Bő két évvel ezelőtt a kelenföldi bibliaiskola keretében a neves irodalomtörténész, Reisinger János tartott előadást Miért éppen 95 tételt szögezett ki Luther Márton? címmel. Ebből többek között megtudhattuk, hogy a 95 tétel egyáltalán nem előzmények nélkül született. Albrecht mainzi érsek (1491–1541) ugyanis 1517-ben egy 94 pontból álló utasítással látta el a búcsúcédula-árusokat, s a lánglelkű Ágostonrendi teológiai tanár erre reflektálva s azzal vitába szállva fogalmazta meg a maga 94, illetve egy ráadástézissel megtoldott híres tételsorozatát. Az előadó a mondandója során többször is utalt az evangélikus egyháztörténész, Varsányi Mátyás Isten embere – Dr. Luther Márton élete című, 1938-ban napvilágot látott könyvére, melyben többek között ezt olvashatjuk: „Tetzellel nem lehetett bírni… A mérték betelt. Luther tollat ragadott a kezébe, és a bűnbocsátó cédulaárusoknak adott, 94 pontból álló utasításra válaszképpen 95 pontban (hogy övé legyen az utolsó szó) a legszentebb lelki javakkal űzött vásár ellen tiltakozott.” Sajnos forrást vagy hivatkozást Varsányi nem közölt művében, így nyomban felvető- dött a kérdés: mire alapozhatta kijelentését? Mi lehet ez az említett 94 pontból álló utasítás?

A kutatást folytatandó, tettünk egy próbát korunk nagy vívmányával, a világháló keresőprogramjával. És láss csodát! Németre átültetve Varsányi szavait, egy-két kattintást követően egy, a 19. század második feléből való rövid tanulmány került a szemünk elé. Ennek szerzője egy német egyháztörténész, D. Paul Tschackert (1848–1911), aki a Theologische Studien und Kritiken című folyóiratban majd százharminc évvel ezelőtt publikálta Néhány adalék Luther életéhez (Kleine Beiträge zu Luthers Leben, 1889) című tanulmányát. Dolgozatának első alcíme pedig így hangzik: Miért írt Luther éppen 95 tézist a búcsúról?

E tanulmány alapján egykettőre nyilvánvalóvá vált, hogy Luther 95 tétele valóban nem a véletlen műve! Még a búcsúcédulák árusítása előtt ugyanis Albrecht mainzi érsek a búcsú igehirdetőinek készített egy 94 pontba szedett, instrukciókat-utasításokat tartalmazó művet, amely Lipcsében Instructio summaria pro sub comissariis címmel 1516-ban nyomtatásban is napvilágot látott.

A königsbergi Luther-kutató számos érseki instrukciót és Luthernek az arra adott tézisét párba állítva tételesen bizonyította a két dokumentum egyértelmű kapcsolatát. Mi több: tanulmánya végén egy idézetet is közölt a lipcsei Tamás-iskola egykori rektorától, Johannes Poliandertől (1487–1541), aki arról ír egyik levelében, hogy a búcsúvita kirobbanását Albrecht érsek instrukciói váltották ki.

Ezek alapján sokkal jobban érthető az is, amit a 95 tétel bibliaiskolai tanulmányozása során többször megállapítottunk: Luther tételei valahogy nem annyira gördülékenyek, ütősek, mint egyéb iratai. Ennek fő oka valószínűleg az lehet, hogy a reformátor fél évezreddel ezelőtt nem „csak úgy” kezdett tézisgyártásba, hanem egyházi elöljárója teológiailag igencsak problémás utasításaira replikázott – mégpedig 94 plusz egy ráadástétellel.

Követve a 21. század divatos gyakorlatát: a 95 tétel hátteréről további részletek olvashatók a Lelkipásztor folyóirat 2017/7. számában. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 43-44. számában jelent meg, 2017. november 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.