A közös hálaadás öröme jellemezte a harmadik alkalommal megrendezett ökumenikus cigánymissziós konferenciát. Itt nem csak az Úrral való együttlét, hanem a közös hálaadásból eredő áldás is érezhető volt. Az ország különböző településeiről érkező fiatal és idősebb testvéreink ugyanis olyan közösséggé formálódtak, mely Krisztus felénk áradó önfeláldozó szeretetének felismeréséből következően fogalmazta meg a másik ember tiszteletét.
A 3. Protestáns Cigánymissziós Konferencia fókuszában a tisztelet állt, melyet a jelenlévők több oldalról is megvizsgáltak. Isten tiszteletén túl előkerült a család, a másik ember, a teremtett világ és önmagunk megbecsülése is.

Aki nem járt még cigánymissziós konferencián, annak üdítő színfolt lehetett, ahogy a közösség a megszokott, tradicionális istentiszteleti szokásoktól eltérően az alsózsolcai metodista kórus előadásában Istenről szóló cigányzenével dicsőítette az Urat. A padsorokban fennállva, sokszor tapsolva történt a hálaadás.

„A nap célja, hogy közösen dicsőítsük az Urat” – fogalmazott köszöntőjében Kurdi Zoltán. A metodista lelkész a nap mottóját – „Tiszteld…” – alapul véve az Isten, család, gyülekezet és embertársak tiszteletére hívta fel a figyelmet.

„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!” (2Móz 20,12) – idézte Langerné Victor Katalin a tízparancsolatból. „A gyermek a jövőt jelenti” – fogalmazott a család évére is utalva az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára. Langerné elmondta, hogy a szülők tisztelete azért is fontos, mert „ha mi nem tiszteljük a szüleinket, akkor gyermekeink sem fognak minket”. Az ötgyermekes édesanya beszédében kiemelte, hogy a család tiszteletére a többségi társadalom a cigányságtól vehetne példát.

„Jézus áldó hatalma itt van velünk!” – mondta a Deák téri evangélikus gyülekezet lelkésze. Smidéliusz Gábor a templom történetét felelevenítve (a Deák téri templom az akkori városfalon kívül épült – a szerk.) mutatott rá arra, hogy sokszor a határ- és peremvidéken történnek csodák.

A tíz leprás meggyógyításának (Lk 17,15-19) története alapján Erdei Nagy László igehirdetésében Krisztus dicsőítésére és az abból következő szolgálatra hívta fel a figyelmet. Az Alsózsolcán szolgáló metodista lelkész a zsoltárost idézve – „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” (Zsolt 50,23) – elmondta, hogy „ha Isten felé hálás a szívünk, akkor mások felé is kiárad a szeretetünk”. Erdei Nagy László az elégedetlenség, a tiszteletlenség, a panaszokkal terhes szív helyett az Istennél lelt vigasz és megkönnyebbülés felismerésére szólította fel az egybegyűlteket. „Bűneink miatt a lelkünkben mindannyian betegek vagyunk, de az Úr Jézus ma is gyógyítani akar minket” – mondta a metodista lelkész.

A konferencia fórumbeszélgetésekkel folytatódott, ahol a résztvevők a tisztelet kérdésköréről beszélgettek. A fórumbeszélgetéseken – a délutáni bizonyságtételekhez hasonlóan – a család, önmagunk, a gyülekezet, a cigányság és a magyarság tiszteletéről volt szó. Öröm volt belehallgatni a különböző élettörténetekbe, az őszinte beszélgetésekbe.

Dani Eszter, Magyarországi Református Egyház missziói irodavezetője is megosztotta gondolatait az alkalmon.

Vig Miklós baptista, Horváth János metodista, Péter Pál pünkösdi, Mocsár Katalin evangélikus, Rácz Miklós református, Tukacs Gitta református bizonyságtevő osztották meg gondolataikat.

A 3. Protestáns Cigánymissziós Konferencia alapján csak azt kívánhatjuk, hogy minél több hasonló, egymás megbecsülésén és a közös imádságon alapuló rendezvény legyen.

Képgaléria: