Kevesen értik, hogy mikor is van húsvét ünnepe, és miért változik az időpontja évről évre. Azonban akik annak idején felkészültek a konfirmációra, azok tudják, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap van minden évben húsvét ünnepe. De miért is van ez így?
Idén, nagyhéten gyülekezetünk felügyelőjével részt vettünk az adonyi katolikus testvérek által szervezett keresztúton. Nagypénteken, sötétedés után, este 8-kor gyülekeztünk a hatos út mellett található Vizi Fogadónál. Innen indult a menet, élén mindig azzal a résztvevővel, aki a keresztet vitte a következő stációig. A megállókban perces áhítat formájában Krisztus szenvedéseinek állomásai voltak hallhatók taizéi énekekkel kísérve. Így érkeztünk meg, közel kétórás zarándoklat után az adonyi szőlőhegyen található Szent Orbán-kápolnához. Itt egy kereszt előtt a tizennegyedik stációval, Jézus sírbatételével ért véget a nagypéntekéjjeli elmélkedés.
Állomásról állomásra, mikor megálltunk, valaki megvilágította a kereszt közepét. Látszólag csak ez fénylett a sötét éjszakában. Valójában nem. Bár sötét és felhős is volt az éjszaka, de mégsem volt elveszett és fekete minden. Valójában minden külső segítség és fényforrás nélkül tökéletesen lehetett látni mindent. Érezhetően és láthatóan is hajnali fényviszonyok voltak nagypéntek éjjelén.
Miért is? Mert így rendeltetett. Annak idején 325-ben a niceai zsinaton hozták ezt a rendeletet, hogy így, azaz csillagászati módszerrel határozzák meg húsvét napját. Ez azt jelenti, hogy minden évben a húsvét előtti éjszaka nem lehet sötét, hiszen közel a holdtölte. Ennyi év után értettem meg, hogy ez mit is jelent. Ott, az éjszakában Kulcs és Adony között, a szőlőhegy mellett zarándokolva jöttem rá az egyházi esztendő és az egyházatyák ezen üzenetére. A húsvétéjjel egyszerűen nem lehet sötét, hiszen a hold teljében van, és a lehető legteljesebben tükrözi ekkortájt a nap fényét. Megható üzenet ez, hiszen az év egyetlen napján az egész keresztyén világ feketébe öltözik, és gondolataink nappal is sötétbe borulnak, hiszen bűneink miatt gyászoljuk Krisztus Urunkat.
Másnap vigíliája azonban éjjel is Krisztus világosságával ajándékozza a virrasztó és várakozó lelkeket. Így rendeltetett. Az Úr adta őt, az Úr engedte, hogy elveszejtsük, de közben nem hagyott el bennünket, és nem hagyott a teljes sötétben. Nem csupán szenteste láthatjuk a fény születését, de húsvét ünnepe előtt is. A fény születésének, azaz újjászületésének ünnepe ez, hiszen a lunáris naptári számítás lehetővé teszi ma is, hogy nagypéntek éjszakája sose legyen vaksötét.
„Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz, a ki nem alvó tűz!” (taizéi ének)
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Ezt az asszonyok látták meg először, akik éjszaka érkeztek a sírhoz, de mégis láttak. Látták, hogy a kő már nincs ott, mert Jézus él. Ez a látás, ez az élő hit az, melyet azóta is ünneplünk a hét első napján, azaz minden vasárnap! Ámen.