Egy sokak számára ismeretlen ember lépett be az életünkbe 2016 októberében egy gyülekezeti megemlékezésen. Elkezdtünk sugdolózni, egymástól kérdezgetni, hogy ki is ez a Dévai. Kínos, de magam is csak annyit tudtam, hogy a templomunk a Dévai Bíró Mátyás téren áll Óbudán, és a falon egy tábla állít emléket a prédikátornak. „A magyar Luther” – olvasható a táblán. Sajnos a 20. századi nyelvhasználat hasonló kifejezései miatt (magyar Adidas, Magyar Narancs, Magyar Atom) ez a szókapcsolat inkább negatív érzéseket váltott ki belőlem. Mindez megváltozott, miután tavaly a templomunkban Dévai-emlékkonferenciát szerveztünk, amelyen négy előadó beszélt – eltérő szempontok alapján – a prédikátorról.

Legtöbbünk alig ismeri

Ács Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója bemutatta, hogy bár Dévai művei szinte mind elvesztek, a kortársakra gyakorolt hatásuk révén a legtöbb műve, azok fő gondolatai rekonstruálhatók. A templomi emléktáblán is szereplő „magyar” jelző értelmét Ittzés Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának tudományos tanácsadója világította meg: a wittenbergi Luther-tanítvány elsőként hozta be a lutheri tanokat Magyarországra. A budai ötvenkét pont meghirdetése hasonlóan revelatív hatású lehetett Magyarországon, mint korábban Luther kilencvenöt tételének kifüggesztése Wittenbergben.

H. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa arra mutatott rá, hogy Dévai nyelvészként is úttörő munkát végzett – Orthographia Ungarica című művében elsőként fektette le a magyar ábécé és helyesírás alapjait. 

Számomra a leginkább elgondolkodtató Csepregi Zoltánnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanszékvezetőjének, egyháztörténészének improvizált eszmefuttatása volt, amely szerint kétségkívül Dévait illeti az elsőség a hazai protestantizmus történetében. Csepregi ugyanakkor hozzátette: nem csoda, ha Dévai Bíró Mátyást legtöbbünk alig ismeri. Nem tanulunk róla az iskolában, nem énekeljük az énekeit – nem része az általános műveltségnek. A róla szóló ének is elveszett, csak az első sora maradt fenn: „Magyar nyelven Mátyás vala a prédikátor…”

Dévai új közösséget teremtett

Magam az előadások rövid összefoglalására és filmes dokumentálására vállalkoztam. Ez a toldozás-foldozás, vágás, rövidítés már „nem tetszett” az ismeretlen embernek, azaz Dévainak. Mi legalábbis az ő szellemiségének tudtuk be, hogy a szerkesztendő anyag hólabdaként lett mind terjedelmesebb, ugyanakkor egyre tartalmasabb is. És amíg a szerkesztők a stúdióban bosszankodtak magukban, hogy „nem áll össze” az anyag, ez az ismeretlen ember munkálkodni kezdett. A magyar reformáció elindítója a film elkészülte során egy újabb mozgalmat ihletett meg. A végeredmény: egy közösségi filmalkotás, amelyhez sokan sokféleképpen járultak hozzá.

Meg kell osztanom néhány csodával határos, megindító mozzanatot is: a film főzenéje (a már említett „Magyar nyelven Mátyás vala a prédikátor”) négyszáz évnyi csend után hangzik fel újra. A több évszázada elveszettnek hitt dallam és szöveg összepárosítása az EHE Egyházzenei Tanszékét vezető Finta Gergely egyházzenetörténeti kutatásának eredménye. A szövegrészlet megszólaltatását a Gryllus Kft. vállalta fel (Gryllus Dániel – furulya, ének, hangszerelés; Bencze Balázs – lant; Rossa Levente – rebek, fidula). A Gryllus testvérek hozzájárultak egy korábbi lemezükön már közreadott Dévai-ének felhasználásához is (térítés nélkül).

Ugyancsak felajánlásként kaptuk a Hungaroton lemezkiadótól Bakfark Bálint lantmuzsikáját. Tudni való, hogy a Hungaroton jelentős részben a korábban kiadott zenekincs jogdíjaiból él, ezért a felhasználási feltételek meglehetősen összetettek. Előre tisztázni kell, hogy mely műből hány másodpercet milyen széles nyilvánosság számára szánunk. Amikor elárultuk, hogy a kért lantmuzsikát a Dévai-film részeként a legszélesebb nyilvánosság elé tárnánk, azaz ingyenes sugárzásra ajánljuk fel minden televíziónak, adományként adjuk az iskoláknak, sőt interneten is meg szeretnénk osztani, ráadásul ingyen szeretnénk tőlük megkapni a hangzóanyagot – ez messze túlmutatott a megszokott gyakorlaton. Hogy végül mégis hozzájárult mindehhez a lemezkiadó, arra véleményem szerint egyetlen észszerű magyarázat van: csoda történt.

Minden kapu megnyílt

A következő csodálatos történet a 3D-animációkról szól. Kevesen tudják, de Magyarország – egyebek között – a történelmi helyek digitális rekonstruálásában is a nemzetközi élvonalba tartozik. Történelmi váraink, kastélyaink, szakrális célú épületeink megrajzolása többnyire lelkes amatőrök magas szakmai színvonalú ténykedésének eredménye. A Dévai-filmhez Fodor Zsolt és Mihályi Zsolt örömmel bocsátotta rendelkezésünkre munkájuk eredményeit. Ők ajánlották figyelmünkbe a középkori budai vár 3D-rekonstrukcióját elkészítő 3Dpast.com Kft.-t, abban azonban nem lehettünk biztosak, hogy – professzionális vállalkozás lévén – támogatóként közkinccsé tennék az alkotásuk részleteit. Két külföldi út között értem el telefonon a cég vezetőjét, Varga Rolandot, aki kezdetben elzárkózott, de amikor meghallotta, hogy a filmet egy evangélikus gyülekezet számára készítjük, akkor minden kaput megnyitott előttünk. Kiderült, hogy maga is evangélikus, hallott már Dévairól, és szívesen megismerné közelebbről is a film révén. A hit ismét hegyeket mozgatott meg!

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára is segítette munkánkat, ennek köszönhetően szerepeltethetjük Dévai kézírását és egy helyütt az aláírását is A film gyártásvezetője, Hoffer Ádám, lengyel felesége révén maga is kiválóan beszél lengyelül. Nyelvtudásának is köszönhetjük, hogy sok támogatást, segítséget kaptunk a Krakkói Várostörténeti Múzeumtól: részben 3D-animációkat (a középkori Krakkóról), részben pedig levéltári anyagokat. Lengyel levéltári kutatásból derült ki például, hogy Dévai Bíró Mátyás, bár 1523-ban a krakkói „magyar bursa”, azaz a kollégium ösztöndíjas lakója volt, mégsem iratkozott be az egyetemre. (Hogy miért, ez további kutatások tárgya lehet.)

Nem csoda, sőt inkább természetes, hogy az alkotás elkészültéhez az óbudai gyülekezet is nagyban hozzájárult: lelkészünk, Jakab Béla megszólal a filmben, a feliratok készítésében Proksza Gyula presbiter segített, és a közösség több tagja is felbukkan a gyülekezet wittenbergi kirándulásának képein. Szinte lehetetlen pénzben kifejezni a kapott támogatást, felajánlásokat; ha mégis megpróbálnánk, az összeg valószínűleg mindannyiunkat megdöbbentene.

Csepregi Zoltán előadásában kiemelte, hogy bár Dévai személye megkerülhetetlen az egyháztörténet számára, életét nagyon nehéz élvezetesen bemutatni. Az egyébként rendkívül kalandos, már a maga korában is legendásnak tekintett életút egyes állomásai a mi filmünkben is szerepelnek. Felidézzük például, amikor Fráter György puskaporos hordóra ülteti Dévait; amikor Szapolyai kovácsa nem akarja elhagyni a börtönt, amíg Dévait is el nem engedik; vagy életének azt a visszatérő momentumát, hogy amint megmelegszik valahol (Kassán, Sárváron, Szikszón), az adott terület urai mindig épp átállnak a katolikus Habsburg-uralkodó oldalára. Filmünk mégsem kaland-, sokkal inkább oktatófilm, amely a következő generációk konfirmandusainak segít megismerni a prédikátor életét. Az érettebb nézőt talán zavarhatják is az oktató célú alkotás sajátosságai, például a várak, helyszínek, szereplők nevének feltüntetése és más feliratok. Reméljük ugyanakkor, a film hozzájárul ahhoz, hogy az ismeretlen ember, Dévai Bíró Mátyás, akiről már életében legendák szóltak, később pedig halottas ének őrizte emlékét, nemzeti tudásunk, az általános műveltség részévé váljon.

Hálásak vagyunk, hogy átélhettük: Dévai Bíró Mátyás hite sok évszázaddal a halála után is hegyeket mozgatott meg. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 35-36. számában jelent meg, 2017. szeptember 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.