A kertészi életművel kapcsolatban Fabiny Tamás az irodalmi munkásság mellett Kertész Imre személyiségét emelte ki. „Nagyon szelíden, emberileg jóságosan is lehet nagyon kemény dolgokat mondani múltról és jelenről. Kertész nem vicsorogva, hanem szelíden, de kíméletlen őszinteséggel tudott írni” – fogalmazott az evangélikus püspök.

„A zsidóság tulajdonképpen nem más, mint évezredek vitairata. Kertész rendkívül elkötelezett volt a paradoxon iránt, nagyon sok ellentmondással küzdött, írásai ezáltal a hagyományos zsidó irodalom lenyomatát képezik” – mondta a rabbi. Darvas István kiemelte, hogy Kertész Imre nem mint vallásos, de mint zsidó szerző írt, ezért ajánlaná műveit a közösségének.

Botrány

„Auschwitz problémája nem az, hogy, úgymond, záróvonalat húzzunk-e alá vagy sem; hogy megőrizzük-e emlékét, vagy hogy elsüllyesszük a történelem megfelelő fiókjába; hogy emlékművet emeljünk-e a meggyilkolt millióknak, s hogy ez az emlékmű milyen is legyen. Auschwitz igazi problémája az, hogy megtörtént, és ezen a tényen a legjobb, de a leggonoszabb akarattal sem változtathatunk. E súlyos helyzetnek talán a magyar katolikus költő, Pilinszky János adta a legpontosabb nevet, amikor »botránynak« nevezte; s ezen nyilvánvalóan azt értette, hogy Auschwitz a keresztény kultúrkörben esett meg, s így a metafizikai szellem számára kiheverhetetlen” – olvasható Kertész Imrének a Nobel-díj átvételekor elmondott, A stockholmi beszéd című írásában.

Fabiny Tamás kifejtette, hogy érdekes a Pilinszky János és Kertész Imre művei között húzódó párhuzam. Auschwitz botrányával kapcsolatban az evangélikus püspök kiemelte: „A zsidóság elvesztése nem csak zsidó fájdalom. A 21. századi keresztény mártírok fájdalma és halála sem csak a keresztények fájdalma. Egymásért is sírnunk kell, és egymás gyászában is osztoznunk kell! A botrány valóban egyetemes.”

Darvas István a zsidó emléknap értelmezéséről megosztotta, hogy „A zsidóság vallásos történelemszemléletét az a gondolat hatja át, hogy ha valamilyen fájdalom érte a zsidóságot, akkor az alapvető kérdés, melyet a mesterek feltettek, az volt, hogy mi ebben a saját felelősség.” A rabbi elmondta, hogy számos saját felelősséget érintő kérdés a zsidó liturgiában szerepel, ugyanakkor nincsen kimondott nap, amely a személyes felelősségről szólna. „Eleink arra törekedtek, hogy nem feltétlenül egy emléknapot kell létrehozni, hanem helyesebb, hogy ha reflektálni kell, akkor azonnal reagálni lehet. A felelősséget nem aktívan, érzelmileg szélsőséges módon kell megvallanunk, hanem tudatában kell lennünk annak, hogy ha bármiben hibáztunk, vétkeztünk, abban van felelősségünk.”

Az ember csődje

A katolikus Vigilia havilapban Kertész publikálatlan naplójegyzeteiből Hafner Zoltán összeállításában már több publikáció is megjelent. A beszélgetésen ebből az alábbi szemelvény hangzott el a dispután: „Auschwitz sehonnan sem közelíthető meg, csakis ha Isten felől indulunk el; vagyis Auschwitz a nagy csapások egyike, amely figyelmezteti az embert – ha az ember figyelne. Így a gyilkosság banalitásáról beszélnek – ez olyan, mint egy anzikszkártya a pokolból: itt is jártunk, veszélyes, de érdekes hely, a tíz harmincas géppel érkezünk, várjatok. Ha Auschwitz hiábavaló, Isten csődbe jutott; Isten csődje nem Isten, hanem az ember halálát jelenti.”

„A holokauszt lehetett volna Isten csődje, de csak abban az esetben, ha Isten nem Isten lenne” – fogalmazott a kertészi idézetre reflektálva Darvas István. „Akármennyire is nagy csapás érte a második világháborúban a zsidóságot, de az a tény, hogy a zsidóság megmaradt, az pontosan azt mutatja, hogy az nem Isten csődje volt. Isten ugyanis természetéből adódóan nem tud csődöt mondani. Az emberek, akik megkapták az Isten által adott szabályokat, törvényeket, erkölcsi és gyakorlati útmutatásokat, tudnak hibásan dönteni, vétkezni, és ezeknek időnként rettenetes következménye van.”

Fabiny Tamás az Isten csődje-e Auschwitz kérdéskörrel kapcsolatban Jézus kereszthalálára utalva felidézte, hogy Krisztus a kereszten a zsoltárost idézve ezt mondta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) A püspök kifejtette, hogy a holokauszt „az ember csődje, de Isten is beleőszült Auschwitzba”.

Európa

Európa nyomasztó öröksége című művében Kertész Imre többek között így fogalmazott: „Nem tudom, hogyan kell megoldani a menekültkérdést, a szociális problémákat, a szegényebb országok s az értékes emberek felkarolását, nem tudom, hogyan lehet felszámolni a terrorizmust és megteremteni az új biztonsági rendszert. Egyvalamit azonban határozottan tudok: az a civilizáció, amely nem mondja ki világosan az értékeit, vagy amely e kinyilvánított értékeit cserbenhagyja, az a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép. Akkor majd mások fogják kimondani ezeket az értékeket, s e mások szájában azok már nem értékek lesznek többé, hanem megannyi ürügy a korlátlan hatalomra, a korlátlan pusztításra. (…) Ha a jövő Európájára gondolok, erős, magabiztos Európát képzelek el, olyat, amely mindig szívesen tárgyal, de soha nem alkuszik meg.”

Az Asztali beszélgetések disputapartnerei egyetértettek abban, hogy a Soá utáni időszak népirtásai, a szegények melletti nem kiállás és számos gazdasági és nem szociális alapon hozott döntés azt mutatja, hogy az ember nem tanult a múlt hibájából.

Fabiny Tamás elmondta, hogy ma a politikában, művészetben, magánéletben is újra és újra az értékkel szemben az érdek kerül előtérbe. A püspök Kertész Imre szavait megerősítve hangsúlyozta, hogy „az értéket hangsúlyoznunk kell az érdekkel szemben.” Az evangélikus püspök Kertésznek a berlini Művészeti Akadémián 2007-ben elmondott beszédével kapcsolatban elmondta, hogy Európa képe azóta még legyengültebb. „Az erős szekularizáció, a kiábrándultság, a menekültkérdés körüli tehetetlenség, az elidegenedés az elmúlt években sokkal erősebb, mint amikor Kertész ezeket a mondatokat írta.”

Darvas István rabbi a négy ősanya – Sára, Rebeka, Ráhel és Lea – képét idézte fel. A rabbi meglátása szerint mindegyik ősanya egy korszakot szimbolizál. Darvas szerint most Sára korszakát éljük a maga fekete és fehér képével. A rabbi ugyanakkor bizakodó, hogy kronológiailag haladva Rebeka korszakába léphetünk majd. „A Rebeka-korszaknak meglehet majd az a sajátja, hogy zseniális nők fontos pozícióba kerülnek, és új utat szabnak Európának” – mondta a rabbi.

Az Asztali beszélgetések – Keresztény-zsidó párbeszéd Kertész Imre életművéről beszélgetés teljes terjedelmében itt nézhető meg:

Az Asztali beszélgetések-sorozat 2018. február 22-i alkalmán Kertész Imre irodalmi örökségéről Hafner Zoltán irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet vezetője és Schein Gábor irodalomtörténész, az ELTE oktatója folytat majd disputát.