A magyar művészettörténet-tudomány egyik nagy mai problémája, hogy a jelentős munkák német nyelven jelennek meg, és így csak a szűk szakma ismeri meg őket. Ezzel a művel Ziegler Bálint Ágnes a sok évtizeddel korábbi elődök nyomdokába lépett, méltón. Az az összetett szempontrendszer, amelyet felismerünk – város- és kortörténet, liturgia- és konfesszionalizációkutatás, összehasonlító vizsgálatok, gyűjtéstörténet – a legmodernebb kutatási eredmények mellé emelik a monográfiát, amelynek célja, hogy bemutassa azt a szellemi-anyagi környezetet, amelyben a tűzvész után, jócskán a barokk idején, de a gótikus jelleget megőrizve építették újjá a templomot, a brassói szász evangélikus identitást reprezentáló épületet. A könyv az EMMI Reformáció Emlékbizottsága támogatásával, a Martin Opitz Kiadó gondozásában, Bertók Krisztina szerkesztésével jelent meg. 

Bemutatására – várhatóan az ünnepi könyvhéten – az Evangélikus Országos Múzeumban is sor kerül. 

Az alábbiakban dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos köszöntőjét olvashatják:

A brassói Fekete templomban, ha belépünk, jobbra hátul, a falhoz állított sírkövek közt találtam meg Julius Petri hentesmester, városi tanácsos sírkövét. Ő az egyik apai oldali ükapám.

Nem csoda hát, hogy nagy izgalommal vettem kezembe Ziegler Bálint Ágnes monográfiáját, ezt a tartalmas, gazdag üzenetű, könyvészetileg is gyönyörű kötetet. 

S a kedves emlékek, a családi történetek (és legendák), a többszöri brassói látogatás emlékei úgy elevenedtek meg, hogy nemcsak a személyes vonatkozások váltak érdekessé és fontossá, hanem mindaz, ami ezek mögött ott húzódik: a kereszténység kétezer éve, a reformáció ötszáz éve, a keresztény kultúra gazdagsága, az európaiság kőbe véshető, de ma még élő valósága, az evangélikus tradíció gyökereinkből élő, de jövőre mindig nyitott attitűdje, az egykor szász és a mindenkori német szorgalom, a pontosság igénye, a tudatos szociális hálószövés, az egymásra figyelő, a saját hasznát keresve is a másokat szolgáló életforma, és még sorolhatnám. 

Sok minden ezek közül az értékek közül mintha halványulni látszana. Féltjük is őket, hiszen könnyen bekerülhetnek a történelem könyörtelen darálóján át abba a helyzetbe, ahol már meg vannak számlálva a napjai. 

Ezért is fontos, sőt nem csak fontos, hanem áldás egy olyan mű, amely megmutatja a felekezeti, városi, rendi csoportidentitás kifejeződését egy újjászülető épületben. Hálás vagyok Ziegler Ágnesnek a hatalmas munkáért és mindazoknak, akik e kötet megszületésénél bábáskodtak. 

2017-ben, a reformáció fél évezredes jubileumán megpróbáltuk érteni a kétezer éves s benne az ötszáz éves múltat. Megkíséreltük megfejteni azokat a jeleket, amiket a történelem Ura a kezében működő, áldott életű emberek által adott, s egyben megpróbáltunk jeleket hagyni az utánunk következő generációknak. Az egész év – benne sok-sok esemény, rendezvény, találkozás, kiállítás, kiadvány – mind-mind jelek voltak. Ez a csodálatos, most már közkinccsé vált mű is. S ezek a múltbeli és mai hozzáadott jelek segítsenek minket az ötszázegyedik évben, a reformáció ötszáz plusz idején, s majd az évfordulók kapaszkodói nélkül is e történelemhez méltó, emberi életet élni. Ziegler Ágnes átadott üzenetei, egy templom, s általa a reformáció és renováció minden gondolata legyen példa számunkra. Követendő és működőképes példa egyéni és közösségi életünkben. 

Izgalommal várom a könyv bemutatását, hatását-hatástörténetét, s a leírtaknak, a kötetben rögzített üzeneteknek jó utat kívánok a szívünkben, lelkünkben, gondolatainkban, hogy a megújulás lendületében indulhassunk tovább 2018-ban a 21. század második harmada felé, ahol még, hiszem, küldetésünk van. Minden jóakaratú embernek. Minden gyökereit komolyan vevő, a jelent tudatosan és hálás szívvel megélő, a jövőt kreatívan és fantáziadúsan – a felebarát számára is – építő embernek. 

Köszönöm, hogy együtt örülhetek kedves mindannyiukkal e kötet megjelenésén. Ünnep ez a mai nap!