egy korábbi NDK-beli kezdeményezés volt, Luther születésének 1983-as, ötszáz éves jubileuma. A szocialista kormány által alaposan megszervezett kulturális turistavonzó programok, tatarozások stb. mellett Genfből megfigyelőként jelen lenni a központi berlini és a nyugatnémet rendezvények, (Nürnberg, Augsburg, Frankfurt stb.) eseményei mellett a szocialista keletnémet ideológia pálfordulását jelentette.

Ugyanis Honecker elvtárs pártfőtitkár kezdeményezésére kiadtak egy tételsort a reformációról, no, nem a 95 tételt, mint Luther, sokkal kevesebbet, de meglepőt: beléptették Luthert a Pártba! Kifejtették, hogy Luther a keletnémet szocializmus Apja, ideológiai őse. Előtte a parasztfelkelők, képrombolók voltak az igazi elvtársak, de ezekkel nem lehetett építeni. Luther viszont, aki a kolostori élet helyett a családi életet, a munkát, az iskolaépítést, a tudományt, a művészeteket, a közjó szolgálatát, a szegények segítését hirdette, befogadták párttársnak. Erre a sorsra jutott később pl. J. S. Bach és más, a német történelmet befolyásoló elvtárs is. Ezt a jelenséget nevezi a vallásszociológia civil religionnak, az amerikai R. N. Bellah nyomán, amikor egy hatalom vallásos vagy kvázi vallásos legitimáció segítségével akarja megszilárdítani hatalmát!

A helyzetet sem a keletnémet, sem a nyugatnémet társadalom, sem a média nem értette először. Visszatérve Genfbe, az ottani hivatalos magyar kolónia pártszervezete arra kért, számoljak be 1983. november 21-én a követségi nagygyűlésen, mi van az NDK-ban, mert szivárognak a hírek. Amikor bemutattam Honecker elvtárs tételeit, ellenem fordultak: Ez nem lehet igaz – mondták –, ez az én egyházi-lutheránus olvasatom! Alig néhány nap múlva az államtitkár megerősítette beszámolómat. A vallás többé már nem „a nép ópiuma”, hanem lehet hasznos is a szocializmusban, mint a hamarosan Budapestre összehívott (1984 nyarán) lutheránus világgyűlés lehet!

Mennyi minden lapul Wittenberg falai között! A külsejében építészetileg megújított város és a tartomány lakosai bizonyosan a legjobbat kívánják adni a megemlékező ünnepi gyülekezeteknek. De emlékezzünk kicsit: Ott a főtéren, a templomok előtt, Luther szobra mellett masíroztak el egykor a hitlerista Reichskirche alapító egyházi vezetői, és nem sokkal később a mögötte húzódó Judenstrasse sok-sok családja szenvedte meg azt a bizonyos Kristályéjjelt, amikor Hitler parancsából rájuk törtek a náci keretlegények!

Minden személy, minden korszak maga ad számot magáról Jézus Krisztus ítélőszéke előtt, aki azonban mielőtt minket, mai ünneplőket megítélne, eljött meghalni értünk a kereszten! Ez az evangélium! Krisztus Urunk, irgalmazz, kérünk, változtasd meg, térítsd meg ezt a tőled elfordult világot és a változtatást kezdd el Egyházainkon! Ámen.

Dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök, 2017. szeptember 22. Az iszlám számítás szerint 1439. újév napján.