A fórumbeszélgetés elején Szemerei János ismertette a Déli Evangélikus Egyházkerület január 13-i közgyűlésének döntését, miszerint négy lelkész indul a kerület püspöki tisztségéért. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a jelöltek életrajzának ismertetését követően egyházképükről kérdezte őket.
Egyházkép
„Kisebbségi helyzetben lévő, páratlan értéket hordozó közösség az evangélikusság” – fogalmazott Aradi György. A lelkész kiemelte, hogy egyházunk ereje a Krisztus-központúságban, a sokszínűségben és egyfajta történelmi kontinuitásban van. Aradi György elmondta, hogy a népegyházi modell mára darabjaira hullott, korszakváltás idején vagyunk. A Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség lelkésze feladatnak nevezte meg a szimpatizánsok egyházba történő bevonását, a valós élethelyzetekhez kapcsolódó egyházi szolgálatot, az ökumenikus nyitottságot és a felnőttkatekézist.
A szétszakadozottságot és szétszórtságot emelte ki beszédében Kondor Péter is: „Azért vagyunk a szétszóratottságban is egy gyülekezet, mert még a szétszórtságban is ott él velünk Jézus” – fogalmazott a lelkész. Jakab levelére utalva az esperes elmondta, hogy a panaszkodással szemben „arra a lelkületre van szükségünk, mely Jézus kezét megfogva győzni tud.” Az egyház szervezetével kapcsolatban a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség lelkésze kiemelte: „szeretem az egyházban a közvetlen demokráciát és a képviseleti demokráciát is.” Kicsi, de színes egyház vagyunk, arra kell törekedni, „hogy ezt töltsük meg tartalommal. Így tudjunk mindig a megfelelő helyre – jó menedzserként – olyan embereket delegálni, akik Krisztusra figyelve töltik be hivatásukat” – mondta.
„Az egyház istenbizonyíték. Az, hogy a 21. században ezen a földön még vannak gyülekezetek, és hangzik az ige, az számomra Istennek a létét is bizonyítja” – mondta Szeverényi János. „Rossz úton vagyunk, ha állandóan problémákról beszélünk – hálaadás nélkül. Él az egyház, Isten élteti. Az egyház lényegében egy spirituális valóság, egy természetfeletti valóság, melyet Isten tart meg” – mondta az Evangélikus Missziói Központ igazgatója. A lelkész rámutatott a személyes megszólítás, valamint az úrvacsora fontosságára.
„Bár sokféle kritika elhangzik a népegyházzal szemben, mégis sok olyan jelet fedezhetünk fel, mely a gyakorlatunkban éppen a népegyházhoz kötődik” – fogalmazott Vető István. A misszió kérdésével kapcsolatban a Cinkotai Evangélikus Egyházközség lelkésze elmondta, hogy számos új, pozitív folyamat indult el az utóbbi időben, melyet támogatni és segíteni érdemes. „A lélektől lélekig tartó kapcsolatok munkahelyeken, iskolákban, orvosi rendelők várótermeiben vagy a társadalmi élet különböző területein működnek” – mondta a lelkész.
Jövőkép
Ahogyan a világ, ugyanúgy az egyház is folyamatos változásban van – mutatott rá a fórumbeszélgetés keretében Szemerei János. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Klaus Douglass német evangélikus lelkészt idézve – „Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon” – a püspökjelölteket az egyház jövőképéről kérdezte.
Kondor Péter beszédében elmondta, hogy a változások már elkezdődtek, a népegyházi keretekből szükséges a kilépés, valamint fel kell ismerni, hogy fogy az egyház. „Fontosnak tartom, hogy a lelkészeket megerősítsük, hogy legyenek olyanok a feltételek, amivel el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat” – mondta az esperes, aki kiemelte, hogy ebben a lelkészi életpályamodell segítség. „Az új gyülekezetek mellett a régieket is sokszor újra kell plántálni” – mondta Kondor Péter. A lelkész az önkéntes egyházi szolgálatok – énekkar, ifjúsági csoport stb. – fontosságára hívta fel a figyelmet. „Olyan egyházat szeretnék, mely otthona az embernek, ahol jó együtt lenni, ahonnan nem vágyakozik ki senki” – mondta a lelkész.
„Egyszerre népegyház, missziói terep és szórvány az, amiben most vagyunk” – mondta Szeverényi János. Az egyházzal kapcsolatban a missziói lelkész rámutatott, hogy korszakváltásban vagyunk egy olyan világban, ahol „élő, aktív keresztény növekedés van, és közben dinamikus keresztényüldözést is elszenved a világegyház”. A Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatban Szeverényi János elmondta, hogy a meglévő jó modelleket meg kell becsülni, ugyanakkor az átalakulás fontosságát is észre kell venni. „A mai egyház – ahogy az Úr Jézus is ezt bemutatta – terepegyház, terepen van, és eléri azokat, akik nem érik el az egyházat” – mondta a missziói lelkész. Szeverényi János hangsúlyozta a rétegalkalmak megbecsülését, a lelkészképzés fontosságát, valamint a nem lelkész munkatársak képzésének szükségességét.
Vető István a lelkészi életpályamodellt, a gyülekezetek rétegalkalmainak fontosságát és a gyülekezetek átalakuló struktúráinak felismerését emelte ki. A gyülekezetek közötti egyenlőtlenségekkel kapcsolatban a Gusztáv Adolf Segélyszolgálatot említette. Az egyházképpel kapcsolatban a cinkotai lelkész elmondta, hogy „kiemelten fontos, hogy mindenki otthonára találjon a gyülekezetben”. Vető István beszélt arról, hogy ma a lelkészek sokszor túlterheltek, amit fel kell ismerni. A lelkészek szerteágazó feladatainak tehermentesítésével és az új gyülekezeti modellel kapcsolatban a gyülekezeti munkatársak bevonására hívta fel a figyelmet.
„Az egész társadalom számára jelzésértékű, hogy a szekularizált világban ott vannak az oktatási és diakóniai intézményeink. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a gyülekezetek megerősítése kulcskérdés” – mondta Aradi György. A Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség lelkésze kiemelte, hogy „az egyes gyülekezet és az evangélikus egyház is egy lelki és szuverén közösség, amelyet Isten igéje és az ottani közösség az, ami összefog és összetart”. A jövőképpel kapcsolatban a lelkész elmondta, hogy az egyház eszkatologikus közösség, melyet nem a pillanatnyi érdekek rángatnak. A lelkész továbbá az egyházunkban lévő erőforrásokról beszélt. A jövő egyházával kapcsolatban az igeszolgálat és szentségi szolgálat mellett a lelki otthon képét hangsúlyozta Aradi György is. A fasori lelkész elmondta, hogy közösségeink sokszínűek, amit fontos kibontani, így a képzés, a kultúra, a különböző lelkiségű csoportoknak otthont adás egyaránt fontos feladat.
Püspökkép
Szemerei János püspök a püspökjelöltek püspökképéről kérdezte beszélgetőtársait.
Szeverényi János az edző képével élve rámutatott, hogy az a jó püspök, „aki együtt fut a partvonal mellett, küszködik, kínlódik, szenved, örül és felemel. Ugyanakkor olyan is, mint egy karmester, aki kottából játszik, és arra a kottára szeretné rábírni a többieket is – ami az evangélium. A püspök az evangélium őre, ezért él, és együtt van a többiekkel.” A missziói lelkész kiemelte a lelkigondozás, pásztorolás fontosságát, a személyes beszélgetések elkerülhetetlenségét. Szeverényi János hangsúlyozta, hogy a jó püspök „észreveszi a jól működő modelleket, és azokat nem kritizálja, hanem felemeli és menedzseli, ugyanakkor a problémákat szóvá teszi”.
„Határozott, teológiailag jól megalapozott, világos látású vezetőre lenne szükség, akire büszke az egyház népe” – fogalmazott a püspökképpel kapcsolatban Vető István. A Cinkotai Evangélikus Egyházközség lelkésze kiemelte az empátia fontosságát, valamint a vezetői bölcsességet. Vető István elmondta, hogy a vezetői szerep mind kifelé, a világ felé, mind befelé, az egyház felé világos iránymutatású kell, hogy legyen. A feszültségekkel kapcsolatban a lelkész elmondta, hogy problémás esetben a jó döntés meghozatalához szükséges minden fél meghallgatása és a körülmények figyelembevétele.
„Számomra a legerősebb kép az, amikor valaki kézrátétellel ordinál egy lelkészt. Áldást közvetíteni hallatlanul nagy dolog” – mondta Aradi György. A fasori lelkész elmondta, hogy a püspök feladata, hogy garantálja az egyes lelkésznek azokat a feltételeket, melyek között ő a hivatását végezni tudja. Feladatnak nevezte meg, hogy „nem csak kiküldeni kell, hanem nem hagyni, hogy elmagányosodjon valaki a szolgálatban”. Aradi György a pasztoráció, a lelkigondozás, a lelkészcsaládokkal való foglalkozás fontosságát emelte ki. A lelkész kitért az ökumenére, valamint arra, hogy a püspöknek Krisztus hirdetőjeként kell jelen lenni a társadalomban.
Kondor Péter elmondta, hogy „püspökként az az egyik feladat, hogy mindenkire időt kell szánni”. Az esperes kiemelte a kreativitás, bölcsesség és gyors és jó reagálás fontosságát. A Békéscsabai Evangélikus Egyházközség lelkésze a személyes találkozások és a pasztoráció jelentőségéről beszélt, valamint kitért a belföldi kapcsolatokon túl a külföldi együttműködések kiépítésének szükségességére.
Önarckép
A püspök nem önmagában van, hanem csapatban él – erről a csapatról kérdezte Szemerei János püspök beszélgetőtársait.
Vető István elmondta, hogy nagy segítség számára a családja, aki támogatja szolgálatát. Nagy Gyula mellett püspöki titkárként sokat tanult. „Lelkészként megtanultam, hogy mit jelent utánamenni egy báránynak, hogy milyen nagy lehetőség az, hogy találkozhatok emberekkel, akik visszatérnek a gyülekezetbe. Esperesi szolgálatom alatt azt gyakoroltam, hogy nem a végrehajtó szigorával szeretnék megjelenni, hanem baráti közeledéssel, segítő szándékkal” – mondta.
Az elkötelezett hivatásgyakorlás és a családi élet egyensúlyát hangsúlyozta Aradi György. A fasori lelkész a jó konfliktuskezelő képességet, a rossz szituációk holtpontról történő kimozdítását említette, valamint a kulturális kapcsolatok fontosságáról beszélt. Aradi György szolgálati helyeivel kapcsolatban felidézte, hogy megtanulta az előtte járók megbecsülését, ugyanakkor teret engedett az újító szellemnek is: „Megtartani, ami volt, de kezdeményezni is” – fogalmazott. Aradi György kitért a közösségi érdekérvényesítés súlyára. A vezetői szereppel kapcsolatban a lelkész az egyes ember észrevételéről, a társak elismeréséről, a megerősítésről, a párbeszédről, valamint a „szabad kérdezni légkör” kialakításáról beszélt.
„Vezetni az tud, aki maga is vezetett. Nem múlt időben, hanem Istentől vezetett. Van lelkigondozója, lelkipásztora” – mondta Kondor Péter. A békéscsabai lelkész elmondta, hogy szolgálata fókuszában az igehirdetés áll. Kondor Péter részt vesz bizottsági munkában, igazgatótanácsban, valamint több mint húsz munkacsoportban. „Nagyon szeretek csapatban dolgozni, szeretem megélni, hogy másokat helyzetbe lehet hozni, és segíteni lehet” – mondta. Az esperes kitért a nehéz döntések felvállalásának fontosságára, a személyes megszólítás jelentőségére is. A békéscsabai lelkész hangsúlyozta, hogy a lelkészi hivatás olyan, mely hirdeti, hogy „nem egymás mellett, hanem egymásért kell élnünk”.
Szeverényi János elmondta, hogy bár gyermekként rengeteg egyházi rendezvényen vett részt, mégis időbe telt, hogy Istent megismerje. „Önarcképem lényege, hogy minden kegyelem” – fogalmazott. A missziói lelkész elmondta, hogy a Gerendás-Csorvási Társult Evangélikus Egyházközségben kezdte szolgálatát, majd mint országos ifjúsági lelkész dolgozott. Szolgált a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközségben, mely mellett szociális munkát is végzett. Az Evangélikus Missziói Központ vezetője a missziói ágak fontosságára hívta fel a figyelmet.