– Sosem kaptátok még meg, hogy mily jelentéktelen az az 500 év a korábbi, több ezer esztendős vallásokkal szemben?
– De... Azt hiszem, ez az 500 esztendő pont annyira áttekinthetetlen, mint mondjuk 100 vagy 200 év, ugyanis mindenki csak a saját 60-70... ne adj' Isten 90 évében tud gondolkodni – de ezt ellenpontozza a keresztyén szellemiség: vagyis, hogy igenis van öröklét.
– Nos, Luther Márton épp 500 éve, 1517 októberében indította el a reformációt...
– Tehát október 31-én kiszegezte a 95 tételt a wittenbergi vártemplom kapujára.
– Milyen örökséget hagyott Luther az utókorra?
– Ő a katolicizmusban szocializálódott és élt, és mindenét arra tette fel, hogy abban a hite működjön. Azonban eljutott egy pontig, ahol például megkérdőjelezte a búcsúcédulák létjogosultságát (ha vásároltál a cetlikből, akkor fel lettél oldozva a bűneid alól).
A Bibliára hagyatkozva azt mondta, hogy nem pénzért, hanem kegyelemből, hit által kapod az üdvösséget. Tehát teljesen mindegy, hogy ki vagy: odafordulsz töredelmes szívvel Istenhez, megvallod a bűneid, és Ő megbocsátja, mert jóságos.
– Akkor némileg olyan volt, mint egy felvilágosult tudós.
– Előtte is voltak reformációs kísérletek, amelyeket rendre elfojtottak; de itt és ekkor olyan táptalajt kapott maga a törekvés, hogy elindult egy folyamat. Luther soha nem akart új vallást alapítani. Sőt, amiatt is tiltakozott, hogy róla vallást nevezzenek el, ezért érdekes, hogy a világon ezt a felekezetet mindenütt lutheránusnak hívják, csak hazánkban nevezik evangélikusnak. De ha lefordítod, hogy evangelical church – az annyi, mint evangéliumi egyház amiből rengeteg van. Ez a magyar nyelv szépsége, hogy mi itthon evangélikusok lettünk.
– Magyarországon körülbelül hány követőtök lehet?
– Az utolsó népszámlálási adatok szerint úgy 2-300 ezer, de ezt sokan szimplán vagy nem akarják, vagy félnek bevallani. Békéscsabán úgy 5-6 ezer lehet az evangélikusok száma. De például amikor az emberekkel találkozok az utcákon, rendezvényeken, akkor sokan azt mondják, hogy ők is evangélikusként lettek megkeresztelve. És ha az 500 éves reformáció ünnepi alkalmai kapcsán felhívnánk az emberek figyelmét, hogy ők is keresztyének, akkor már valamit elértünk.
– Mikor értek hazánkba Luther tanai?
– Tulajdonképpen már a kezdetekkor, hiszen Wittenbergben számos magyar diák tanult abban az időben.
– Ezt fiatal fejjel úgy élhették meg, hogy wow... milyen cool?
– Úgyis, de nem úgy, mint manapság, hogy hazalőttek egy SMS-t, hogy „gyertek ki!" mert buli van, hanem az iskola elvégzése után hozták haza az élményeiket. Aztán az újratelepítés folyamán a Békéscsabára érkezettek zömmel evangélikusok voltak.
– Tényleg, akkor Békéscsabát 1717-ben, vagy 18-ban telepítették újra?
– Az első pecséteken 1718-as keltezés áll.
– És akkor megérkeztek a felvidékiek... vagy a tótok ?
– Sokan idegenkednek attól, ha tótot mondunk, de akkor még nem létezett Szlovákia, így számomra nem sértő, ha eleinket így emlegetik.
– Ez volt az ország legnagyobb evangélikus falva: gyönyörű, óriási templomával. Mi kint lakunk a Lencsésin egy 34 éves panelben, és azt mondják a szakértők, hogy még van 20 éve a háznak.
– Most, ahogy újítjuk a nagytemplomot, látszik, milyen lélegzetelállító méretek vannak benne, és milyen gyönyörű kézimunkával van kivitelezve. Továbbá az 500 éves évforduló kapcsán a jaminai templomot is renováljuk, a múlt megőrzéséről így gondoskodunk, és köszönetet mondunk az Istennek és eleinknek, hogy idáig eljuthattunk.
Azonfelül a Hunyadi téren kialakítunk egy ifjúsági centrumot – bízunk benne, hogy a jövőt –, amelyben lesz egy büfé és egy nagyterem, ahol tárasjátékozni, beszélgetni, akár netezni is lehet, továbbá helyet kapnak benne majd különböző kulturális rendezvények is, amelyek összekötnek kapcsolatokat, közösségeket teremtenek.
– Nekem az egyik rokonom az ex-József Attilából felvételizett az evangélikus gimibe, s miután leérettségizett, bevallotta, hogy hasznos volt.
– A legjobban úgy tudom igazolni a suli létét, hogy nem biztos, hogy lexikális tudásban ez az iskola ad a legtöbbet, de létezik az intézményben egy léleképítő szellem, amelyre, ha később visszaemlékeznek a gyerekek, azt mondják, hogy jó volt ide járni.
Nyilván nem lesz mindenkiből hívő. De ha mondjuk, egy volt diáknak úgy 10-15 év múlva, felnőtt korában jön egy krízis helyzet az életében, akkor hátha eszébe jut, hogy xy az iskolában egyszer azt mondta: van másik út is – mint az önrongálás, öncsonkítás, ital, drog stb. –, amely segítségével kijöhet a gödörből, és megreformálhatja, megújíthatja az életét, akkor már megérte.