–  Miért választottad a teológiát?

– A győri Péterfy Sándor evangélikus gimnáziumba kerülve az iskolalelkészek, Ócsai Zoltán és Csorbáné Farkas Zsófia nagy hatással voltak rám. Korábban a kereszténységről kialakítottam egy képet – hogy milyenek a keresztények, ki Jézus, milyen a keresztény értékrend –, és az iskola szellemiségében ugyanezzel találkoztam. Ez nagyon jó visszajelzés volt. Emellett egyre több egyházi rendezvényen, Szélrózsa-találkozón, zenei táborban vettem részt. Azt tapasztaltam, hogy az a keresztény közösség, melyet én keresek, létezik, és az evangélikus egyházban megtalálható. Ezt a fajta hitelességet és az ige átadását szeretném én is az életemben gyakorolni.

–  Milyen ez a fajta kereszténység?

– Olyan, amely képviseli és megmutatja, hogy Isten számára fontosak vagyunk! Jézusban azt az Istent ismertem meg, aki mindenkit megbecsül. Azt szeretném, hogy az evangélikus egyház olyan intézmény legyen, amely odalép mindenkihez – a hangoshoz és halkhoz, az előkelőhöz és az elnyomotthoz –, és emberszámba veszi őt.

–  Hogy lehet ezt képviselni?

– Önazonossággal! Sem az egyháznak, sem az egyes kereszténynek „nem áll jól”, ha olyan dolgot csinál, amely nem ő. Mindenkinek meg kellene találnia a benső, tudatos hozzáállását, mellyel tisztán és igazan tudja önmagán keresztül az Urat hirdetni. Ma sokak számára nem fontosak az objektív igazságok. Nekünk lehetőségünk van arra, hogy a szubjektíven megélt objektív élményt, vagyis az istenélményt át tudjuk adni másoknak.

–  Egyik szerkesztője vagy a Kötőszó evangélikus blognak. Hogy látod az egyház és a közélet kapcsolatát?

– Egyházunkban ha előkerül egy kérdés, probléma, akkor nem egyszerre mondjuk ki az „igazságot”, hanem képesek vagyunk megvitatni, körbejárni, több oldalról átgondolni. A Kötőszó blogon hatványozottan erre törekszünk, de az evangélikus szellemiség is ebben rejlik. Philipp Melanchthon alapján megtanultuk, hogy szükséges a bölcs hátralépés a döntéshelyzetek előtt. Ez különösen is fontos, hiszen ma a világból hiányzik, hogy valamire idő jusson, hogy egy kérdés kiforrja magát, helyette mindenre azonnal akar választ adni. Nagy erőnk, hogy mi a türelmességet tudjuk képviselni a közéletben.

–  A Közel zenekar tagja vagy. Mit jelent számodra a zene?

– A közösséget! Egy gyülekezeti éneklés akkor jó, ha abba mindenki be tud csatlakozni. A Közel zenekarral olyan énekeket játszunk, melyeknek bár a zenei alapja elsőre szokatlannak tűnhet, de mindenki be tud kapcsolódni, tud énekelni. Mottónk is az, hogy közelebb hozni az embereket Istenhez, az egyházhoz és a zenéhez. Akkor jó a gyülekezeti egyházzene, ha közösségi élményt tud nyújtani.

–  Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?

– „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48) Sokan azt hiszik, hogy ebben az elvárás, a sokszor túlságosan sokat kérő egyházi szolgálat fogalmazódik meg, de én máshogy látom. Ezzel az igével Isten elmondja, hogy én adok neked, mert te számítasz; bízok rád feladatokat, mert te fontos vagy; meghallgatom a szavadat, mert nekem sokat jelentesz. Isten mindenkit megbecsül. Ezt mindennap tudatosítani szeretném magamban és másokban is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2018. január 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.