– Az orvosi pályán indultál el, mégis a teológiát fogod befejezni.

– A nyíregyházi evangélikus gimnáziumban érettségiztem. Akkoriban a biológia és a fizika kötött le leginkább, ugyanakkor azt is tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Úgy éreztem, a természettudományok irányába kell továbbhaladnom, a pécsi orvosi egyetemen kezdtem el tanulni. Ott, a családtól távol magamnak kellett megélnem a hitemet. Sok emberrel találkoztam, akik inkább világi, materiális gondolkodásúak voltak. A barátaim kérdései – „Ki Isten?” „Miért hiszel Jézusban?” – arra tereltek, hogy kezdjek el valóban a hitemről gondolkodni, és arról, hogyan lehetne a másik ember számára az evangéliumot átadni. Sokféle közösségben szolgáltam, ahol megerősödtem abban, hogy az emberekkel való beszélgetés, a bizonyságtétel az én hivatásom. Ezt orvosként nem lehet ilyen direkt módon megtenni.

– Melyik az a teológiai terület, amely különösen foglalkoztat?

– Eleinte a biblikus és a rendszeres teológiai tárgyak érdekeltek jobban. Alapvetően a missziológia – amely magába foglal számos más teológiai területet is – lett az, amely leginkább lekötött.

– Milyen missziói lehetőségei vannak az egyháznak a 21. században?

– Ne azt képzeljük, hogy mi csináljuk a missziót, hanem Isten missziói munkájában vegyünk részt! Az egyház lehetősége nem csak a templom és a gyülekezet határain belül van. Olyan közösségépítésben gondolkodjunk, amelyben minden ember úgy érezheti, hogy az ő élete is misszióvá válhat. Amikor egy Krisztust követő ember elmegy dolgozni vagy a családjával van, akkor azt is tudatosítsa: az is a hivatása, hogy megélje az evangéliumot. Ehhez fontos a másik ember felé való nyitottság. A nyitottság azt jelenti, hogy minden embert elfogadok, azonban nem kell mindent elfogadnom, amit a másik gondol. Krisztust hirdetve szeretettel szükséges a másik emberhez fordulnunk.

– Az egyesült államokbeli Columbusban voltál ösztöndíjas. Mi a különbség az itthoni és az amerikai teológiai képzés között?

– Bár itthon is egyre gyakorlatiasabb az oktatás, de azt látom, hogy kint ennek nagyobb hagyománya van. A gyülekezetekben is erősebb a missziós lelkület. Ott az a teológiai oktatás feltétele, hogy a jelentkező korábban végezzen el egy másik képzést, azaz legyen világi szakmája. Így tapasztaltabbak a teológiai hallgatók, hiszen sokkal jobban beleláthatnak a másik ember életébe, ezáltal hitelesebben is tudnak szolgálni.

– Milyen lelkészi területen szeretnél majd elhelyezkedni?

– Isten eddig úgy alakította az életemet, ahogy nem feltétlenül gondoltam volna. Ha választani kell, akkor a gyülekezetépítés áll hozzám a legközelebb, de nincsen konkrét elképzelésem, csak az, hogy az evangéliumot kívánom hirdetni, és Jézus hűséges szolgája szeretnék lenni.

– Melyik a számodra meghatározó bibliai ige?

– „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7) Emberként hajlamosak vagyunk arra, hogy a gondjainkra magunk akarjuk a megoldást megtalálni. A gondviselés azt jelenti, hogy a terheinket nem kell egyedül elhordoznunk!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2017. december 17-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.