Lelátó és templompad

„A sportélmény egyidős velem, a templomélményt pedig ötéves koromtól tudom felidézni” – mondja Novotny Zoltán arra a kérdésre, hogy a lelátóról vagy a templompadról van-e korábbi emléke. Kedves családi története, amikor édesapja sétálni vitte, pedig még alig tudott járni. Búcsúzáskor édesanyja annyit mondott: „Csak nehogy meccsre menjetek!” Aztán a két fiú sokáig elmaradt, a hús odaégett, a köret kiszáradt. Amikor hazaértek, a kisfiú – akinek saját bevallá­sa szerint még eléggé gyér volt a szó­kincse – csak annyit mondott édesanyjának: „Mama, fütyült a bíró.” Novotny Zoltánt a budapesti Deák téri evangélikus templomban keresztelték, első nagy templomélménye, emlékképe az evangélikus egyház Üllői úti központja, amely nem is templom volt, hanem inkább imaház.

Mélyvízbe a közvetítés után

1948-ban egész nap a Magyar Rádió közvetítése szólt a hangszórókból a londoni olimpiáról a békéscsabai strandon. A rokonainál nyaraló rádiós tisztán emlékszik, ahogyan Kádas Géza a 100 méteres férfi gyors számában bronzérmet szerzett, sőt arra is, hogy a 4-szer 200 méteres gyorsváltón a magyar válogatott második lett. „Az olimpiai közvetítés és az élmény hatására megszállt az ihlet, és úszóvá váltam. Mentem a mélyvízbe, és ott úsztam, pedig korábban soha nem vetemedtem ilyesmire” – emlékszik vissza Novotny Zoltán.

A sportriporter az 1968-as mexikói, az 1972-es müncheni, az 1976-os montreali, az 1980-as moszkvai, az 1984-es Los Angeles-i, az 1988-as szöuli, az 1992-es barcelonai, az 1996-os atlantai, a 2000-es sydney-i, a 2004-es athéni, a 2008-as pekingi, a 2012-es londoni és a 2016-os Rio de Janeiró-i olimpiáról is tudósított. Los Angelest Magyarország bojkottálta, de magyar újságírók kiutazhattak, a riói utat pedig már csak kitartó unszolásra vállalta el. Összesen tizenhárom nyári olimpiáról tudósított – mivel nem babonás, nem fél abbahagyni tizenháromnál. Ma úgy látja, hogy a 2020-as olimpiára már nem utazik ki.

A téli olimpiák kimaradtak

Novotny Zoltán sosem közvetített téli olimpiáról. A Magyar Rádió ugyan hamarabb volt jelen téli játékon, mint nyárin, de az 1936-os közvetítési folyamat megszakadt. Ennek főleg anyagi oka volt: a magyar sportolók ritkábban esélyesek téli olimpián, így a rádió nem vállalta a közvetítés magas költségét. A sportszakma azért próbálkozott: 1964-ben Szepesi György mégsem tudta elérni, hogy utazhasson tudósítani Ausztriába, Innsbruckba. 1984-ben már Novotny volt a sportszerkesztőség vezetője, és ismét szomszédos országban, az akkori Jugoszláviában volt téli olimpia. Küzdött a rádió vezetésével, hogy küldhessen tudósítókat Szarajevóba, de hiába. 1992-ben megtört a jég, azóta van tudósítás a Magyar Rádióban is téli olimpiáról.

Magyar érmet vár Phjongcshangból

A téli olimpiákon történteket mindig követte, mint tapasztalt riporter, akit minden sportág érdekel. Kedvenc téli sportja a jégkorong, figyeli a síversenyeket, szívesen emlékszik a magyarok által nyert két ezüst- és négy bronzéremre, de megjegyzi: a Regőczy–Sallay jégtánckettős 1980-ban aranyérmet érdemelt volna. „Abban bízom, hogy harmincnyolc év után ismét érmet szerez a magyar sport a téli olimpián” – teszi hozzá. Mint mondja, bízik a női és a férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltókban és a korcsolyázó testvérpárban, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang szereplésében.

Nyilván tudták

Ma már természetes, hogy vallásról, hitről is nyíltan beszélgethetünk. Nem volt ez mindig így, de a sportriporter azt mondja, őt sosem érte bántás, hátrány a hite miatt a munkájában. „Lehet, hogy a káderlapomon ott volt, hogy templomba jártam, konfirmáltam, egyházi es­küvőt kötöttem, hogy apósom és sógorom is lelkész, de nem volt gondom belőle” – teszi hozzá.

Olimpia és vallás
Van-e helye a hitnek az olimpiai já­té­kokon? Novotny Zoltán szerint határozottan igen. A vallásgyakorlást például az olimpiai faluban mindig biztosítani kell, külön helyiségben. Az ókori olimpiákat Zeusz tiszteletére tartották, kvázi vallási rítusként. Az újkori olimpiák történetében is találunk olyan sportolókat, akiknek fontos volt a hitük. Emlékezetes maradt a két brit futó, a zsidó szár­ma­zású Harold Abrahams és Eric Liddell skót református lelkész ese­te, akiknek a Tűzszekerek című film állít emléket. Liddell hitbeli meggyőződése miatt nem vállalta, hogy vasárnap versenyezzen, így fő számát, a száz métert végül riválisa nyerte meg – idézi fel Novotny Zol­tán. A riói olimpiáról pedig nem lehet beszélni a híres Krisztus-szobor nél­kül: a sportriporter szerint a le­nyű­göző alkotás tulajdonképpen egy kereszt. Szerinte nem számít a szobor megítélésében a felekezet, mindentől függetlenül „a hit monu­mentális jelképe”. Felidéz egy általa is közvetített kajak-kenu csatát, amikor a Szabó–Kozák páros haj­szál­lal ugyan, de győzött. „Úgy érez­tem, kicsit a Megváltó Krisztus segítette győzelemhez a lányokat” – vallja meg Novotny Zoltán.

Novotny Zoltán azt mondja, sosem kérkedett hitével. Jézust idézi: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” (Mt 6,6) „Nyilván tudták rólam, de én inkább a magam csendes módján éltem meg ezt is” – teszi hozzá. Hogy széles körben ismertté vált hite, protestantizmusa, az a Protestáns Újságírók Szövetségében vállalt szerepéből ered. A protestáns újságírókat tömörítő szakmai szervezetet megalapítása óta vezeti.

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2018. február 11-i számában.