– Mit jelent a karácsony az embereknek, az egyháznak?

– A karácsony igazi ajándéka­, hogy maga Isten ajándékoz meg bennünket. Az emberi szeretetünk sokszor nagyon furcsa, mi azokat szeretjük, akik minket szeretnek. Sokszor csak viszontszeretjük a másik embert, és szeretjük, akiknek valamilyen módon ­pozitív értelemben, de a lekötelezettjei vagyunk. ­Nagyon tudjuk azokat is szeretni, akiknél el akarunk érni valamit, ehhez is megvannak a kitűnő technikáink. A jézusi szeretet ­viszont személyválogatás nélküli ­szeretet. Azért szeret, mert e nélkül a szeretet nélkül elpusztul a világ, azért szeret, mert e nélkül a szeretet nélkül megromlik minden. Úgy szeret, mint egy édesanya, akinek mindegy, milyen a gyermek, hogy éppen ő a legpéldásabb magaviseletű vagy egy komiszságra és csibészségre is hajlamos lurkó, de szereti, mert az övé, és mindent megtesz érte.

– Ma is ugyanazok az értékek fontosak az embereknek?

– Attól, hogy sokkal modernebb környezetben élünk, felgyorsult a kommunikáció, hogy azonnal híreket kapunk a ­világ túlsó végéről is, ettől még az, amitől igazán boldoggá és ­kiegyensúlyozottabbá lesz az életünk, semmit sem változott. Hiszen nem attól vagyunk igazán boldogok vagy érezzük magunkat harmonikusan, hogy mekkora képernyője van a televíziónknak, hanem ha valahol otthonra találunk. Ha valahol megkapja a szívünk azt a belső békét, mely egy belülről kifelé ható erővé válik az életünkben. Tulajdonképpen az ember szíve nem sokat változott az elmúlt kétezer esztendőben, majdnem azt is mondhatnám, hogy semmit sem, hiszen örömre, szeretetre, kiegyensúlyozott, boldog életre ugyanúgy vágyódunk.

– Ilyenkor adni és kapni is öröm…

– Isten Jézusban a szívét adja nekünk, és karácsony ünnepén tulajdonképpen erre emlékezünk. Ilyenkor megindul az emberek szíve is, és olyanok is hajlandóak a rászorulóknak adni, akiknek sokszor nagyon kevés van, de időt, energiát, pénzt nem sajnálnak, hogy másokon, náluk is szegényebbeken segítsenek. És szegények lesznek gazdagokká, kapzsi­ ember lesz adakozóvá, önzőekből árad a szeretet, és ha figyeljük, amikor viszik haza a fenyőfákat, azt látjuk, hogy milyen boldogan készülnek, mert ezzel örömet tudnak szerezni. És nagyon fontos, hogy ez az egész csak akkor működik, ha engedjük ezt a szeretetet valóban átáradni magunkon. Minél többet adunk, annál többet fogunk kapni, és ahogy egyre telnek felettünk az évek, annál jobban látjuk, hogy míg gyermekkorunkban, ugye, arra vágytunk, amit szeretnénk kapni, most már sokkal inkább az tölti be a szívünket, hogy mivel okozhatunk örömet. Örömet szerezni sokkal nagyobb ajándék számunkra is, mint ha mi magunk kapunk valamit.

– Mennyire bőkezűek, adakozóak ma az emberek?

– Én azt tapasztalom, hogy nagyon sok adakozó van, akik megjelennek önként, és felajánlják a segítségüket. Egy-egy istentisztelet után akár többen is odajönnek hozzám, és megkérdezik, hogy miként, hogyan segíthetnének a rászorulóknak. Különleges, hogy vannak, akik évek, évtizedek óta negyedévente, félévente több százezres, de akár félmilliós nagyságrendig terjedő­ adományokat adnak erre a célra. Ezekből nagyon komoly segítséget lehet adni a rászorulóknak tartós élelmiszerek és téli tüzelő formájában.

– Az egyház hogyan tudja közelebb hozni egymáshoz a családokat, a hívőket, ami karácsonykor talán még fontosabb?

– Le kell egy kicsit lassítanunk. Az nem találkozás, ha csak elrohanunk egymás mellett az utcán, esetleg a kerékpárról kiabálunk oda a másiknak. Az a találkozás, ha meg tudunk állni, és kicsit le tudunk ülni, egymás szemébe tudunk nézni. Például a betlehemes játékokon, ahol a gyermekeink szerepet kapnak, vagy a kórustalálkozókon és koncerteken, ahol gyönyörű énekeket hallhatunk az egészen kicsiktől a nagyobbakig. Na ilyenkor valami egészen különleges ajándékot kapunk, és ezek az alkalmak mind olyanok, amelyek közelebb hozzák a családokat, az embereket egymáshoz. Sokszor olyanok is megérkeznek és megállnak ilyenkor, akik egyébként nem tervezték ezt, de rácsodálkoznak arra, hogy több ez a világ, mint amit mi sokszor az értelmünk kulcslyukán keresztül felfogunk belőle. Ilyenkor kicsit kinyílik a lélek arra, hogy befogadjon ebből a többől, elfogadjon az Isten ajándékaiból.