Legyen az egyház közösségi és emberi!

Legyen az egyház közösségi és emberi!

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Vincze Délia ötödéves, teológuslelkész szakos hallgatót az iskolalelkész szerepéről és a Közel zenekarról is kérdeztük.

– Orosházáról származol. Miért választottad az Evangélikus Hittudományi Egyetemet?

– Én már annak a generációnak vagyok a tagja, amelyik evangélikus óvodába járhatott. Egészen az érettségiig evangélikus iskolában folytattam a tanulmányaimat. Kilencedikes koromban kezdtem részt venni a gyülekezeti alkalmakon, táboroztatni jártam, aktívan bekapcsolódtam az országos vaktáborba is, utóbbinak később fő segítője is lettem. Közben sok emberrel megismerkedtem, tetszett az egyházi közösség, jól éreztem magam a gyülekezetben. Sokáig pedagógus akartam lenni, és nagyon örültem, mikor rádöbbentem arra, hogy gyermekekkel az egyházban is lehet foglalkozni.

– Mivel tudja egy lelkész – különösen iskolai körülmények között – ma megszólítani a gyermekeket?

– Meghatározó, hogy a lelkész látható és elérhető legyen! Egy jó iskolalelkész nemcsak a diákok és a tanárok számára van jelen, hanem a szülőkkel is szükséges, hogy keresse a kapcsolatot. Jó, ha egy iskolai közösségben tudják, hogy lehet a lelkészhez fordulni. Ugyanakkor ehhez marketing is kell. Fontos, hogy mindig tudjunk az adott generációhoz szólni, hogy törekedjünk olyan programokat is szervezni – filmklub, zenés áhítat, hasonlók –, amelyekkel a lelkész és a fiatalság között közvetlen kapcsolat jöhet létre.

– Milyennek képzeled a 21. század egyházát?

– Közösséginek és emberinek! Számomra az „álomegyház” olyan, amelyikben minden korosztály jelen van, és minden korosztály megtalálja a közösségben a saját helyét. Ehhez többek között arra van szükség, hogy ne csak észrevegyük a különböző generációk kérdéseit, hanem foglalkozzunk is azokkal.

– A Közel zenekar tagja vagy. Milyen benyomásaid vannak a gyülekezetekkel való találkozások során?

– A Közel zenekarral elsősorban ifjúsági alkalmakra járunk, családi istentiszteleteken, csendesnapokon, hittanversenyeken szolgálunk. A gyermekek mindig lelkesek, és a fiatal felnőttek részéről is sok pozitív visszajelzés érkezik hozzánk. Úgy látom, hogy az ifjúsági énekek és a könnyűzene megérinti a fiatalokat. Pár hónapja Pápán jártunk, ahol a gyermekek zengve énekelték velünk az Erős vár a mi Istenünket. Különleges érzés volt…

– Számodra mit jelent az együttes?

– Kezdetektől tagja vagyok a teológusokból álló zenekarnak. Meghatározó, hogy nemcsak zenésztársak, hanem barátok is vagyunk, egy jó csapatot alkotunk. Másrészt a szolgálatunk misszió is. Örömmel és hálával tölt el minket, hogy az emberek akár rajtunk keresztül is találkozhatnak Istennel.

– A teológiának mely területe foglalkoztat leginkább?

– A rendszeres teológia, mert ez az a terület, ahol a legtöbb kérdés vetődött fel bennem az évek során. Nagyon szeretem az átgondolt teológiai érveket és ellenérveket, ugyanakkor sokszor be kell látnom, hogy van, amit nem lehet megmagyarázni, van, amit csak hinni lehet. Szerintem a rendszeres teológia nagyon bátor területe a teológiának, és erre a bátorságra szükség van a 21. század gondolkodásmódjában.

– Diplomamunkádban ugyanakkor biblikus, ószövetségi kérdéssel foglalkozol.

– Az asztalközösségről írom a szakdolgozatomat. Különböző bibliai igéket összevetve azt vizsgálom, hogy az egyes közösségi étkezéseknek milyen szerepei vannak az adott helyzetben és az Isten–ember, illetve az ember és ember közötti viszonyban. Vizsgálom a körülményeket és a kontextust, amelyben létrejöttek, és próbálom megtalálni bennük az aktualitást is.

– Melyik a számodra különösen meghatározó bibliai ige?

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” [Jn 13,35] Akkor tud hiteles lenni egy keresztény ember, ha a látható különbözőségek és konfliktusok ellenére is el tudja fogadni embertársát, és krisztusi szeretettel tud fordulni felé akkor is, ha nem ért egyet valamiben a másikkal. Ez nagyon nehéz feladat, de csak úgy tudunk közel kerülni másokhoz, ha erre törekszünk. Akkor valóban láthatók lehetünk a világban, és így Isten békességét is megtapasztalhatják közöttünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2018. március 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!