Evangélikus fülekben Fót emberemlékezet óta az egyházzenei élet szinonimája, műhelye és iskolája. A Mandák-villa az egy négyzetméterre jutó harmóniumok és jelenlegi és jövendő kántorok számában egészen biztosan világbajnok. Ennek a különleges helynek kisugárzása és egyházat betöltő hangzása van. A kántorképző egykori és mai növendékei kórusukkal az ország különböző gyülekezeteibe, „helybe” is elviszik a fóti munka eredményét. A kántorképző kórusának közel huszonkilenc éves szolgálatát az idei évben karnagya, dr. Balás István betegsége árnyékolja be. A kórus tagjainak elkötelezettségét mutatja, hogy az énekkar vezetését két kórustag, dr. Kretz István és Kertész Péter vette át. Az ő számukra bemutatkozás is volt ez az alkalom.    

Virágvasárnap előestéjén Pestújhelyen a Mandák kórus böjti zenés áhítata nyitotta meg a nagyhetet. A szó konkrét és átvitt értelmében is betöltötte templomunkat a zene. Sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a mondás, és ebben az esetben mindkét szó, a sok és a jó is hangsúlyos. A sok, az ülőhelyhez nem jutó hallgatóság mellett a népes kórust is jelenti. Amikor először felvetődött a meghívás ötlete, egyszerű, de annál nehezebb akadály merült fel: nem férnek el a templomban. Végül a kórus rugalmassága és gondnokunk leleményes átalakításai (régi, kecskelábú szeretetvendégségi asztalból dobogó, a papi padból kottatartó polc lett – és csak remélem, hogy a presbitérium nem is olvassa ezt a beszámolót…) megtörték a fizika törvényeit: a tér engedett, elég nagy lett a templom és a parókia.

A következő pillanat az első hangzás, amikor az ember (még két gyerekkel az ölében is) megérzi, hogy valami különlegesen komoly és szép dolog következik. Nem kell aggódni, csak átadni a helyet a kifinomult, biztos hangzásnak, végig fognak vinni minket virágvasárnaptól húsvétig, mélyben és magasban, virágvasárnapi hozsannával kezdve, a kereszt bachi mélységén át elérkezünk Schütz húsvéti magasságáig, hogy Mendelssohn 43. zsoltár feldolgozása fordítsa egyes szám első személybe az utat. Közben az igehirdetés sem töri meg az ívet. Krámer György rámutat, hogyan vonja a nagyhét figyelmünket Krisztusra, hogyan válik Jézus a főszereplővé böjti énközpontúságunk után. A legotthonosabban szólal meg az igehirdetés után az orgona és a szaxofon kettőse. Párt alkot jelen és múlt, hit és kétely, szent és profán Madaras Kinga orgona- és Zana Zoltán  tenorszaxofon-játékában. A hangszerek az áhítat során több alkalommal is szerepet kaptak, mikor a kórusműveket kamarazenei blokkok tagolták. A drámai felütést Medveczky Szilvia szoprán énekesnő adta meg, aki Pergolesi Stabat Materéből adott elő egy áriát, később pedig dr. Kretzné Budaker Dóra fuvola-, Erdész Gábor altszaxofon-, valamint kántorunk orgona- és hegedűjátéka fokozta a böjti hangulatot.

Magyarországon az evangélikusság jellemzője a kultúra és a családiasság az evangélium vonzásában. Ennek ajándékát élhettük át Pestújhelyen. A kórus tagjai az egész országból érkeztek, hogy találkozzanak és szolgáljanak, mindezt a gazdag evangélikus egyházzenei élet, az igényes prédikáció és a templomot betöltő barátok, zenésztársak és gyülekezet családias közösségében. Talán túl természetesnek vesszük a zenét templomainkban, szinte automatikusan, gombnyomásra megszólalónak gondoljuk. Pedig mögötte rengeteg önkéntes szolgálat, idő és energiabefektetés, tehetség és gyakorlás áll. A kórus filozófiája, hogy ezt az élményt a legkisebb gyülekezeti közösség számára is elérhetővé tegye. Így ahhoz, hogy a templom koncertélmény helyszíne legyen, szükség van egy Fóton végzett, zeneileg sokoldalú, elkötelezett és kissé mediterrán temperamentumú kántorra, egy minden távolság és akadály ellenére is magas szinten énekelni és szolgálni akaró kórusra, néhány kiváló hangszeres zenészre, lelkes hallgatóságra és arra az ihletettségre, mely csak fentről jöhet és fentre mutathat. SDG!   

Mandák kórus

Az első, ami a Mandák kórusról eszembe jut, egy érzés. Hogy jó ott lenni, a Mandákkal jó énekelni, szolgálni. A következő száz dolgot, ami eszembe jut, inkább nem sorolom fel – hosszú lenne. A legfontosabbról szeretnék beszélni: hogy vezérfonalat adott életemnek. Tizennégy évesen kerültem kapcsolatba a kántorképzéssel és a Mandák kórussal, és vált életre szóló elköteleződéssé. Sok fiatalt ismertem meg, akik egyházzenészek lettek, tanárok, óvónők, mérnökök, lelkészek, de egy dolog közös mindannyiunkban: az egyházzene és a szolgálat szeretete. Elhivatott emberekkel hozott össze a kántorképző, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz az alapvető célhoz, hogy a Mandák kórussal hirdessük Isten igéjét az ország minél több gyülekezetében. 

Dr. Balás István karnagy urunk az elmúlt huszonöt évben fáradhatatlanul vezette kórusunkat, míg egy váratlan és súlyos betegség érte, emiatt jelenleg nem képes karnagyi feladatait ellátni. Az ő helyettesítése nagyon nehéz próbatétel elé állított bennünket. Huszonöt év munkáját kellett most mérlegre tennünk, és eldöntenünk, hogy tudjuk-e immár elengedett kézzel folytatni a munkát? Elég jól figyeltünk-e az elmúlt években, évtizedekben? A választ még nem tudjuk, de az ahhoz vezető első lépéseket megtettük. Két szolgálatot vállaltunk már magunkra hagyatva. Rákoskeresztúron adventben és Pestújhelyen böjtben. Magunk közül választottunk Pista helyettesítésére karnagyokat. Kettőt. Mert egy embert csak kettő tud pótolni. Mi ugyanis nem vagyunk a szó legszorosabb értelmében vett zenészek. Kertész Péterrel vállaltuk most el a kórus irányítását. Hogy jól tettük-e? Hát ennek volt most az első állomása a böjti szolgálat. Mi szeretnénk folytatni, mert ez az életünk.

Amennyiben szívesen figyelemmel kísérné a kórus szolgálatait, látogasson el közösségi oldalukra: www.facebook.com/Mandakkorus