A grincsfa vagy más néven manófa, mint sok egyéb szokás, Amerikából érkezett hozzánk. A Grincs egy mesebeli, zöld, szőrös lény, aki gyermekkorában egy félresikerült ajándék miatt megutálta, és így elhatározta, hogy el is lopja a karácsonyt. Bár egy kislány a mese szerint felnyitja a szemét, így a vége happy end lesz, mégis a történet hozadéka e negatív szimbólumokkal terhelt díszfa lett. A grincsfa alakja olyan, mint egy gúzsba kötött fenyő (a bűn megkötöz); a hegye lelóg (nem felfelé, Istenre mutat, hanem a földre vagy ránk, vagy egyenesen a pokolra); a zsurló pedig – melyből általában készül – egy hagyományosan negatív növény, egyes mesékben a negatív szereplők neve is Zsurló. Az a két fajta, melyből hazánkban kötik, ráadásul mérgező növény (a téli zsurló súlyosan, az óriás zsurló enyhén). Nincs rajta gyertya vagy világítás sem.

Az adventi koszorú ezzel szemben kerek formájával az örökkévalóságot, állandóságot, Krisztusba elrejtettséget, gyertyáival a fényt és az életet szimbolizálja, egyre több fényével pedig a közeledő Krisztus teljes világosságára is előremutat. Minden gyertya egy-egy fogalmat jelöl: elsőként a hitet, másodszor a reményt, majd az örömöt, végül a szeretetet. Mindezek mérlegelésével, körültekintően készítsük szívünket, családunkat az ünnepre.