Az evangélikus egyház fenntartásában működő köznevelési intézmények pedagógusai, pedagógiai szakértői és intézményvezetői ez évben július elején Mezőberényben gyűltek össze, hogy három tartalmas napot tölthessenek el együtt: közösen és közösségben. Ez alkalommal, a nyári evangélikus pedagógiai akadémia keretében került sor az Év Óvodapedagógusa, az Év Tanítója, az Év Tanára és az Arany Lélek díjak átadására. Az Év Óvodapedagógusa, az Év Tanítója és az Év Tanára díjakat minden tanév végén – az intézményvezetői felterjesztések alapján – egyházunk nevelési és oktatási bizottsága bírálja el és ítéli oda, míg az Arany Lélek kitüntetés az EPSZTI (Evangélikus Pedagógiai Szakmai-szolgáltató Intézet) különdíja. Hogy mi is ez a 2016 óta kiosztott különdíj, és miért ilyen fontos és lélekemelő annak, aki kapja, és azoknak, akik erre felterjesztik kollégánkat, arra külön kitérünk a díjazottaknál.

Gácsi Krisztina, az év óvodapedagógusa

1987-ben a Szarvasi Óvónőképző Intézetben diplomázott, majd 1989-ben kapta meg a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán tanítói oklevelét. Később a Szent István Egyetem Pedagógiai Karának tehetségfejlesztő szakterületén is kiváló minősítéssel szakvizsgázott pedagógus tehetségfejlesztő szakterületen. 2013 óta dolgozik a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Taní­ tási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda intézményben. Nevelő-oktató munkáját hosszú évek óta odaadóan, a keresztyén értékrend megtartásával végzi. Folyamatosan törekszik a szakmai megújulásra, ezért aktívan vesz részt az óvodapedagógusok részére szervezett egyházi és világi továbbképzéseken. Az ott tapasztaltakat nem csupán a munkájában alkalmazza hatékonyan, de munkakö­ zösség-vezetőként is arra törekszik, hogy továbbadja a megszerzett tudást. Elkötelezett a különleges bánásmódot igénylő gyermekek nevelésében, és kiemelten az autizmus spektrumzavarral küzdők felé fordul odaadó figyelemmel. Szívügye környezetünk értékeinek megőrzése is, ezért fontos számára a gyermekek tudatos környezetvédelemre és egészséges életmódra nevelése, a mozgás, a mozgásos tevékenységek megszerettetése. Áldozatos munkája eredményeként a Zöldpázsiti Óvoda 2014-ben megkapta a zöld óvoda címet. A Szavas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség képviselő- testületi tagja, aktívan részt vállal a gyülekezet munkájában. Hit­ élete egyaránt példaként szolgál az általa nevelt gyermekek és szüleik, valamint a kollégái számára.

Tremmer Bernadett, az év tanítója

A soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tanítója, igazgatóhelyettese, 2000-től dolgozik az iskolában. Okleveles pedagógiatanár, mesterpedagógus, auditor szakértő, közoktatásvezető, elvégezte az Evangélikus Hittudományi Egyetem százhúsz órás teológiai továbbképzését is. Pályáját napközis nevelőként kezdte, majd osztálytanítóként folytatta, később pedig az iskolai diákönkormányzat vezetője is volt. 2008-tól tölti be az iskola igazgatóhelyettesi tisztét. Pedagógusi pályáját lelkiismeretesen végzi, a Tehetségpont koordinátoraként tanítványainak sorsát, tehetségük kibontakozását is a szívén viseli. Munkája eredményeként s egyben elismeréseként több tanuló kimagasló eredményt ért el elsősorban a matematika területén, például a Holenda és a Zrínyi Ilona matematika országos versenyeken. Sokoldalú tevékenységét mutatja, hogy ő írta az Apáczai Kiadó gondozásában megjelent testnevelés-tanmenetet az 1–8. évfolyamra. Az iskola életében több jelentős szereppel bíró, sikeres TÁMOP-pályázatban is aktívan vett részt. Munkájának minden területén soha el nem fáradó lendülettel dolgozik, önmagát mindig új és újabb szakmai kihívás elé állítja. Tevékenységével a felnövekvő nemzedék érdekeit szolgálja. A soproni evangélikus gyülekezet aktív tagja.

Scheidler Géza, az év tanára (megosztott díj)

A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium testnevelő tanára, az evangélikus köznevelési intézményrendszer volt tantárgygondozója. Középiskolai testnevelő tanár, atlétika szakedző, egészségtantanár, szakvizsgázott pedagógus, közoktatás-vezető. A mindennapos testnevelés bevezetésében tevékeny részt vállalt, megelőzve annak országos bevezetését. Együttműködik abban a célkitűzésben, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség Kö­lyökatlétika programja a köznevelésben is aktívan megjelenjen. Ennek érdekében ezen a területen az országos koordinátori feladatokat is ellátja.

Testnevelő tanárként rendszeresen részt vett a továbbképzé­seken, majd később maga is szervezett és vezetett ilyen szakmai továbbképzéseket a testnevelő tanárok számára. Felelősséget érez a testnevelés tantárgy szakmai megújulása iránt. Sokéves, magas színvonalú szakmai tevékenysége révén di­ákok százaival szerettette meg a testnevelést, az atlétikát, ké­ szítette fel őket a különböző versenyekre. Mindennapos pedagógiai munkájában egyaránt épít a hagyományos és az újszerű megközelítésekre, a nevelés és oktatás egységét tekinti üdvö­ zítőnek, és a tanulók jellemformálására, személyiségük fejlesztésére törekszik. Következetes munkára, igényességre, emberi tartásra neveli diákjait.

Rezsabek Ágnes, az év tanára (megosztott díj)

A Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tanára. 1991-ben végzett tanítóként, majd a rajztanári diplomája mellé megszerezte a közoktatási vezetői szakvizsgát és a család- és gyermekvédő tanári képesítést is. Iskolája fenntartóváltását követően elsők között végezte el az Evangélikus Hittudományi Egyetem kétéves tanári tanfolyamát. Pályafutása során a pedagógusmunka több szeletét is alkalma volt kipróbálni: dolgozott napközis csoportban, tanítóként fejlesztős, illetve általános tantervű osztályokban, majd felső tagozaton is. Minden területen fontosnak tartotta a korszerű módszerek elsajátítását, az új lehetőségek bevonását a tanításba. Pályája beteljesedését a rajztanítás hozta. Ő a felelőse alsó tagozaton a művészeti (képzőművészeti) nevelésnek, amelyen kiemelkedő sikereket ér el diákjaival. De felső tagozaton is tanít rajzot, illetve művészettörténetet. 2010-től kerületi rajz-tantárgygondozói feladatokat látott el, amíg fennált a feladatkör. Tanítványai kerületi, országos, sőt nemzetközi pályázatokon egyaránt eredményesen mérettetnek meg, számos díjjal gazdagítva az iskolát. Az iskolai diákönkormányzat segítő tanára volt, valamint részt vett iskolai táborokban. Nemcsak a diák-, hanem a felnőttközösség is fontos számára, amelynek építése érdekében többnapos kirándulásokat szervezett az elmúlt két tanév végére. Római katolikus felekezetű, de ökumenikus szemléletű, az iskola lelki életének fejlődését támogató kolléga. Az iskola fontos része életének, annak érdekeit sajátjaként gondozza.

Arany lelkeink, akik köztünk járnak, de gyakran nem is tudunk róluk, érintésüket csak a gyermekek, a tanítványaik érzik. Jogos tehát, hogy erre a díjra ők, az „érintettek” terjesztik fel jelöltjeiket. A Nemzetközi Mosolyrend példáján az Evangélikus Pedagó­ giai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet 2016-ban megalapította az EPSZTI különdíját Arany Lélek néven. Ezen díjra jelölést adhatnak be (minden tanév végén) az egyházunk nevelésioktatási intézményeiben tanuló diákok, valamint az óvodába járó gyermekek képviselői. A felterjesztett pedagógust, dolgozót a díj alapítója által létrehozott bizottság választja ki. A díjat az a személy kaphatja meg, akinek munkája kiemelkedik a gyerekek iránt tanúsított szeretete, gondoskodása és segítségnyújtása tekintetében, aki rendkívüli módon járult hozzá a gyerekek kiegyensúlyozottságához, boldogságához és jólétéhez. Az Arany Lélek díjat minden pedagógus csak egyszer kaphatja meg. Egy jelölés csak egy tanévben érvényes, így ha valaki nem kapta meg a díjat, az a következő tanévben is újra jelölhető. Íme a díjazottak és mindaz, amit a „felterjesztőik” róluk írtak. 

Horváth Gabriella matematika–fizika szakos tanár, Arany Lélek

Gabi néni a háziorvosunk, a titkárnőnk, az anyukánk és a memóriánk egyben. Horváth Gabriella négy éven keresztül osztályfőnökünk, matematika- és fizikatanárunk volt. Osztályfőnökként gondoskodása és figyelme mindenkire kiterjedt. Érdeklő­ déssel fordult felénk, és mikor még nem is voltunk tényleges osztály, már akkor is törekedett arra, hogy megismerjen minket. Gabi nénit fokozatosan ismertük és szerettük meg. Kilencedik elején nem tudtunk róla semmit, csak egy kedves arcot láttunk, egy érdeklődő pedagógust. Rengeteg iskolán kívüli programot szervezett osztályunknak: kilencedikben színházba, korcsolyázni, múzeumba, állatkertbe mentünk, és egy napra Pozsonyba. Tizedikben Bécsben voltunk a karácsonyi vásáron, és kirándultunk Szentendrén. Az iskolában szokásos tanév előtti csendesnapokat és tan­ év végi osztálykirándulásokat mindig hatalmas lelkesedéssel szervezte meg nekünk. Ezek során rengeteg kulturális ismerettel gazdagodtunk, de emellett mindig volt idő a kötetlen szórakozásra és közös játékra is. Megértette, hogy a kilencedikes és tizedikes programdús osztálykirándulások után tizenegyedikben valami lazítósabbat szeretnénk, és megszervezte, hogy a Tisza-tóhoz menjünk. Az osztály nagy részének ez maradt meg legjobb élményként, sok-sok röplabdázással, biciklizéssel, fürdéssel és tábortüzes beszélgetéssel. Ezek a kirándulások, külön programok is nagy szerepet játszottak abban, hogy az osztályunk összetartó közösséggé formá­lódhatott a négy gimnáziumi év során. Kilencedikben még volt, hogy tartottunk tőle, mert Gabi néni mindig nagyon határozott volt, olyan tanár, aki felállít bizonyos hatá­ rokat. Soha nem volt értelmetlenül szigorú, csak következetes, és tudta azt is, hogy mikor van az a pont, amikor kicsit engedni lehet vagy kell. Gabi néni óráin az egész osztály figyelt, de tizenkettedikben a csütörtöki utolsó órákon a fáradt csoport mégis sokszor elkalandozott a témától, ilyenkor ő is velünk nevetett. Azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom, hogy mint tanárnő a legkitűnőbben teljesített. A fizikaórákat színes feladatokkal és kísérletekkel tette izgalmasabbá, míg a matematikaórákon mindenkit bevonva tanította meg az anyagot. Ballagáskor a fizikatermet és -szertárat úgy rendezte be nekünk, mint egy elvarázsolt helyet. Ahogyan végigvonultunk egymásba kapaszkodva, jobbról és balról látványos, figyelemfelkeltő fizikai jelenségek és kísérletek fogadtak minket. Méltón búcsúztunk általa a fizikától, és a matematikától sem másképp, hiszen az osztály középszintű érettségijeinek átlaga 4,93 (92%) lett. Említésre méltó az a rengeteg idő, amelyet tanulmá­ nyainkba fektetett ahhoz, hogy ez legyen az eredmény. A tanórák nem teltek el nevetés nélkül. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a matematikát és a fizikát az is megkedvelte, akitől eleinte távolabb állt, és/vagy akinek nehezebben ment. Kedvessége abban is megmutatkozott, hogy ünnepekkor mindenki apró, saját készítésű ajándékokat kapott tőle. Minden tizennyolcadik születésnapját ünneplő diákot közösen is megünnepeltünk, és a Mikulás napján a tanári asztalon várakozó csomagocskákkal, a karácsonyi és év végi kedves meglepetésekkel is mindenkinek örömet szerzett. Ballagáskor sem volt ez másképp, mappával és zsebkendőtartóval lepett meg minket. Nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy a négy év alatt soha nem voltak problémák vagy konfliktusok, nem is feltétlenül a tanárnővel, hanem úgy egyáltalán az osztály életében. Gabi néni mindig jó érzékkel kezelte ezeket a helyzeteket. Figyelt rá, hogy lehetőleg senki ne szoruljon ki az osztály közösségéből. Mindig őszintén beszélt az osztállyal, komolyan vett minket. Mindig arra törekedett, hogy közösen találjunk megoldást a felmerülő problémákra. Mindig bizalommal fordulhattunk, fordulhatunk ma is felé. Szeretettel kísérte utunkat, és figyelt ránk, segített, ha kellett. Szerintünk ritka az, hogy egy tanárt az osztály minden tagja kivétel nélkül szeret és elfogad, de Gabi néni esetében ez mégis megvalósult. Erről szólnak az alábbi idézetek is, amelyek osztályunk tagjaitól származnak. ,,Sokszor kihúzott a pácból. Ha már éppen felrobbant az agya, akkor is szeretettel tudott segíteni. Például előrehozott érettségin megvarrta a szoknyám gombját. Ha ő nem lett volna, egész végig a kezemmel tartott szoknyában szóbeliztem volna. Mindig a legjobbat akarta nekünk, mint anyamedve a bocsainak…” ,,A tőle kapott hatalmas törődés rengeteget segített nekünk. Mindig tudta, mikor van szükség szigorúságra, és rendet tudott teremteni, ugyanakkor értette a vicceinket is.” ,,Mindannyiunkkal külön-külön is törődött, szívén viselte sorsunkat, a pályaválasztásommal kapcsolatban is sok biztatást, tá­ mogatást kaptam tőle.” Mindezek alapján azt gondoljuk, hogy ha valakinek, akkor Horváth Gabriella tanárnőnek arany lelke van.

Szeretett osztálya, a 12. b Deák Téri Evangélikus Gimnázium

Braun Zoltánné nevelőtanár, Arany Lélek

Kora ismeretlen, hiszen a jó tündérek általában több száz évig is élnek. Az evangélikus egyház domonyi gyülekezetének felügyelő­ je, s e munkáját ugyanolyan lelkesedéssel és kreativitással végzi, akárcsak a kollégiumi feladatait. Hivatalosan matematika és fizika szakos tanár, alkalmanként pszichológus, mediátor, párterapeuta, életviteli tanácsadó, stylist, lakberendező, dekoratőr vagy fodrász, attól függ, mire van szükségünk. Posztját, mint a kollégium ügyeletes anyukája, általában délután egytől este tízig tölti be. Kiemelnénk az „általában” szót, mert az is gyakran előfordul, hogy a tanárnő tíz óra után is valamelyik szoba pityergő lakóját hallgatja, hiszen olyankor nem számít a munkaidő, ha egy kamasz szíve éppen akkor tört darabokra. A lelkek ápolásán kívül a frizurákhoz is ért, a tanárnő Zsidró Tamást megszégyenítő hajcsodákat képes kreálni a fejünkre. Előfordul, hogy az éjszakákat is a kollégiumban tölti, ami nagy tolongással jár: szinte minden lány szeretne egy „jó éjt ölelést”, hogy kicsit pótolja az otthoni szeretetet, melyet vasárnaptól péntekig nélkülöznünk kell. Ilyenkor a reggelek is naposabbak, hiszen az ébresztések is lágyabbak, kellemesebbek. Vészhelyzetben, egy gyors felöltözés után is lehet szaladni egy S. O. S. hajfonásra a tanáriba […]. Egy órától vacsoráig, majd vacsora utánra lehet bejelentkezni matematika- vagy – pár szempillarebegtetés után, hiszen nem a tanárnő kedvence – fizikakorrepetálásra. Általában nevetve, jó­ kedvűen telnek ezek az órák, s ha esetleg nyűglődés üti fel a fejét, biztató szavakat is kapunk. A tanulmányi eredményeinket is folyamatosan nyomon követi, a rosszabb tanulókat ösztönzi, és a már görbülő jegynek velük együtt örül. A korrepetálások között és után a kollégium szépségén dolgozik, segédjeivel együtt töpreng az éppen aktuális ünnep vagy évszak dekorációján. A falakról és ablakokról pillangók vagy éppen hóemberek nevetnek le ránk, az asztalokon karácsonyi kompozíciók díszelegnek, vagy jácintok illatoznak. Kreativitását az is bizonyítja, hogy egy alkalommal, amikor a nap végére elment a hangja, egy „Kedveseim! Induljatok fürdőzni! Pakoljatok össze! Jó éjszakát!” feliratú táblával ment körbe a kollégiumban, majd a szobákban uralkodó rendet, illetve rendetlenséget mosolygó vagy szomorú fejes post it cetlikkel díjazta. A tanárnő egyszer azt mondta, hogy nincs is jobb, mint adni. És ehhez tartja is magát, hiszen odafigyelést, gondoskodást és hatalmas mennyiségű szeretetet kapunk tőle.

Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium,  Általános Iskola és Kollégium kollégistái.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 33-34. számában jelent meg, 2017. augusztus 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.