A Budapesti Műszaki Egyetem docense, az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék vezetője ugyan a fővárosban él, de gyökerei Tolna megyéhez kötik.

– Bonyhádon születtem, ennek a városnak a gimnáziumában érettségiztem – mondta el lapunknak dr. Krähling János. – Büszke vagyok rá, hogy ennek a középiskolának a diákja lehettem, ez életre szóló, meghatározó élmény számomra. – Fizika szakosított tantervű osztályba jártam: komoly hatással volt rám, hogy dr. Katz Sándor és dr. Jurisits József személyében kiemelkedő tudású, országos hírű pedagógusok tanítottak. De emellett azért is öröm volt bonyhádi gimnazistának lenni, mert az alma mater sport nagyhatalomnak számított, Ónodi Szabolcs tanár úr – később igazgató – hathatós munkálkodásának eredményeként. Dr. Horváthné Papp Ibolya osztályfőnökömre is nagy szeretettel emlékszem, ő kémiát és biológiát oktatott. De nemcsak a reál tantárgyakban mélyülhettünk el, magas szintű humán képzést is kaptunk.

– Az építészet, amely mellett elkötelezte magát, melyik tudományterületbe tartozik?

– Éppen azért lettem építész, mert az egyaránt tartalmaz reál és humán összetevőket. Bár a műszaki jelleg nyilvánvaló, mégis, olyan tudományról van szó, melynek a humán kultúra az alapja. Evangélikus hagyományú családból származom: otthoni beszélgetéseinknek rendszeresen részét képezte az építészet története. Tehát ezzel a háttérrel mehettem Budapestre, a Műszaki Egyetemre. Máig hálát adok a sorsnak, hogy Guzsik Tamás, Hajnóczi Gyula, Szentkirályi Zoltán professzorok tanítványa lehettem.

– Mihez kezdett a diploma megszerzése után?

– TMB, azaz Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjjal az egyetemen maradtam oktatóként. Ez éppen a rendszerváltozás idején történt. Ekkor már kutattam az evangélikus templomépítészetet, a témakör akkoriban majdhogynem fehér foltnak számított a hazai művészettörténetben. Ebből a témakörből doktoráltam, és egy hivatalos invitálást elfogadva ott maradtam a tanszéken, melynek később én lettem a vezetője.

– Budapesten él, de kapcsolata nem szakadt meg a megyével: Dániel nevű bátyja nyugalmazott esperes Bonyhádon.

– A családi kötődés máig megmaradt Bonyhádhoz. De a megye ugyancsak fontos számomra, mint az evangélikus templomépítészet szempontjából kiemelt térség. Hivatásomnál fogva igyekszem, illetve tehetséges kollégáimmal együtt igyekszünk a műemlékvédelemben részt vevő tervező építészek számára kellő szakmai alapot adni. A tanszék küldetésének maradéktalan beteljesítését csak az nehezíti, ami általános feladat: a kutatási támogatások megszerzése. De tudományos kutatásaink elismerésével – amire szerencsére számos példa van – még ezen a helyzeten is képesek vagyunk javítani.

A budaörsi templom tervezője
Krähling János Bonyhádon született 1962-ben. A Petőfi Sándor Gimnáziumban tett érettségit, majd a katonai szolgálat után 1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. Az építészmérnöki diploma után, 1988-ban az intézmény oktatója lett. 1994-től a műszaki tudomány kandidátusa, ugyanebben az évben megszerezte a PhD, majd idén a Dr. habil. fokozatot. Az egyetemes és hazai reneszánsz, valamint barokk építészettörténet előadója; az épületfelmérés-épületdokumentálás témakörében rendszeresen tart előadásokat és szervez nyári gyakorlatokat.
Kutatási területe: az újkori magyar építészettörténet, a protestáns templomépítészet, az épületkutatás és épület dokumentálás. 2003-ban megépült az általa tervezett budaörsi evangélikus templom, 2004-ben hiánypótló műve jelent meg hazánk veszélyeztetett evangélikus kis templomairól, Veszendő templomaink címmel. 2008-ban Új evangélikus templomok címmel jelent meg az általa szerkesztett és részben írt könyv, amely a rendszerváltás után megépült evangélikus templomokat vette számba.