Fehér Borbála igazgató és Szabóné Iványi Erika, a szülői közösség elnöke köszöntése után a bál közönsége három ajándékot is kapott a szervezőktől. 

Elsőként az evangélikus gyülekezet és az iskola diákzenekarát, a Voice of the Gloryt hallhatta a közönség. 

Az együttes tagjai (Bacsur Fanni, Bacsur Zsófi Imola, Madarász Laura, Madarász Noémi, Nagy Luca Réka, Szigethy Péter) tehetséges zenészek, énekesek valamennyien, nyitott lelkű fiatalok, akik számára a zenélés örömén túl a jó hangulatú együttlét megélése a legfontosabb. Rendszeresen szolgálnak különböző gyülekezeti és iskolai alkalmakon. Örömmel tesznek eleget más gyülekezetből érkező felkéréseknek is.  Bemutatkozhattak a 2016-os Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozón. Felkérést kaptak a következő Szélrózsára is, zenés szolgálatra, koncertre. A zene olyan nyelv, amelyen keresztül sokkal mélyebben fejezhetjük ki az Istennel való együttlét magasságát, mint bármi mással. Amikor ezek a fiatalok énekelnek, lelküket felemelve imádkoznak, és már nem is a zene számít, hanem ami megtörténik általa.  

Gyülekezeti újságunk, a Harangszó egy régebbi számában így ír az egyik zenekari tag édesanyja:                                                                                                                   

„Szülőként, presbiterként, keresztény pedagógusként végtelen hálát érzek azért, hogy az Isten továbbra is szól, szólít a zenén keresztül! Kérem a kedves testvérek imádságos szeretetét, hogy mindaz, amit az Úr elkezdett ezekben a fiatalokban, erősödjék! Váljon életük meghatározó részévé, nehézségeken is átsegítő belső meggyőződéssé.” 

A következő fellépő az Alföld Quartet volt. Az együttes tagjai: Hoffmann Ágnes és Szomorné Budai Mariann - hegedű, Jankó Zita - mélyhegedű, Szomor István – gordonka. A négy kiváló muzsikus 2012-ben alakította meg a zenekart az együttzenélés öröméért. Most a bálozók részesültek abban az örömben, amely a muzsikájukkal szerezhető. 

Fennállásuk öt évét az együttes elkötelezett muzsikusainak hitvallása határozta meg: igényesség, profizmus, szakmai alázat és érzékenység a közönség zenei, lelki nyitottságára. Az így folyó munka a zenetörténet fontos korszakait felölelő repertoárt, a világi és egyházi stílusokban, műfajokban való otthonosságot, sőt az igényes szórakoztató muzsika előadását is magával hozta. Mindeközben a vonósnégyes régiónk egyik meghatározó zenei együttesévé nőtte ki magát. 2017-ben a zeneművészet kategóriában elnyerték a Békés Megyei Príma Díjat.

Elsőként két tételt hallottunk Weiner Leó népzenei motívumokra komponált első divertimentójából. Ezután két klasszikussá vált francia filmvígjáték, a Magas, szőke férfi felemás cipőben, és a Jákób rabbi kalandjai című film zenéjének vonósnégyes-átirata következett, befejezésül pedig a tangót a komolyzene részévé emelő, világhírű argentin zeneszerző, Astor Piazzolla Libertangója hangzott el.

A bál nyitótáncát az iskola 10. évfolyamos diákjaiból álló csoport mutatta be. A táncot Antali Zoltán, Békés Megyei Príma Díjas táncpedagógus tanította be, aki több mint két évtizede tanít a gimnáziumban. A diákok az egyik leglátványosabb és legnépszerűbb társastáncot, a bécsi keringőt mutatták be.

A remek műsor után a pohárköszöntő hangzott el. A hagyományokhoz hűen a koccintás borral történt, mert úgy tartja a mondás, hogy „a bornak szent Márton a bírája”. Ördög Endre igazgató lelkész gondolatai és a koccintás után kezdődött a hajnalig tartott vigadalom.

Mikor 2006-ban elindítottuk útjára a Márton-bál szervezését, talán még mi sem gondoltuk, hogy éveken át sikerül „életben tartani”, népszerűvé tenni. Sokan a jó ügy mellé álltak most is: szülők, nevelők, városi cégek, vállalatok, magánszemélyek segítettek ajándékokkal, támogatójegyek vásárlásával és az iskola alapítványára történő befizetéssel.  

Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek abban, hogy ez a tizenkét esztendővel ezelőtt indult kezdeményezés hagyománnyá váljon.  Olyan alkalommá, amikor a báli közönség a találkozásból, az együttlétből erőt, reményt, jókedvet meríthet, mert amikor itt találkozunk, nemcsak a közösséghez tartozás örömét érezhetjük át, hanem az adakozás örömét is. Amikor rászorultakat támogatunk, számukra gyűjtünk, a szeretet cselekedeteit gyakoroljuk.