Hiányzik a gyermekkorom, anyám száz számra sütött karácsonyi süteményei. Hiányzik jó néhány könyvem. Hiányzik anyám és apám, hiányoznak a régi barátok, hiányzik az aszódi diófa. Hiányzik Boldi és Marci kutya. Hiányzik valami. Azon gondolkodom, hogy a sok hiányzik mögött mi is hiányzik? Mi hiányzik igazából? Látok magam kívül is sokakat, akiknek hiányzik a lábuk vagy a munkájuk. Hiányzik az életükből valami. Mi hiányzik nekik és mi hiányzik nekem? Mikor érzek hiányt? Azt hiszem leginkább akkor, amikor én hiányzom másnak és nem vagyok vele. Mikor tudom, hogy hiányzom az életből, hiányzom akkor, amikor jelen kellene lenni, de nem vagyok ott. Amikor szükség lenne a segítségemre, a jelenemre, az emberségemre, de nem vagyok jelen. Hiányzom. És mikor hiányzom az emberek életéből, mikor hiányzom ebből a világból, akkor teljesen kézzelfogható, hogy hiányzik valami. Hiányzik, hogy komolyan vegyem ezt az életet. Hogy ráébredjek arra, hogy feladatom van, hogy küldetéssel rendelkezem, hogy az a célja az életemnek, hogy legyek jelen és ne hiányozzak. Mikor beszélgetek, mikor elhiszem, hogy szebbé és jobb tudom tenni ezt az életet, még ha kis mértékben is, mikor tudom, hogy Rád is és rám is szükség van, akkor megszűnik ez a hiány. Mert igazából a tett, a hit az erő, az alkotás az, ami hiányzik. Amikor úgy érzem, hogy hiányzik valami, akkor az a vágy van bennem, hogy tegyek valamit. Tegyem meg, amit megtehetnék, de nem teszem meg. Nem teszem meg, mert nem hiszem el, hogy megtehetem, hogy van hozzá erőm, hogy szükség van rá, hogy jobbá és örömtelibbé válik ez a szép világ. Pedig ez van a mélyén. Az az isteni hang, hogy képes vagy rá és, hogy megteheted, szebbé és Istenképűvé teheted ezt az életet. Mert ezt mi tehetjük meg, mert ezt mi tesszük meg. Mi tesszük jobbá, élhetőbbé, gazdagabbá és szebbé. Mi formáljuk az életet. Ezt élem meg mostanában. Valóban tehetek és nem is keveset azért, hogy jó legyen az élet és, hogy még jobb legyen száz év múlva. Tehetek azért is, hogy el hidd, tudsz hatni Te is erre a világra. Azt tehetem most, hogy leírom és elmondom, meg tudod tenni, el tudod érni. Hogy a világból semmi más nem hiányzik csak Te és Én és Mi. Az ember hiányzik belőle, aki elhiszi, hogy nem csak használója, de alkotója az életnek. A saját életének, mások életének is. Mi hiányzik az életedből? Szerelem, így nyár közepe felé? Egy autó vagy egy telefon vagy jó lenne már egy jobb állás. Hiányoznak a szeretteid? 
Akkor érdemes nem hiányozni tovább ebből az életből, mert szükség van rád is. Hidd el, hogy semmi sem hiányzik az életből, csak TE!