„Merészkedjetek a másik ember közelébe, és ne féljetek tőle!” (Sztehlo Gábor)
„Hónapok óta van egy egészen rövid reggeli imádságom: »Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!« Ennyi az egész” – fogalmazott Gyökössy Endre. Karl Barth Ember és embertárs című könyvében pedig ezt olvassuk: „Az ember a maga lényegében arra rendeltetett, hogy szívesen, a szív szabadságában együtt éljen embertársával”. Ebből is következik, hogy a „jobban szeretés” alapvetően a másik észrevételén, teremtettségünkön, embertársunk megbecsülésén, testvérként tisztelésén és önmagunk felfedezésén alapul. Azon, hogy nem elmegyünk a másik mellett, hanem képesnek látjuk magunkat az odafordulásra. Ehhez viszont elhatározás, hit és bátorság szükséges. Pál apostol is erre figyelmeztet, amikor levelében ezt írja: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
„Az istenorca hordozói nem gyűlölködhetnek egymással” – fogalmazott Schweitzer József. A gyűlölet helyett a szereteten alapuló, a félelem helyett a másikat embertársnak tekintő szemléletre mutat rá Sztehlo Gábor élete is. Az evangélikus lelkész embertelen időben mutatta meg, hogy a krisztusi hiten alapuló élet nem csak legyőzi a félelmet, az ártó ideológiákat, hanem képes az embertársért is jót cselekedni. Az irgalmas samaritánus példázatán túl e példa is ott lehet előttünk, és erőt adhat nekünk, hogy hitünket ne vélt félelmek között, másoktól távol, keményszívűen, hanem embertársi szeretetben élhessük meg.