A megjelenteket Böcskei László római katolikus megyés püspök köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a keresztények egységéért végzett imahétnek minden évben egy szentírási rész a mottója, mely szakaszból merítve, az üzenetére építve hatékonyabbak tudnak lenni imáink, miközben Mennyei Atyánktól az egység ajándékát kérjük. Az idei mottó – „Uram, a jobbod kitűnik erejével” – egy felkiáltás, Izrael népének győzedelmi éneke, mely akkor csendült fel, amikor a nép Egyiptomból szabadulva, a fáraó serege elől menekülve Mózes vezetésével száraz lábbal átkelt a Vörös-tengeren, megbizonyosodva Isten szabadító erejéről és hatalmáról. Úgy fogalmazott a főpásztor: ennek az üzenetnek kettős értelme van. Az egyik az ellenségre emlékeztet, mely fogva tart, és melytől nehéz megszabadulni, mert kísértő hatalmát a közelünkben érezzük. Isten gyermekeiként azonban nem lehetünk érzéketlenek a világ realitásaival szemben, nem hagyhatjuk magunkat a veszélyektől megtéveszteni és becsapni, amikor az igazi célunk elérésének útján haladunk, hanem alázattal és befogadó lélekkel arra kell törekednünk, hogy átélhessük az egymásra találás örömét. A másik sugallat pedig a helyes önértékelés fontosságát nyomatékosítja, melyre mindannyian rászorolunk, hiszen hajlamosak vagyunk arra, hogy önmagunkat felértékeljük, megfeledkezve Isten karjának felemelő erejéről. „Közösen imádkozzunk tehát azért, hogy ne ragaszkodjunk a múltban minket elválasztó falakhoz, inkább a jövőnek építsünk hidakat, és a jelenben örömmel vágjunk neki egymás felfedezésének, megismerésének!”- tanácsolta a római katolikus egyházi elöjáró.

Virgil Bercea görögkatolikus püspök a Leviták könyvéből (19, 1;33–34;37) elhangzott olvasmányra, illetve a Szent Máté könyvéből felolvasott evangéliumi részletre (25;31–46) utalva azt emelte ki: állandóan mozgásban levő modern világunkban a velünk lakó idegeneknek számítanak a hajléktalanok, a fogyatékkal élők és a menekültek is, akik, ahogy az Úr mondta Mózesnek, olyanok kell legyenek számunkra, mint a közülünk valók, és akiket úgy kell szeretnünk, mint saját magunkat. Az egyházi vezető ugyanakkor megemlékezett a decemberben elhunyt Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi református lelkészről is, szerinte már csak azért is értelme van az ilyen ökumenikus alkalmaknak, mert megismerhette őt.

Ne aggódjunk

Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének meglátásában a bűnbánat abban fogalmazódik meg, amikor arra gondolunk, hogy az évtizedek óta emlegetett és szorgalmazott egység vajon megvalósult-e. Amikor pedig – különösen most, amikor Európára és a keresztény világra halálos nyomás nehezedik – esetleg kétségeink támadnak, hogy van-e értelme ennek az egész összefogásnak, hálaadó szívvel nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tehertételek közepette is Isten a javunkat akarja, és olyan keresztényekként, akik a győzedelmes Krisztust látják maguk előtt, nem szabad rettegnünk vagy aggódnunk, mert Urunk mindig kinyújtja jobbját felénk, és megóv, megvéd bennünket.

Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkész egyháza aznapi rendtartása szerint Saul megtérésének pillanatára emlékeztette a megjelenteket, azt hangsúlyozva, hogy Isten mindig milyen csodálatos módon avatkozik közbe az életünkbe, ahhoz tehát, hogy az egység megvalósuljon, szükség van az ő csodatevő erejére, arra, hogy alkalmassá tegyen minket erre.

Molnár Imola unitárius lelkésznő azt emelte ki: Isten jobbja az Ő igazságának, az igazak iránti szeretetének a jele is, mi pedig a hitéletünk gyakorlásával arra kell törekedjünk, hogy méltók legyünk e kéz védelmére.

Nagy Dávid, a Nagyváradi Messiás-hívő Zsidó Hitközség vezetője a hamis messiásról és arról beszélt, hogy a mi Istenünk nem azonos egyetlen más Istennel sem, hiszen ő az egyetlen, aki a Fiát értünk áldozta fel. A rendezvényen felszólalt még az ortodox egyház képviselője, valamint a Tábor és Bethesda pünkösdi gyülekezetek pásztorai.