A LUTHERI REFORMÁCIÓÉRT HÁLAADÓ-EMLÉKEZŐ HÓNAPOK UTÁN
„Mondjatok áldást, hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek… mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel.” (1Pt 3,9b.12)
Mennyi minden történt ebben az évben itthon és külföldön! Megmozdultak a keresztény egyházak, nemcsak a protestánsok, de a katolikus és a történelmi egyházaktól eddig elzárkózó közösségek, karizmatikus gyülekezetek is, mint ezt a szeptemberi Budakeszin tartott Protestáns Nagygyűlés mutatta. Ökumenikus, közéleti, helyi, kormányzati-állami-művészeti-zenei-sportrendezvényeket, figyelmet hajhászó alkalmakat szerveztek a reformáció itt-ott már megkoptatott zászlaja alatt.
Luther 95 wittenbergi tételei azzal indítottak, hogy meghirdették : „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta, »térjetek meg!«, azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)”. ...Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mívoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet!”( l. és 3.tétel)
Fenyeget minket karácsony ünnepének példája, ahogyan Európa és az egész világ „elpiacosította”, és a díszkivilágítás, a mindenütt hangzó karácsonyi zene: „Csendes éj, szentséges éj…” – kíséri az ezüst- és aranyvasárnapok piacának sokadalmát, de valahogy éppen a megszületett Megváltó Jézust nem találjuk sehol ebben a forgatagban!
Luther anyanyelvének, a németnek van egy érdekes kifejezése: „es menschelt”, azaz emberkedünk. Újra és újra, személyesen vagy közösségben előkerül bennünk és körülöttünk a jézusi hitet, reménységet és szeretetet emlegető, de arról elfeledkező „magabiztos”, de nem „Krisztusban biztos” énünk, pedig mennyire szüksége lenne az egyéni és közösségi bűnökbe, haragba-háborúkba-gyűlöletbe merülő embervilágunknak egy reformációra!
Urunk Krisztus, változtasd meg ezt az egész világot és kezdd el rajtunk, egyházainkon! Ámen.
Konkrét kérések:
Urunk, taníts továbbadni az áldást, amit a reformációval kaptunk, az embervilágnak körülöttünk!
Segíts, hogy a kereszténység különböző történelmi hátterű, más és más stílusú-liturgiájú csoportjai, gyülekezetei között megéljük és hirdessük-beszélgessünk arról, mit jelentett ez a reformáció a világnak ötszáz évvel ezelőtt és mit jelent ma. Segítségünkre lehet ebben Luther Kiskátéja, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy sokan nem ismerik a Tízparancsolatot se!
A sokféle ünnepi rendezvény, program eseményei-emlékei kapcsolódási pontokat jelenthetnek a beszélgetésekhez családban, ismerősi-szomszédi-munkatársi körben és a gyülekezetekben.
Könyörögjünk azért, hogy a következő években a sokszor együtt emlékező-ünneplő egyházak, gyülekezetek felvállalják egymást különböző hit és életgyakorlatuk ellenére is, ahogyan egy afrikai igehirdető mondta: „Aki nem tudja megérteni Jézus szavát, hogy nekem más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók (János 10,16), azaz nem tudják elviselni Jézus másfajta juhainak birkaszagát, akik máshogy bégetnek-énekelnek, másféle füvet szeretnek legelni és más folyóhoz járnak inni, az maga magát rekeszti ki Jézus, a Főpásztor nyájából!
Krisztus Urunk, jöjj segítségünkre, hogy a magyar evangélikus és református egyházak a sokszor jelentkező gőgös szembenállás, történelmi tapasztalatok, a másik lebecsülése, hittételi vitatkozások között is, hetvenhétszer is megbocsátva egymásnak, tudjanak együtt szolgálni népünknek az evangéliumi misszióban, engedelmesen Mt 18,28 szerint.
Kérünk a Veszprémi Egyházmegye gyülekezeteiért, vezetőiért, és ébredéséért országunkban.
Ámen.