„Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit. Milyen kicsi a méh a röpködők között, mégis, amit termel, az pompás édesség.” (Sírák fia könyve 11, 2-3) - Ez az idézet áll a berlini dóm kupolájának belső folyosóján. A leírás alapján az egyház felismerte, hogy Berlin nemcsak az ott lakóknak és a turistáknak kell, hogy élhető hely legyen, hanem az állatvilágnak is. Ennek a gondolatnak szimbólumaként az egyházközség kaptárakat létesített Berlin közepén, a dóm tetején, mintegy életteret adva a legkisebbeknek.

„Mivel Isten teremtésének megőrzése aggodalomra ad okot, ezért támogatja a Berlinben kialakított kampányt az egyházközség” – olvasható a leírásban. A teremtett világért való keresztény felelősség megőrzése az ökoteológia területén valóban megfogalmazza azokat az aggodalmakat, melynek fényében szükséges a figyelemfelkeltés és a természetért való küzdelem.

A méhek az épített, zsúfolt környezetből kiszorulnak, életterük leszűkül. A „Nyüzsgő Berlin” elnevezésű kezdeményezés – melyhez az egyházközség is csatlakozott – arra hívatott, hogy különböző akciókkal ne csak hangzatosan, hanem tevőlegesen is kifejezze: a természeti értékekre való odafigyelés, az élhető környezet nemcsak az embernek, hanem minden élőlény szempontjából fontos, így szükséges megtalálni azt a szimbiózist, amely odafigyeléssel létrejöhet az épített- és a természetes környezet között.