– Miért választottad a teológiát?
– Édesanyám lelkész, így egyházi közösségben nőttem fel. Ez egyszerre volt jó is, meg nehéz is, hiszen láttam, hogy mivel jár a lelkészi hivatás… A 2008-as Szélrózsa találkozó és egy akkori Mevisz-tábor voltak meghatározóak a számomra, ezeket követően döntöttem úgy, hogy szeretnék evangélikus lelkész lenni.
– Mit jelent a mai világban az evangélium hirdetése?
– Nem egyszerű feladatot! Ma nehéz megtalálni minden korosztállyal a megfelelő hangot, ugyanakkor nagy öröm jelen lenni az emberek életében.
– És nőként ma lelkészi hivatást választani?
– Sokszor azt érzem, nehéz összeegyeztetni, hogy egy lelkésznő hogyan legyen jelen a gyülekezetben és a családjában egyaránt. Örömteli, hogy többeknél ez sikerül. Édesanyám számomra pozitív példa. Én is erre törekszem.
– Milyen jelzőket mondanál a 21. század egyházára?
– Nyitott és otthonos. Olyan közösség, ahol az ember jól érezheti magát, megtalálhatja a helyét – nemcsak a közösségben, hanem általa a világban is.
– A teológiai tanulmányaid alatt melyik terület vált különösen fontossá a számodra?
– A gyakorlati teológia és a valláspedagógia. Az utóbbi területről írom a szakdolgozatomat is. Arról írok, hogyan lehet feldolgozni fogyatékkal élő fiatalokkal a bibliai gyógyítástörténeteket. A teológián töltött öt év arra is lehetőséget adott, hogy az otthonról hozott példák mellett, a gyakorlati életet látva, megláthassam a teológia szépségét. Itt magunkba tudjuk szívni azt a tudást és érdeklődést, amely a szolgálathoz kell majd.
– Közel tíz éve vagy a Mevisz aktív tagja. Mit jelent számodra mozgásukban korlátozott testvéreinkkel foglalkozni?
– A Mevisz nagyon fontossá vált számomra, lelkészként is szeretnék majd ebben jelen lenni. A mozgássérült-passiók és a táborok alkalmával olyan istenélményeim voltak, amik igazán egyediek. Nagyon sok barátot szereztem onnan, elmondhatom, hogy valódi közösséget alkotunk, olyat, ami kihat az egész teológusi életemre.
– Melyik területtel szeretnél foglalkozni a lelkészi pályádon?
– Mindenképpen szeretnék majd gyülekezetbe kerülni. Tavaly Rákospalotán hitoktatást végeztem, ez nagy örömet adott, jó volt a fiatalok között szolgálni.
– Mennyire fogékony a fiatalság a hittanra?
– Az alsó tagozatosok nagyon nyitottak a Bibliára. A felsősökkel már nehezebb a dolgunk. Őket különleges úton lehet „megfogni”. Azt gondolom, a hitoktatásban az a fontos, hogy jól érezze magát a diák és a tanár együtt is, azaz legyünk hitelesek, és akkor megnyílnak a tanításra a gyermekek.
– Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?
– „…nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Ez az ige Pápán, ahová gimnáziumba jártam, a református templom falán olvasható, s azóta kíséri az életemet; azt jelenti nekem, hogy Isten a tetteink ellenére is kegyelmes hozzánk.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 43-44. számában jelent meg, 2017. november 5-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.