A soltvadkerti oltárkép, amely tanúja volt Mónika keresztelője és konfirmációja után az ordinációjának is, azt üzeni, hogy Jézus viharos, nehéz körülmények között is megtartja a hívásának engedelmeskedőket. E bátorítással kezdte igehirdetését a püspök, majd Róm 8,19 alapján – „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” – arról szólt, hogy egy némettanár azért indul el a lelkészi szolgálat útján, mert sóvárogva várják azt, amit Isten rá bízott; azt a sót, ami ízesít, megőriz, gyógyít. A háziasszony tudja, jól sózni művészet; az iskolalelkész se adjon se kevesebbet, se többet annál, amire diákoknak, szülőknek szükségük van.

A Confirmát tizenöten énekelték, köztük a helyi katolikus, baptista és pünkösdi lelkipásztorok, s az alkalom ünnepi jellegét a férfikar szolgálata is emelte.

A köszöntések során Homoki Pál a küldő és mentor gyülekezet nevében adott útravalót és utalt az elkötelezett evangélikus elődökre, valamint felidézte a teológiai felvételi emlékét.

Szabóné Mátrai Marianna szerint Mónika törékenynek látszik, pedig erős lelkű. „Ne csak azzal törődj, mit adsz a rád bízottaknak, hanem azzal is, mit adnak ők neked, mert akkor érsz célt, ha ismered őket” – tanácsolta.

A fogadó gyülekezet lelkipásztorai támogatásukat ígérték az új szolgatársnak. Lázárné Skorka Katalin szerint egykor Berény adott énekeskönyvet Vadkertnek, most Soltvadkert ad lelkészt Mezőberénynek. Fejér Sándor azt kérte, hogy amikor a Viharsarokban élő, lázadó korban lévő gyerekek felé az evangélikus hitet tükrözi, tiszta képet mutasson.

Végül Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő számára a lelkésznő állandó mosolya volt üzenetértékű. 

Fülöp Mónika augusztus 1-jétől a mezőberényi kéttannyelvű gimnáziumban kezdi meg iskolalelkészi szolgálatát.

Névjegy:

Fülöp Mónika a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán általános és német tanítói diplomát szerzett 1994-ben, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola német nyelvtanári szakán pedig 1997-ben zárta le tanulmányait. A Kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnázium tanára volt 1994-től 2001-ig. Ezt követően megszületett két gyermeke. A Vasárnapi Iskolai Szövetségben nyaranként 6-12 éves gyermekek között misszionárius, majd a Bács-Kiskun megyei gyermekmissziói munka koordinálója, misszionáriusképzések egyik vezetője.  Az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus lelkész szakán 2013-ban szerezte meg diplomáját. Gyakorlati évét Soltvadkerten végezte Homoki Pál lelkész mentor mellett abban a gyülekezetben, ahol Káposzta Lajos esperes-lelkész konfirmálta, és ahol családja is aktívan bekapcsolódott a gyülekezet életébe, lelki és financiális vezetésébe, hiszen  édesanyja, Font Éva kántor volt, nagypapája, Font Miklós pedig presbiter és temetőgondnok. Lelkészi szolgálatát a Déli Evangélikus Egyházkerületben a Mezőberény I. Egyházközségben, illetve a mezőberényi Petőfi Sándor gimnázium iskolalelkészeként kezdi meg. Két gyermek édesanyjaként keresztyén kötelességének érzi, hogy részt vállaljon a fiatalok hitre való neveléséből, megfelelő istenképük kialakításából, de az idősebb korosztály Istenhez való vezetését ugyanolyan fontosnak tartja.