Tudván, hogy határon túli honfitársaink milyen nehéz helyzetben vannak, egyöntetűen támogattuk a kezdeményezést. Célszerűnek látszott oktatási intézményt keresni, amelyben a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség segített bennünket. Így jutottunk el az Aklihegyi Oktatási-Nevelési Központhoz, akikkel azonnal fölvettük a kapcsolatot.

Aklihegy egy hatszáz lelkes, színmagyar falu az ukrán–román határ közelében. A terület Kárpátalján belül is a szegényebbek közé tartozik. Az oktatási intézménybe százhat iskolás és tizenöt óvodás gyermek jár. Az ukrán államtól minimális támogatást kapnak, csak pályázatokból és külső támogatásból van lehetőségük fejleszteni. Néhány levélváltás után már tudtuk, hogy a támogatás jó helyre megy.

A következő kérdés az volt, milyen módon juttatjuk el választott iskolánknak az adományt. Nem látszott más megoldás, csak az, hogy személyesen visszük el a felajánlásokat, így 2017. december 19-én kora reggel lelkes kis csapat indult útnak a határ felé Hajdó Ákos igazgató, Hámor Endre igazgatóhelyettes és három fasori diák személyében. Aklihegyen nagy szeretettel fogadtak minket, bár mire átjutottunk, a tanítás véget ért, így csak a kollégákkal és a napközis gyerekekkel találkozhattunk. 

A pénzadományt – amelynek összege a sok támogató szülőnek köszönhetően 335 ezer forint volt – és a magunkkal vitt három nagy doboz gyermek- és ifjúsági könyvet meghatottan fogadták az ottaniak. Ez utóbbiakat részben az iskola vásárolta, részben a kollégák adták össze, de volt benne szerzői ajándék is. A gyerekek azonnal el is kezdték nézegetni a könyveket, amint kipakoltuk őket. Az iskolai könyvtár állományát fogják gyarapítani, ellátva magyar nyelvű olvasmánnyal az olvasni szerető kisdiákokat.

A pénzadományt az iskola bejárat előtti részének tereprendezésére fordítják. 

Az adományok átadása után vendégül láttak bennünket, majd körbevezettek az iskolában, elmondták nehézségeiket, örömeiket. Az épület a körülményekhez képest jó állapotban van, a tetőt és a fűtési rendszert nemrég újították fel magyar állami támogatás segítségével. Fűteni azonban csak kora reggeltől körülbelül 11 óráig tudnak, mert addigra fogy el az egy nap alatt felhasználható gázmennyiség. A tantermek tiszták, esztétikusak. Látszik, hogy a dolgozók mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat.

Feltűnt, hogy rengeteg növény van a folyosón és az osztálytermekben, ami nagyon barátságossá teszi a belső teret. A tantermekben található oktatási tablók többsége ukrán nyelvű, magyar nyelvűt csak Magyarországon tudnak beszerezni, amit saját zsebből finanszíroznak a tanítók, tanárok. Öröm volt azonban látni, hallani, hogy minden nehézség ellenére a tanárok lelkesen, jó kedvvel, a gyerekekért mindent megtéve végzik munkájukat. 

Késő délután indultunk vissza azzal a szívet melengető érzéssel, hogy talán sikerült szebbé tenni egy kis kárpátaljai magyar iskola tanulóinak, tanárainak karácsonyát sok lelkes fasori diák, szülő és kolléga összefogásának köszönhetően.