A beszélgetésbe bekapcsolódott Nagy Károly katolikus, Bagi László református, Szabóné Papp Klára metodista, Pataky Albert pünkösdi és Mészáros Kálmán baptista lelkipásztor is. Az imaközösség Jézus bátorító szavaival zárult: „Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.” (Jn 4,35) 

Az alkalom apropóján dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök osztotta meg az Evangélikus.hu-val gondolatait az ökumenikus közeledésről.

Nemcsak a keresztény sokféle nyájnak van szüksége találkozókra, hogy a Jézus Krisztus szerinti más-más akolból való bárányok találkozzanak, és megszokják a Pásztor másfajta juhainak „birkaszagát és bőgését”, hanem a sokféle keresztény „pásztornak-lelkipásztornak” is tanulni kell a másfajta „pásztorbotot” használó szolgatársat-barátot-felebarátot megismerni! (Jn 10,11–16)

Régtől ismertek már a falvak-városok-lakókörzetek pásztortalálkozói. Hallgassuk csak Illyés Gyulát a reformáció genfi emlékműve előtt: „A kétféle had és hitvárai szemközt állnak ma is, az én hazámban is... a zordon fehér-falú s arany-cifrázatú templom vén tornyai még ágyúként vitáznak... papjaik bent még régimód dörögnek, de kijövet az utcán átköszönnek s ujjon mutatják, hogy hány órakor s kinél, ferbli-kör vagy harcsa-tor s egy kis ital.”

Személyes, eleven tapasztalat volt 1960–62 között segédlelkészként Rudabányán a huszonvalahány falvat-helységet kitevő szórványgyülekezetben több mint két tucat református és katolikus lelkészkollégámat meglátogatni, kerékpár és később Danuvia motor segítségével. Több református gyülekezetben szolgálhattam istentiszteleteken, nagyszerű katolikus disznótoros vacsorákat kóstolhattam!

Vasárnapi-ünnepnapi, négy-öt helyen végzett istentisztelet közben jó volt egyik-másik kollégához betérni néhány percre, kávéra-teára. Sajnos csak egyiknél, Felsőkelecsényben, Timár Pál református lelkész testvéremnél voltam biztos abban, hogy ő nem fog feljelenteni a III/III-as titkosszolgálatnál, mint saját esperesem ezt megtette velem Ózdról! Bizony, voltak nehéz idők szocialista hazánkban.

A rendszerváltoztatási kísérletek után egyre erősödött az ökumenikus közeledés a II. vatikáni zsinattól (1962–65) máig. Öröm, hogy a lutheri reformáció ötszáz éves emlékévében és ma, utána, egyre bővülnek az ökumenikus kapcsolatok, még a régebben az úgynevezett történelmi egyházaktól gőggel elzárkózó protestáns, karizmatikus csoportoknál is (pl. Protestáns Nagygyűlés, Budakeszi, 1987. szeptember 20.).

Példa lehet fővárosunk közepén, az V–VI–VII–VIII. kerületben a havonta egyszer, reggel 8 órára meghirdetett, más-más vendéglátó gyülekezetnél tartott, úgynevezett ökumenikus pásztortalálkozók (ige, imádság, ének, egy-egy javasolt probléma megbeszélése stb.). A legutóbbi a fasori evangélikusoknál 2018. március 7-én volt.

Áldja meg a Főpásztor, Jézus Krisztus gyülekezeteinket és pásztorait! Soli Deo Gloria!