Jóízű iskolai összefogás – Jótékonysági diákbüfé Nyíregyházán

Jóízű iskolai összefogás – Jótékonysági diákbüfé Nyíregyházán

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kézdi Beáta, fotó: Magyari Márton
Finom süteményillat fogadja novembertől egészen a téli szünet kezdetéig minden kedden a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumba érkezőt. Az illat forrása a jótékonysági büfé, amelynek hétről hétre egy-egy osztály a gazdája. A diákok tudják, hogy társaiknak gyűjtenek, lelkesen vesznek részt az előkészületekben, az osztályok közti versenyben – és miközben jótékonykodnak, még élvezik is az egészet. Utánajártunk a példaértékű ötletnek.

Nincs a dologban semmi valószínűtlen: a szülők otthon sütnek különféle finomságokat, a diákok bent árulják az elkészült süteményeket, a bevételt pedig jótékony célra fordítják. Az utolsó tanítási héten már mindennap van büfé, így a kilencedikesektől a tizenkettedikesekig mindegyik osztály részt vehet az akcióban. És hogy miért fontos egy ilyen esemény azon túl, hogy rendkívül finom süteményeket, muffinokat, linzereket, szendvicseket lehet enni igen kedvező áron? Ezt megtudjuk hamar az iskola igazgatónőjétől és igazgatóhelyettesétől meg természetesen a diákoktól.

 

Jótékonykodásból kihívás

„Egyfajta verseny is kialakult az osztályok között, hiszen rendkívül büszkék arra, ha az ő osztályuk süteményei, szendvicsei fogytak a legjobban, így ők szerezték a legnagyobb bevételt” – meséli Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna igazgatóhelyettes. A gyerekek azt is tudják, hogy az összegyűlt pénzzel a rászoruló Kossuth-diákokat támogatják. „Természetesen azt nem tudják, hogy kik ezek a gyerekek, és mennyi pénzt kapnak” – teszi hozzá az igazgató, Tar Jánosné, majd így folytatja: „Amikor a rászoruló diákok átveszik az összeget, az nem nyilvános esemény, ott csak azok a gyerekek vannak jelen, akik kapnak a jótékonysági gyűjtésből.”

A büfé egyértelműen lelkesíti a diákokat. „Összehangol minket, ahogy együtt készítjük a szendvicseket, a teát, együtt takarítunk. Jó buli. Hamar szót értünk egymással, beosztjuk a munkákat” – mondja ottjártunkkor Hutkai Cintia, a 9/D osztály diákja, aki épp teát kavargat, míg mögötte pár kiskamasz gazdagon megpakol egy-egy kiflit reszelt sajttal, párizsival, salátával. A gyerekek szerint az is fontos, hogy így a maguk módján ők is segíthetnek. Bár sokat nevetnek, mégis komolyan veszik a munkát.

Míg zajlik a jótékonysági büfé az iskolában, az osztályfőnökök megkérdezik személyesen is a gyerekeket, hogy szerintük kik azok, akik az adott tanévben nehéz helyzetbe kerültek, segítségre szorulhatnak. Így nemcsak a rendszeresen támogatásban részesülő vagy a halmozottan hátrányos helyzetű diákok neve kerül elő a karácsonyi adomány elosztásakor. A végleges döntésben pedig a tanárok mellett a diákönkormányzat delegáltja is részt vesz, így a gyerekek tényleg tevékeny közreműködői a jótékonysági akciónak, amelynek végén harminc-negyven társuk kap egy kis segítséget, hogy boldogabb legyen a karácsonya.

 

Iskolán kívül is segítenek

A nyíregyházi iskola segít azonban másoknak is. Éppen mostanában kereste meg az intézményt egy mozgássérült gyermek édesanyja, így a jótékonysági büfében az általa sütött mézeskalácsokat is árulják, és a befolyó összeget egy az egyben átutalják a gyermek családjának. Ez egy teljesen különálló kezdeményezés, de kiválóan összekapcsolható az iskola jótékonysági gyűjtésével. Így nem is kérdés, hogy a gimnázium vezetősége befogadta.

A büfé működtetése mellett az osztályok karácsonyi műsort is összeállítanak. Ezzel elsősorban az evangélikus szeretetintézményekbe látogatnak el, de a vakok egyesülete, a szociális gondozóközpont, a Szivárvány Idősek Otthona is fel szokta kérni az iskola diákjait egy-egy előadásra. Minden évben az adventi időszakban várják őket a rozsréti evangélikus gyülekezetben is. Mint megtudjuk, adventben hat-nyolc intézménybe is mennek a gyerekek, és legtöbbször visznek adományokat is, mindenhova azt, amire épp szükség van.

„Arra törekszünk, hogy az iskolánkba azok a gyerekek is bekerüljenek, akik a társadalomnak a leszakadó rétegéhez, a pereméhez tartoznak. Arra figyelünk, hogy ezeket a tehetséges diákokat ne engedjük el, esélyt teremtsünk számukra, hogy ugyanúgy le tudják tenni a nyelvvizsgát, továbbtanulhassanak” – mondja Kecskeméti Zsuzsanna.

„Az alkalmi segítségnyújtás is fontos, például egy nyelvvizsga díját vagy a továbbtanulási jelentkezési lap költségét is kifizetjük. Ilyen területre áldoz az iskola, mert ezt fontosnak tartjuk. Volt olyan eset, hogy ebédtámogatást adtunk egy-egy nehezebb helyzetbe került családnak. Így át tudunk valakit segíteni egy-egy nehéz időszakon tapintatosan, mert ilyenkor fontos, hogy ne hagyjuk elveszni őket” – teszi hozzá Tar Jánosné.

 

Adni jó

Visszatérve a karácsonyi műsorra, készül olyan produkció is, mely vakoknak és gyengénlátóknak is kiválóan élvezhető, hiszen úgy állítják össze a tanárok, hogy több vers vagy például több leírás legyen a színdarabban. A diákok kicsit ebben is versengenek: melyik osztály műsora sikerül jobban, kit hova hívnak meg. De természetesen nem a versenyzés a lényeg, hiszen Jézus születésének történetét, a betlehemezést vagy akár a Dickens Karácsonyi énekéből készült darabot a gyerekek teljes szívből, örömmel adják elő. Látogatásunkkor a 4/10/C próbált Nagyházi Zsuzsanna osztályfőnökkel. Matematika szakos létére ő tanítja be a darabot – az osztályok műsora minden tanárnak fontos, ezért szaktól függetlenül az osztályfőnökök dolgoznak a diákokkal.

A „grincsfa” készítésekor sem a verseny motivál. A különleges manósapkára emlékeztető asztaldíszeket, dekorációkat vagy karácsonyfadíszeket a tanárok és a diákok szabadidejükben a rajzteremben együtt csinálják. A diákok ajándékként barkácsolnak a családjuknak, de készül eladásra is az év végi karácsonyi vásárra.

A karácsonyi jótékonykodás pedig jólesik a szülőknek. Jó páran visszaírnak, telefonálnak, megköszönik a támogatást, amely lehet, hogy a villanyszámlára, de lehet, hogy a karácsonyi vacsorára megy – mondja az igazgatóhelyettes. „Azt is megfigyeltük, hogy a nehezebb sorsú családok hálásak ezért a kis segítségért, és mindig megpróbálnak valamit visszajuttatni a kapott jóból. A januári Kossuth-bálon például közülük többen vesznek egy-két téglajegyet, ezzel is hozzájárulva a közösség segítéséhez. Úgy gondolom, egyfajta önbizalom-növelő hatása van annak, hogy ha valaki kapott, fontosnak tartja, hogy abból vissza is tudjon adni valami apróságot. Ritkán van, hogy valaki személyesen jön segítséget kérni, de amikor mi keressük meg, akkor örülünk, ha elfogadja, és ha ezáltal kicsit talpra tud állni, akkor már jó, hogy nem engedtük el a kezét” – mondja Tar Jánosné igazgató.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 4950. számában jelent meg 2017. december 17-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!