Ő készül érkezni… – tudsz-e Róla?

Ő keres téged… – gondoltad volna?

Ő rád talál… – érezted már?

Ő kopogtat… – mondd, beengedted hát?

Ő belép szíved ajtaján… – ez az érzés átjárt és melengetett tán?

Ő ajándékot hoz… – saját magát!

Köszönjük Neked, Urunk Jézus Krisztus, hogy eljössz hozzánk, hogy útmutatásod világossága – mint a lángoló csillag fénye az éjszakában – átszőheti életünket. E világba jöttél, hogy szerető segítséged által láthassuk a helyes utat. Bocsásd meg nekünk, ha oly sokszor megfeledkezünk arról, hogy eljöveteled életünk meghatározója és mozgatója is egyben. Űzz el, kérünk, minden kételkedést szívünkből-lelkünkből, és önts szerető adventi gondolatokat szívünkbe. Engedd megtapasztalnunk, hogy újra és újra eljössz hozzánk. Tarts éber készenlétben, hogy örömmel fogadjunk mindenkor. Költözz be otthonunkba, közösségünkbe és szívünkbe.

Drága Jézusunk! Hálát adunk Neked, hogy feltétel nélkül elfogadsz bennünket, hogy hozzád tartozhatunk, és nem mondasz le rólunk soha. Hálát adunk, hogy szerető kegyelmed ereje szívedhez emel, és nem a hiányosságainkat kéred tőlünk számon. Hálát adunk, hogy számodra nem veszhetünk el már, még akkor sem, ha a felgyorsult életünk hozta olykor szürke lét el is taszít néha-néha mellőled. Te akkor is ránk találsz és felemelsz. Csendben érkezel hozzánk, végtelen szereteteddel átölelsz, befogadsz és vigasztalsz.
Urunk, Jézus Krisztus, teremtsd meg bennünk jóságod és békéd csendjét, hogy az adventi időben Rád, a Te szavadra, útmutatásodra, szeretetedre figyelhessünk. Teremts bennünk békés csendet, hogy lelkünk legmélyén is meghalljuk bűnbánatra hívó szavadat! Teremts bennünk csendes szeretetet, hogy meghalljuk az adventi örömhírt!

Teremts bennünk szeretetet! Hitünk ajándékát melengető szeretetet! A Te áldott létedet elfogadó, csendes szeretetet! A Te szeretetedet elfogadó, csendes lelket! A Megváltó érkezését váró, áldott csendet!

Vezess, kérlek, bennünket az adventi létben a békesség, a szeretet útjára! Védő oltalmadért könyörögve, lelkünket ünneplőbe öltöztetve kérjük, hogy fogd kezünket életünket kísérve. Te, aki lelkünket érintve, erőt adva nap mint nap elhozod a reménységet, őrizz meg minket!

Szívünket-lelkünket terhek súlya gyötri, hálát adva köszönjük, hogy értünk megszületve elhordozod ezt velünk, értünk. Hálát mondunk, hisz elveszett juhokként tévelygésünkben keresel minket, és megváltó szereteted reménysége új életet ébreszt bennünk.

Köszönjük, hogy megismerhetünk újra és újra, így lehet ünnepünk fénye fényesebb, szívünk dobbanása hangosabb, lelkünk csendje mélyebb, imáink hangja őszintébb, szeretetünk valódisága Tőled még közelibb, melyet szívünkre helyezve, lelkünkbe zárva őrzöl örökkön örökké. Ámen