„Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.” (ApCsel 22,16) 

2013. július 3–8. között Budapesten gyűlt össze az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) nagygyűlése. A Krisztusba vetett hit által összekapcsolt testvérek vezérigéje az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből származott: „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét” (ApCsel 22,16). Áldjuk az Urat ezért a lehetőségért, és köszönetet mondunk a magyar házigazda egyházaknak és a hivatalos szerveknek a vendégszeretetért és munkánk támogatásáért. A budapesti nagygyűlés fő feladata az EEK alkotmányának megújítása volt, kifejezve az ökumenikus párbeszéd elmélyítése iránti elkötelezettségünket és a látható egység munkálását Krisztusban, mely tanúságtétel Európa és az egész világ felé. A társadalmi és gazdasági válság hatásai minket sem kerültek el, de Isten kegyelméből és az EEK ötvenéves tapasztalatára építkezve a szervezet megújulása azt a bibliai felismerést tükrözi, miszerint

„az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.” (Mt 9,17b)

„Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.” (Préd 3,2)

Az előző nagygyűlést 2009-ben tartottuk a franciaországi Lyonban: akkor ültettük el az EEK megújulásának reménységét. Az intenzív budapesti tanácskozást követően most alkotmányos megújulást ünnepelhetünk, mely megalapozza egy hatékony és korszerű ökumenikus szervezet jövőjét. Itt az idő, hogy missziói lendülettel szolgáljuk testvéreinket Európában és az egész világban, választ adva a körülöttünk élők spirituális igényeire. Európa lakói kétségbeesett és reménytelen helyzetekkel szembesülnek, és több millió fiatal keresi a helyét a társadalomban. Keresztény felelősségünk és alázatunk nyomán szeretnénk felemelni a szegényeket és elnyomottakat, megszólítva azokat, akik hiába várnak az szükségleteikre választ adó tettekre és egy szebb jövő reménységére.

Felhívunk minden, európai országokban működő egyházat, hogy erősítse meg ökumenikus kapcsolatrendszerét a Krisztusban velünk összekapcsolt testvéreink iránti tisztelet és elfogadás jegyében. Az Európai Egyházak Konferenciája a jövőben is nyitott fórumot kínál a kontinensen működő egyházak és partnerszervezetek együttműködése számára.

Erősítsük meg az EEK küldetését: tanúskodjunk az evangéliumról és gyakoroljuk a diakóniát az európai közösségben, amint azt már az Ökumenikus Charta is kifejezte. A 2001-ben elfogadott európai ökumenikus irányelv szerint

„azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek.” (7. cikkely, fordította dr. Békefy Lajos)

„változzatok meg értelmetek megújulásával” (Rm 12,2)

Hívásunk arra szól, hogy „az evangéliumhoz hűen keressük az egyház küldetéséhez való közös hozzájárulásunk lehetőségét, az emberi élet és az egész emberiség létének védelmében” (új EEK alkotmány). Minden keresztény egyház tagjait hívunk ebben a küldetésben való részvételre, az emberi méltóság tisztelete, a vallásszabadság, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti igazságosság szem előtt tartása mellett. Hisszük, hogy feladatunkat csak bűnbánattal és a Jézus Krisztusban való személyes belső átalakulás révén tudjuk betölteni.

Az átalakulás szolidaritásra is hív. Megerősítjük keresztény elhívásunkat az idegenek befogadására, hogy vendégszeretetet és fedelet nyújtsunk az ínségben élőknek. Hangsúlyosabbá kívánjuk tenni a keresztény tanúságtételt a szekularizálódó Európában. Enyhítjük az elnyomottak szenvedéseit, törekszünk az igazságra, építjük a megbékélést és ápoljuk a békét. Most különösen is imádkozunk a Közel-Keleten élő testvéreinkért.

„Kelj fel” (ApCsel 22,16)

A „Most tehát miért késlekedsz?” kérdésre azonnal választ kapunk az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben: „Kelj fel … segítségül híván az Úr nevét”. A határozott felszólítás arra hív, hogy ne várjunk, hanem menjünk, és teremjük a Szentlélek gyümölcseit – itt és most. Most, amikor felkelünk és elindulunk Budapestről, magunk mögött hagyjuk a reménytelenség és a döntésképtelenség érzéseit. Az átalakulás lelkét visszük magunkkal, reménységgel tekintünk spirituális életünk megújulása, a közös ökumenikus úton járás, a látható egység felé való törekvésünk, etikai és politikai szerepvállalásunk és az egész teremtett világ felé. Mindezt nem a magunk erejéből tesszük, hanem a Krisztus lelke által, aki azt mondja:

„Íme, újjáteremtek mindent” (Jel 21,5).