Az október 15-18. között Révfülöpön tartott lelkészakadémiai kurzuson tizenegy lelkész arról tanult, hogyan lehet kísérni embereket – hívőket, nem hívőket és keresőket – a meditatív sétán, a zarándokúton. Ehhez nem kell messzire utazni, sem heteket, hónapokat rászánni. Zarándoklat lehet egy egynapos vagy néhány órás séta is a természetben, ha spirituális impulzusokkal segítjük a résztvevőket abban, hogy életük kérdéseivel foglalkozzanak. 

A két vezető, Ewa Lund és Eva Katharina Agestan Svédországban vezetnek zarándoklatokat és szereztek jó tapasztalatokat azzal kapcsolatban, hogy a meditatív sétákon való részvétel mélyíti a hitet és építi a gyülekezetet. Az íróasztalok mögött és az iskolapadokban ülő felnőttek és fiatalok számára üdítő változatosságot jelent, ha nemcsak a templompadban ülve, hanem a természetben sétálva, mozogva is gondolkodhatnak hitük kérdéseiről és megoszthatják zarándoktársaikkal is érzéseiket, gondolataikat. Figyelmük eközben egyszerre irányul Isten teremtett világára, a másik emberre, saját magukra és Istenre. 

Svéd vezetőink tapasztalata, hogy amíg az egyházban a lélekre helyezik a hangsúlyt a testtel szemben, addig ez a nem hívők között pont fordítva van: a test mindenek fölött fontos és ápolandó, a lélek pedig másodlagos, a hit opcionális. A zarándoklat során arra kerül a hangsúly, hogy a test és a lélek egyaránt fontos, a láb lépései a kiránduló-ösvényen és a lélek lépései a belső úton egyszerre történnek, összefonódnak. 

A résztvevők csapata – Joób Máté vezetésével és tolmácsolásának köszönhetően – saját élményt szerezhetett a vezetett meditatív sétáról és a kurzus végén kipróbálhatta a vezetést is, és már azon gondolkozik, hogyan is gazdagíthatná saját gyülekezetét, közösségét egy zarándoklat, meditatív séta szervezésével.